Egy istálló 12 pontja

Egy istálló 12 pontja

Lovas életünk vergődik. A „vállon felül gyenge”, megszállot-tak (magamat is közéjük sorolom) tartják életben. Az év 365 nap-ján gondoskodnak lovaikról, melyeket családtagnak tekintenek. Pénzt, időt, energiát áldoznak a lóért, de nem mártírok. Szeretettel, belső késztetésből teszik, örömöt találnak benne. Ha meghív-ják őket egy rendezvényre lovaikkal, fogataikkal – hogy emeljék annak fényét – szívesen eleget tesznek a felkérésnek. Amikor el kellene ismerni fáradozásukat, akkor a nagy pénzt felmarkoló énekesek, zenészek, sztárnak kikiáltott „gyüttmentek” mögött ácsorogva reménykednek, hogy talán a benzinpénzt megkapják.


Akik szolgáltatnak lovaikkal lovardában vagy terepen, látják, hogy képesség szempontjából milyen gyenge lovasállomány jelenik meg. Nincs kitartás a lovaglás megtanulására, nincs bá-torság a kritikus helyzetek megoldására. Elég, ha egy ló egyszer megugrik, vagy egy kerekhátú, alacsony marú lovon a helytelen üléstől félrefordul a nyereg, a lovas ezzel rövid pályafutását az adott istállónál már be is fejezte.
Ahol előjegyzéses alapon működtetik az istállót, és a lovas számára meghatározott napon és időpontban a ló fenn van tart-va, sok esetben el sem jön a lovas, sőt még annyi fáradságot sem vesz, hogy telefonon lemondja. Várt rá egy ló, egy oktató meg még néhány ló–lovas páros, akik ezért fél óra késéssel, nélküle indultak terepre. Legközelebb egy „valami közbejött”-el azt hiszi a dolog elintézettnek tekintendő. Személyes tapasztalatom volt az, amikor egy hét végére feliratkozott 7 lovasból 5-nek közbejött valami.
Az illem sajnos nem tantárgy az istállókban, az illemtelen szü-lő pedig ez ügyben semmi pozitívot nem tud továbbadni gyer-mekének. Az olyan szülő pedig, aki gyerekek lovagoltatásakor a karámban segítőként a saját gyerekét kötőfékszáron 35 éves férfikéntnemtudjakörbevezetni,mitadhatottgenetikailagagyerekének, hogy abból én lovast neveljek? Semmit. Ahogy régen a szabómesterek mondták: „Hozott anyagból dolgozom!” Ez érvényes a lovas szolgáltatókra is, akik kénytelenek tudomásul venni azt, hogy a létért való küzdelemben Darwin elmélete sze-rint minden fajnál létrejön a természetes kiválogatódás – de az embernél nem.
Az eddig leírtak, és az ez utáni 12 pont – mely akár egy istál-lónál ki is függeszthető–, talán túlságosan keményen van meg-fogalmazva. Az elkeseredés és a remény viaskodásából született. Lovasoknak íródott, nem üvegházban mimózákat gondozgató apácáknak. Aki benne él, meg fogja érteni.

1. Ez az istálló nem a Máltai Szeretetszolgálat támogatásával működik. A lovak jó kondícióban és kulturált körülmények között tartása jelentős költséggel, állandó lekötöttséggel és sok munkával jár.

2. Minden lóhoz kapcsolódó tevékenység saját felelősségre történik. Lóban, felszerelésben, más emberben vagy annak vagyonában okozott kárért a lovas felelős.

3. A ló menekülő zsákmányállat már kb. 55 millió éve, ezért karámban vagy terepen előbb vagy utóbb meg fog ijedni. Ezzel lovasa számára veszélyes helyzetet teremthet, melynek végzetes következménye is lehet.

4. Kétféle lovas van. Egyik, amelyik már leesett, a másik, aki le fog esni. Mindez csak idő kérdése. A ló nem tesz különbsé-get a lovagoltatáskor gyerek és felnőtt között. Együttműkö-déskor elsősorban a lovas ez irányú képességeit veszi figyelembe.

5. A lovagláshoz, mint minden sporthoz, a tevékenység jellegének megfelelő egyéni adottságok szükségesek. Tudomásul kell venni, hogy ezzel egyesek rendelkeznek, mások pedig nem. Ez utóbbiakból soha sem lesz elfogadható biztonsággal önállóan lovagló tereplovas.

6. Lovagolni csak az fog megtanulni, akiben a tehetség mellett van ló iránti szeretet, alázat, belső késztetés, komoly elha-tározás és kitartás. A kényelem és a félelem az a két fontos tényező, melyet le kell tudni küzdeni.

7. Aki a lovaglást minden más dolgának mögé helyezi, és csak akkor gyakorolná, ha egyéb elfoglaltsága nincs, az hozzá se kezdjen.

8. Olyan gyerekkel nem foglalkozom, akit a szülő a lovaglás megvonásával büntet.

9. A lóhoz, istállóhoz kapcsolódó munka a lovazás tartozéka. Akinek ezekből bármi rangon alulinak számít, az messzire kerüljön el lovat és istállót. A lovaglás teljes embert kíván, ezért senkit sem dédelgetünk. A kiszolgált, elkényeztetett gyerek vagy felnőtt, soha nem válik magabiztos lovassá.

10. A ló nemes létéből adódóan pozitívan formálja a vele foglalkozó embert, ezért a lovas a lónak hálával tartozik. A ló nem sportszer, hanem sporttárs.

11. Ennél az istállónál az adott szónak ugyanolyan súlya van, mint a pecsétes aláírásnak. Akinek ez nem természetes, az most nem a számára megfelelő istállónál tartózkodik.

12. Minden érdeklődő, ló szerető gyereket és felnőttet szívesen látunk, és lovunkat, tudásunkat, lelkünket adjuk annak, aki a fentieket elfogadja.

Vér Imre
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.03.27.
Fotó: Canva

Hozzászólások