Pat Parelli 7 játék – Első játék: Barátkozás

Ha becenévvel kellene illetnem ezt a játékot, akkor a „legelhanyagoltabb játék”-nak nevezném el. Pedig nem véletlenül kezdjük az egész kiképzést, foglalkozásokat ezzel. Kívülről úgy tűnik, hogy csak simogatjuk a lovat, ennél viszont sokkal többről van szó.

Ebben a játékban az érintésnek és a répabot használtnak adjuk a fő szerepet. Egy oldalról a lovat hozzászoktatjuk az emberi- és a répabot érintéséhez, másik oldalról mi tanuljuk meg ügyesen forgatni a kezünkben a botot, hogy később se magunkat se a lovunkat ne hozzuk kellemetlen helyzetbe.

A ló minden egyes porcikájára, minden lehetséges szögből és oldalról kiterjedő érintések/simogatások mindennapi tevékenységeinkre fognak kiterjednek. Ezek az érintések puszta kézzel, répabot nyelével, répabot csapójával később pedig akár pl.: zacskóval, csörgő-zörgő tárgyakkal, műanyagpalackkal és hasonló ijesztő dolgokkal történnek. Számomra kiemelten fontos, hogy a lovaimat bárhol bármikor nyugodt szívvel megtudjam tapogatni. Például egy állatorvosi vizsgálat során sok kellemetlenséget és időt meglehet vele spórolni, ha lovunk végig türelmes megáll. Vagy ha esetleg kint terepen beleakad a farkába egy ág, esetleg bele lép egy kőbe és sántít, nyugodt szívvel tudunk leszállni és segítséget nyújtani patásunknak. De ez csak két példa a rengeteg közül.

A játék során a ló és mi is ismerkedünk ezzel az ormótlannak tűnő répabottal. Ló szemszögéből nézve megtanulja, hogy a bot nem azért van nálunk, hogy őt bántsuk vele, hanem azért, hogy a pontosabb jelzéseket tudjunk vele adni neki, messzebbre is elérjen a kezünk. Emberi szemszögből pedig maga a bot mérete miatt meg kell tanulni azt megfelelően alkalmazni, hogy ne adjunk a lónak furcsa, érthetetlen jelzéseket vagy véletlen feleslegesen megcsapjuk őt vele. Szóval mindenki barátkozik az egyik legfontosabb eszközzel, az emberi kéz meghosszabbításával.

Továbbá ebben a játékban alakul ki a türelem és a komfortzóna is (szintén lóra és lovasra is vonatkozik). Ilyenkor ugyanis egy helyben állunk és megtanuljuk szeretni, élvezni egymás társaságát. A lóval való foglalkozás nem csak a folytonos cselekvésben, feladatok adásában merül ki, igenis meg kell tanulni értékelni és szeretni a csendet. Ez a csend, a nyugalom, a komfortzóna a ló számára többet jelent, mint 1kg répa és ezt rendkívül fontos az eszünkbe vésni! A ló ott szeret lenni, ahol biztonságban érzi magát, hiszen menekülő állatról van szó. Ha képesek vagyunk megmutatni neki, hogy velünk biztonságban, nyugalomban lehet, élvezni fogja a velünk töltött időt. Ezt a biztonságot és komfortot fogja keresni mellettünk, ha ezt nem adjuk meg neki (stresszesebb ló esetében tanítandó), akkor sosem tudunk teljes bizalommal létezni egymás mellett.

Összefoglalva tehát, az első játék, az az a barátkozós játék, az eszközhasználat és az egymás társaságának élvezésének gyakorlata. Ha tartós és valódi kapcsolatot szeretnénk kialakítani a lovunkkal, ezt a lépést semmiképpen nem szabad kihagyni vagy félvállról venni! A bizalom kölcsönös ezt ne feledjük!

2021.06.09.
Dávid Dalma
Kép: Pixabay

Hozzászólások