A II. Világháború után a lótenyésztés és a galopp egésze kicsit eltávolodott a lovaktól, aminek a szocialista nagyüzemek és állami ménesek kialakítása volt a legfőbb oka. Sok régi szakember visszakerült ugyan a lósportba, de az a mély kötődés, amely a tenyésztők, tulajdonosok és lovasok viszonyát jellemezte a saját lovaikhoz, már nem alakult ki.
A Rendszerváltás után fellendült a lósport sok olyan ága, ahol közvetlen kapcsolat van a tulajdonos és a ló között, főként aki otthon tartja, vagy naponta jár hozzá, gondozza, lovagolja. A galoppra szánt angol telivérek nem ilyen lovak. Náluk elsődleges a profi tenyésztés, nevelés, betanítás, menedzselés és versenylovaglás, amit kicsiben nehéz megvalósítani. Volt ugyan néhány olyan istálló, amelyet „kívülről jövő” lelkes befektetők alapítottak és vittek egész magas szintre, de ez nem volt elég a teljes galopp sport megreformálásához.
A tenyésztés zöme továbbra is a nagy állami ménesekben zajlott, ahonnan teljesen szocializálatlan csikók kerültek fel a versenyistállókhoz.
Én még láttam, amikor központi ménesből csoportosan szállították a teljesen vad, emberhez nem szokott csikókat a „Lovira”. Félelmükben ágaskodva nekimentek az embereknek, akik ennek megfelelően agresszíven reagáltak. Az első találkozás negatív élménye rányomta bélyegét a további munkára is.
A lovak félelemből rúgtak, haraptak, az emberek nem szeretettel, hanem óvatosan közelítettek hozzájuk.
Betanításuk kegyetlen betöréssel kezdődött, versenykarrierjük végeztével pedig elég rossz idegi állapotban kerültek további hasznosításra. Az egyik ilyen hely a Kaposváron alakuló Lovasakadémia volt, ahol a hozzám hasonló állattenyésztő mérnök palánták próbáltak tanulni lovagolni. Ez azonban a galoppról lekerült, ijedős lovakon nem volt könnyű. A bizalmuk elnyerése profiknak is csak lassan ment.
A külföldről vásárolt versenylovak és a lassan a galoppba áramló tőke elindította a változásokat, a más országokban nevelt csikók pedig egy más lovas kultúrát is visszahoztak.
Ma már szerencsére elképzelhetetlen egy kényszeren alapuló, par force kiképzés és „betörés”, de nézzük mi a jelenleg elfogadott kiképzési gyakorlat a galoppon:
Fontos elmondani, hogy ma már a csikók többsége szeretetben nő fel és szoros emberi kapcsolattal szocializálódik. Sokkal kedvesebbek, jobban kezelhetők a betanítás folyamán.
Amikor megérkeznek a versenyistállókba, néhány napig csak szokják a környezetet, gondozókat, majd kimehetnek a karámokba, ahol szabadon mozognak kedvük és fejlettségük szerint. Üreges, könnyített zabla és kantár csak akkor kerül rájuk, ha már láthatóan megnyugodtak az új helyen.
Következő lépés a futószárhoz szoktatás, amit gyakorlott szakember végez, hogy a szájukat óvatosan kezdjék kiépíteni.
A heveder, nyeregalátét, majd nyereg fokozatosan kerül rájuk, ha futószáron már jobbra és balra is jól mennek.
A szoktatásban a legnagyobb ugrást az jelenti, hogy felülnek rájuk. Ma már ezt is fokozatosan végzik, először óvatosan felkapaszkodnak rá és csak ha ezt tűri, akkor ülnek rá kis súlyú, de erős, tapasztalt lovasok.
Innentől már lovassal zajlik a felkészítés. Először futószáron, ahol mindig nyakszíjat használnak, hogy kíméljék a száját és óvatos zablamozgatással, tanítják az irányítást. Utána a karámban sétál és üget lovassal. Ilyenkor több csikó dolgozik együtt idősebb vezetőlóval, mindkét irányban.
2-3 hetes benti (karám) munka után a kisegítő pályán folytatódik a képzés. Itt mindig vezetőlóval, sok csikóval dolgoznak egyszerre, a magasabb tudásszintű, kis súlyú munkalovasok.
Érdekes a nemek közötti megoszlás. Ilyenkor már láthatóvá válik, hogy melyek az érzékenyebb csikók, ezekre általában fiatal lányokat tesznek fel a trénerek. A lányok sokkal emocionálisabbak és jobban összhangba kerülnek a finomabb idegrendszerű lovakkal, amely elég gyakori a magas vérű, csúcsteljesítményre képes telivéreknél.
A nehezebben lovagolható, domináns lovaknál viszont jobbak a férfi lovasok, akik sokkal határozottabbak. Nem elhanyagolható szempont az erőnlét, mert a rámásabb, igazán erős csikóknál a kis súly mellett nagy izomerő szükséges a lovas részéről, amely fajlagosan nagyobb a férfiaknál, mint a nőknél.
A csikók kétéves koráig zajlik az alapozó tréning, csoportos foglalkozásban.
Kora tavasszal kezdik el a gyors- és a fej-fej munkákat.
Április elején indul a magyar versenyszezon, májustól pedig a nyeretlen versenyek. Addigra már a startgépet is megszokják.
Az első évben legnagyobb a lemorzsolódás. Ennek gyakran vannak egészségügyi okai, mert a galopp a legkiélezettebb fizikai teljesítménysport a lovas világban és a kisebb problémák is hamar előjönnek.
Ilyenkorra a trénerek már felmérik a képességhiányokat, ami azt jelenti, hogy kiszűrik azokat az egyedeket, amelyek nem képesek megfelelni a versenyek támasztotta szigorú követelményeknek.
A legjobbak igazi versenylovakká válnak és akár 6-7 éves korukig futnak.
2019. 11. 26. Székely Gyöngyvér
Forrás: Kovács Sándor
