Részlet a könyvből:

Így, így, te derék, jó Siebele, jó ló vagy, kedves ló vagy... és ugy-e, nem is volt olyan borzasztó...? Siebele jó, Siebele derék...kedves...lovacska... A tejfehér kanca figyelmesen hallgatta ezt a szóáradatot. Kecses kis füleit hegyezte, sötéten ragyogó Junó-szemeivel úgy nézett a fiatal legény arcába, mintha minden szót megértett volna. Tulajdonképpen Sybillnek hívták. A neve egészen tisztán és olvashatóan volt a box fölött egy táblára írva. De a fiatal legény, aki Sybill ápolásával volt megbízva, már első naptól kezdve Siebelenek hívta. Ettől a névtől nem tágított. Ha valamelyik felettese előtt helyesen kellett a ló nevét kiejteni, mindig valami akadályba botlott a nyelve, vagy az y-betűbe, vagy abba az öntudatlan tiszteletbe, amit a Sybill szó előtt érzett.

Még több lovas könyv >>

Forrás: antikvarium.hu