A lovak abraktakarmányai, mint a zab, az árpa és a kukorica, alapvetően energiát és fehérjét biztosítanak a széna és legelő (rost) mellett, elsősorban a növekedésben lévő, felépülő, nagyobb terhelésnek kitett (pl. csikónevelés) illetve a nagy munkát végző állatok számára. A helytelen felhasználás azonban komoly kockázatot rejt, hiszen a ló emésztőrendszere nem a gabonafélék nagy mennyiségének gyors feldolgozására van optimalizálva. A lovas szempontból legfontosabb különbség a gabonák között nem az energiasűrűségben, hanem a keményítő tartalom arányában és a rostszerkezetben rejlik.
A zab (amely a 11.0–11.5 MJ/kg emészthető energiatartalmával a legalacsonyabb a
felsoroltak közül) tekinthető a legbiztonságosabb abraktakarmánynak. Ennek oka, hogy a zabban található keményítő könnyebb, lazább szerkezetű, és a magas, 10−12%-os nyersrosttartalom jelentősen segíti az emésztést a vékonybélben. A rost növeli a rágási időt, ami több nyáltermelést eredményez, a nyál pedig természetes pufferként védi a gyomrot. Bár a zab tartalmaz 40–45% keményítőt, ez a mennyiség a kedvező rost-keményítő arány miatt könnyebben kezelhető a ló számára, és gyakran etethető egészben, nem csak roppantást követően.
Az árpa már egy energikusabb és kockázatosabb takarmány a lovak számára. A
12.5–13.0 MJ/kg energiasűrűség és az 55–60% keményítőtartalom azt jelenti, hogy az árpa etetését óvatosabban kell kezelni. Mivel a nyersrosttartalma csupán 4–6%, a keményítő kevésbé védett. Ráadásul az árpa keményítőszemcséi sűrűbb szerkezetűek, mint a zabé, ezért ha feldolgozás nélkül kerül a ló elé, sok keményítő juthat le a vastagbélbe. Így az árpa etetésekor erősen javasolt a mechanikai kezelés (pl. roppantás, pelyhesítés), amely feltárja a keményítőszemcséket a vékonybéli emésztés számára.
A kukorica képviseli a legnagyobb energiát és a legnagyobb kockázatot. Magas, 13.5–14.0 MJ/kg energiasűrűség mellett 65–70% keményítőt és alig 2–3% nyersrostot tartalmaz. Ez a magas keményítőarány, párosulva a nehezen feltárható szerkezettel, azt jelenti, hogy a kukorica a legvalószínűbb oka az emésztési zavaroknak, ha nem megfelelően kezelik. Mivel a ló vékonybele nem képes nagy mennyiségű keményítőt egyszerre megemészteni, a kukoricát csak kisebb adagokban, elsősorban a legmagasabb energiaigényű sportlovak számára szabad adni, akiknek szüksége van az extra kalóriára.
Összefoglalva, az abraktakarmányok etetésénél a legfőbb cél a keményítő vastagbélbe
jutásának minimalizálása. A lovasnak mindig szem előtt kell tartania, hogy a ló egy
folyamatosan evő állat, akinek emésztőrendszerét a rost alapozza meg. Bármely gabona
etetésekor az adagot több kisebb részre kell osztani, és a legnagyobb mennyiségben mindig a szénabiztosításáról kell gondoskodni.
2026.03.01.
Jáger Dorka
Lovasok.hu
