Egyre fogynak a haszonállatok
Látva édesapja szép hivatását, az ifjú Pardavi Andor is állatorvosnak tanult. Szülője mellett gimnazistaként is sok tapasztalatot szerzett, s már akkor megkedvelte a szakmát.
Elvégezve az állatorvosi egyetemet, azóta is neve elé írhatja a doktori címet jelentő két betűt. Csak közben eltűnnek a jószágok, legalábbis a haszonállatok.
– Az egyetem elvégzése után, fiatal diplomásként a Zalaszentgróti Állami Gazdaság állattenyésztő telepein gyakorolhattam a hivatást – kezdi visszaemlékezését Pardavi doktor. – Hamarosan adódott a lehetőség, hogy a megyeszékhely állami gazdaságába, a bekeházai szarvasmarha-telepre kerülhettem, egy nagy tapasztalatú állatorvos mellé. Nagy segítségemre volt, még inkább bevezetett a gyakorlatba, és megismertette velem a szakmai irányítást.
Ezzel minden tekintetben felkészülve vehette át a gazdaság andráshidai kerülete állategészségügyének vezetését. Akkor mintegy kétezer szarvasmarha szakmai ellátásáról kellett gondoskodnia, s e jószágok mellett ott volt az ugyancsak nagy értékű hidegvérű ló-törzsállomány. Mindez a gazdaság megszűnésével semmivé lett, a hízóállatokat levágták, a teheneket, a lovakat eladták.
– Akkoriban már magánállatorvosként is dolgoztam. Igaz, a kistermelői haszonállat is egyre fogyott, s azzal együtt az állatorvosok száma is csökkent, ezért mind nagyobb terület jószágait kellett ellátnom. Kezdetben itt Andráshidán egy teljes napot vett igénybe a szarvasmarhák tbc-oltása, ma hét faluban végzek fél nap alatt. Van már olyan község a területemen, ahol egyetlen kérődző sincs.
A tehénállomány csökkenésének okát abban látja Pardavi Andor, hogy megszűnt a tej szervezett felvásárlása, csak azok tartanak fejősállatot, akik helyben hasznosítani tudják a terméküket. A sertések számának nagyarányú apadásához viszont a bizonytalan felvásárlási ár, a környéken levő vágóhidak bezárása vezetett. Valamikor sokan vettek például négy malacot is, azok közül kettőt hízlalás után levágtak, a többit hízóként eladták, hogy az előbbiek költségét így finanszírozzák. Az állatorvos szerint a háztájiban úgy ahogy továbbra is megmaradt a baromfi, viszont a jelentősebb szárnyastermelőket megszűrte a madárinfluenza és a feldolgozói bizonytalanság.
– Azért nem vagyok munka nélkül. Valamennyi haszonállat még van a kisgazdaságokban is, ezek ellátása mellett pedig a zalaszentgyörgyi tehenészet és a zalaszentiváni sertéstelep jószágainak az egészségét felügyelem. A sokéves gyakorlati munkám során egy izgalmas esetet említenék: Éjszaka egy tehén elléséhez hívtak. Méhcsavarodást állapítottam meg, amit a fekvő állaton csak császármetszéssel lehetett megoldani. A nem kis veszéllyel járó helyzetet felismerve egyik kollégámhoz fordultam segítségért. Bonyolult beavatkozással, hatórás küzdelemmel sikerült az anyát és a borjút megmentenünk.
Azt is elmondja Pardavi doktor, hogy az évek során az állatorvoslás más irányt vett. Miközben a gazdák körében jelentősen lecsökkent a haszonállatok száma, a kedvtelésből tartott kutyáké, macskáké, vadászgörényeké, madaraké annál inkább gyarapodik.
Az állatok gyógyítása mellett azonban van még más elfoglaltsága is, negyedik esztendeje az állatorvosi kamara Zala megyei elnöke. E minőségében a magánállatorvosok érdekét igyekszik szolgálni.
– Mindent összegezve, inkább régi típusú állatorvos vagyok, olyan, akit házhoz hívnak. Sajnos az említett okok miatt egyre ritkábban, így a tevékenységem nagyobb részét mostanában a telepi munka teszi ki.
Forrás: Zalai Hirlap
2007.04.16.
Kép: canva
Frissítve: 2024.03.20.
