Vannak lótartók, akik egyszerűen őrületbe kergetik társaikat, a lovászokat és persze a lovardavezetőt. Nem rosszindulatból, hanem ők egyszerűen ilyenek. Nézzük a leggyakoribb előfordulási formáikat!
1.) A feledékeny: Valamiért mindig elfelejti elzárni a vízcsapot a patamosóban. Mindenkinek vannak hibái, ez van, ő sem tehet róla. De a lovának már legalább tóra néző boksza van, és a lovarda új szolgáltatásként bevezette a lóúsztatás lehetőségét.
2.) A vaksi: Ha napnyugta után érkezik lovához, mindenhol felkapcsolja az összes villanyt, beleértve a pályát és a fedelest is – még akkor is, ha nem is akar lovagolni. És persze elfelejti lekapcsolni.
3.) Az álmodozó: A lova a megtestesült csoda, semmi gond nincs vele. De ragaszkodik hozzá, hogy megvegyen mellé egy levegőnyelő, szitáló, rúgó-harapó kezelhetetlen mént, mert versenykarrierről álmodik.
4.) A nemtörődöm: Soha nem takarítja fel a lováról lepucolt sarat, szőrt, vagy a hátrahagyott trágyakupacot az istálló folyosójáról. Hiszen az a lovász dolga.
5.) A lelkes gazdi: Minden egyes alkalommal magával hozza mind az öt neveletlen, lovakat kergető, emberekre felugráló, mások kajáját felfaló kutyáit a lovardába.
6.) A cukrosnéni / cukrosbácsi: Nem csak a saját kedvencét, de az istálló minden egyes lovát ellátja nassolnivalóval. Jó esetben csak lócsemegével, almával, répával, rossz esetben ki tudja mivel. Hiszen annak a két szomorú szemű, savós patairha-gyulladásban szenvedő lónak is jár egy kis plusz törődés.
7.) A szétszórt: Valahogy mindig elfelejti visszacsukni a karámot maga után.
8.) A kölcsönző: Mindig hiányzik valamije: a vakaró, az egyik ínvédő, a vezetőszár, a nyeregalátét, vagy épp csak kifogyott a jutalomfalatból. De az ilyen apró nehézségek nem akadályozhatják meg a lovazásban: másoktól kölcsön veszi, amire épp szüksége van.
9.) A gyanútlan: A lovát csak egy vödörnyi zab segítségével tudja becserkészni a legelőn, és azt gondolja, milyen aranyos, hogy az a másik 20 is odajött hozzá.
10.) A kotnyeles: Mindenbe beleüti az orrát, sorra osztogatja a kéretlen jótanácsokat és terjeszti a legkülönfélébb pletykákat, pedig senki nem kérdezte.
11.) A ritka vendég: Évente csak kétszer teszi tiszteletét az istállóban, de akkor mindenkinek elpanaszolja, hogy a 25 éves, fogproblémás, ezért személyre szabott takarmányozásban részesülő lova kicsit sovány, és a szőre sem csillog úgy… Biztosan nem figyelnek rá eléggé…
12.) Az önjelölt lókiképző: Előszeretettel képezgeti és tanítja mások lovait, lehetőleg a gazdi távollétében.
13.) Az örök késő: Késik a bértartás befizetésével – minden egyes hónapban. A lovardavezetőnek legalább háromszor kell szólnia, felhívnia, SMS-t, vagy e-mailt küldenie ahhoz, hogy kivasalja belőle a lóvét.
14.) Az önállótlan: Lova van, de bánni nem tud vele. Minden feladathoz segítséget kér: ha be kell hozni a lovat a karámból, ha fel kell nyergelni, futószárazni, felülni, de ha már így belejöttél, tarthatnál neki oktatást is. Hiszen ő még olyan kezdő, de annyira szeretne fejlődni, Te pedig annyira ügyes vagy… Hát lehet neki “nem”-et mondani? Az más kérdés, hogy neked is volna dolgod a lovardában…
Kihagytunk valamit?
2016.03.11 Forrás: horsenation.com
Fotó:canva.com
Frissítve: 2022.08.16.
