Fazekas Károly
Fazekas Károly a magyar lovas sport névtelen nevezetessége. Ízig vérig lovas ember, magyar ember.
Lovaglásának alapjait gróf Szemere Csabától, az egykori örkénytábori lovaglótanártól kapta, akit végig követett és aki mellett 1997-es haláláig kitartott. Hatalmas lovas tudását, tapasztalati és gyakorlati úton gyűjtötte, amit a pontos elméleti ismeretei teljesítenek ki. Élet útja, ugyanúgy tarkított kudarcokkal, mint sikerekkel. Mindannyiunk előtt példa lehet szerénysége és az idomítás iránti elkötelezettsége.
Egyéniségére talán József Attila szavai illenek a legjobban:
“A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.
Mintha szívemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.”
