Beszámoló az április 3-i nyílt napról

Pataky Kata jótékony célú Join up gyakorlónapja a Bottyán Equus Hungaria Alapítvány javára

2011. április 3-án az előre meghirdetett programhoz hűen az őrbottyáni Bottyán Equus Hungaria Alapítvány védencei látták vendégül Pataky Katát, tanítványait, és a karámok környékét szép számban benépesítő érdeklődőket.

A "Join up" gyakorlónap a terv szerint, sikeresen lezajlott. Azt, hogy jó ötlet volt-e ez a nyílt nap, kettős siker is bizonyítja. Egyrészt kiváló alkalom volt arra, hogy a tanítványok ismét bizonyíthassák mindazt, amit az eddigi kurzusokon instruktoruktól elsajátítottak, másrészt mindenki láthatta, hogy a nyugdíjas lovak korábbi sorsukat, esetenként életkorukat és egészségi állapotukat meghazudtoló türelmükkel és érdeklődésükkel kitűnő, együttműködő partnerekké tudtak válni.

Igaz ugyan, hogy a múlt évben Csömörről elkobzott és "ideiglenesen" máig az Alapítvány gondozásában „állomásozó”, az emberrel szemben a korábbi rossz bánásmód miatt még mindig rendkívül bizalmatlan lovak közül ketten is alaposan megizzasztották csatlakoztatójukat, de hála Pataky Kata kellő időben érkező instrukcióinak, s a tanulók ügyességének, türelmének, a legfélősebb lovakkal is sikerült biztató eredményt elérni a körkarámban folytatott foglalkozás során.

A gyakorló napra benevezett tanulóknak nem volt könnyű dolguk, mert nem iskolalovakkal vagy rendszeresen edzett hátaslovakkal kellett végrehajtani a csatlakoztatást. Olyan gyakorlópartnerek oldalán dolgoztak, akik bár többnyire hosszú évek óta békességben és szeretetben élnek az Alapítvány gondozásában, de mint azt Rédei Éva minden egyes csatlakoztatás előtt el is mondta, egykor mindegyiküket valamilyen trauma érte.

S mint tudjuk, a lovak nem felejtenek. Nem felejtenek, de szerencsére nem is haragtartóak! Ezt ezen a gyakorló napon jóindulatukkal be is bizonyították.

A csatlakoztatás menetét az is megnehezítette, hogy a helyszín a lovak számára igencsak ingergazdag környezet volt, hiszen a körkarám szinte karnyújtásnyira volt a számukra a szabadságot jelentő legelőjüktől, ahonnan időnként fel-felhangzott társaik nyerítése, és a légmozgás arra terelgette az ismerős szagokat is. A körkarámot körülvevő látogatók száma, az idegen kutyák közelsége mind-mind olyan inger volt a lovak számára, aminek figyelemelterelő voltán kellett felülkerekedni ahhoz, hogy létrejöhessen a csatlakozás nagy pillanata. S mindezek ellenére a csoda itt is megtörtént, mint már annyiszor, annyiféle helyszínen. Jó volt látni a háziasszony, Rédei Éva örömét és mosolyát, ahogy szeretettel nézte a sikeresen csatlakozó kedvenceit, mint mikor büszke édesanya figyeli a jól teljesítő gyerekeit.

Az utolsó tanulót követően Pataky Kata mintegy ráadásként foglalkozott Bernivel, az egyéves csikóval. Nem a csatlakoztatást mutatta be, hiszen – mint mondta – ahhoz Berni még gyerek, hogy ezt elvárjuk tőle, de bemutatta azokat a mozdulatokat, amelyekkel általában egy csikóhoz közeledik a foglalkozásokon, illetve azokat a feladatokat, amelyek teljesítése már elvárható egy ilyen korú lótól (hátraléptetés, ha túl közel ment hozzá a csikó, irányítás vezetőszáron, lábfelvétel). A foglalkozás alatt természetesen Bogyó, a gondos anya is ott álldogált a körkarámban, le nem véve a szemét csemetéjéről.

A délutáni program Soltész András lócsontkovács érdekes és izgalmas bemutatójával indult. Páciense az előbb említett Bogyó volt, az a sodrott kanca, aki szintén a csömöri kobzott lovak közül való. Őt egykori gazdája hosszú ideig kikötve tartotta, mozgásában is korlátozva, így aztán nem is csoda, hogy a csontkovács több ízületi rendellenességet is talált nála, amit helyben orvosolt.

Hívására többen is bementünk a körkarámba Bogyóhoz, hogy közelről megnézhessük a masszázstechnikát. Kitapogathattuk a különböző érzékelő pontokat, melyeknek stimulálása, masszírozása, ütögetése jótékony hatással van a ló immunrendszerére, emésztésére, ízületeire. A legmegdöbbentőbb és egyben leglátványosabb számomra az volt, amikor a kimozdult hátcsigolyákat próbálta helyre hozni a különféle technikákkal, sikerrel! Oldalakat lehetne írni mindarról, amit ott láttunk, de sajnos nem értek a csontkovácsoláshoz, sem ló, sem ember vonatkozásában, így csak ezt a kis figyelemfelkeltő összefoglalót tudom leírni.

Bogyóról még annyit szeretnék megemlíteni, hogy számomra ő volt a nap hőse. Egyrészt azért, mert korábban úgy hajtotta végre a csatlakozást, hogy közben anyai szíve a közelben vezetgetett, és a folyamatosan őt hívó Berni csikóért dobogott, másrészt a hajdani rossz bánásmód ellenére is hihetetlen bizalmat tanúsított az ember iránt Soltész András lócsontkovács rögtönzött pacienseként is. Bár eleinte kissé megrettent attól, amit érzett és látott maga körül (az a sok ember, aki mind az ő anatómiájára volt kíváncsi), de aztán békésen és elengedetten vállalta az orvosi „demonstrációs ló” szerepét, mert érezte, hogy végül is, ami ott és vele történik, az valami jó dolog, ami érte, és nem ellene van.

Ez nekem annál is nagyobb élmény volt, mivel láttam őt röviddel a kobzás után soványan, tátongó sebbel a farokrépa felett, idegesen toporogva a karám vagy a legelő egyik szegletében, tanácstalanul, hogy mit is kezdjen most ő a hirtelen támadt szabadságával.

A gyakorló nap kedves befejezése volt az a csatlakoztatás, amelyet Pataky Kata a rangidős lóval, Albatrosszal mutatott be, akit Rédei Éva tréfásan ezredesnek nevezett, egykori rendőrló múltjára utalva.
Ő az egyik, aki biztosan vágóhídon végezte volna, ha hajdani lovasa nem menti meg, és az Alapítvány nem veszi gondjaiba.
Albatrosz a sokat tapasztalt öregek bölcs nyugalmával vett részt a foglalkozáson, és hajtotta végre a csatlakozást, amiért egyik „rajongójától” még jutalomrépát is kapott.

Így ért véget ez a kellemes tavaszi nap Őrbottyánban, a lovak nyugdíjas otthonában, Pataky Kata Monty Roberts instruktorral, lelkes tanítványaival, valamint Soltész András lócsontkováccsal és számos érdeklődő vendéggel.

Az a meggyőződésem, hogy a nyugdíjas lovak mindnyájunkat visszavárnak!

Írta: Vilcsek Adrienne

Videók a nyílt napról:

Képek az április 3-i Pataky Kata nyílt napról