Pataky Kata: Elkészülni, vigyázz, kész, rajt!

Monty Roberts egyik specialitása, amely világhírűvé tette módszerét, a versenylovak felkészítése és különböző problémáinak megoldása. A világ számos pontján futnak/versenyeznek olyan bajnok lovak,  amelyek Monty vagy instruktorai kezei közül kerültek ki. Több olyan világklasszis köszönheti a karrierjét ennek a módszernek, mint Lomitas, Cathy Honey, Alleged, Johnny Tivio és Night Mist, csak hogy néhányat említsünk.

Pataky Katát, Monty Roberts magyarországi instruktorát egy nem hétköznapi felkéréssel kereste meg Gajdos Zsolt, tenyésztő, tréner, a 2010-es Nemzeti Vágta nyertese: két szép jövőjű angol telivér csikó indítóálláshoz való szoktatásához, első startgépbe való beállításához, illetve lószállítóhoz szoktatásához kért szakszerű segítséget. Zsolt célja az volt, hogy Ági és Szőke (a két versenyló) első élményei mindenképpen pozitívak legyenek – a jövőbeni sikeres eredmények reményében. Elkísértem Katát ezen a napon, hogy beszámolhassak a látottakról.

A Monty Roberts módszer hazai képviselője és a cikk szerzője:
Pataky kata okleveles Monty Roberts instruktor

│ Pataky Kata bemutatkozik │ Pataky Kata hírei │ Pataky Kata válaszol │
│ Monty Roberts és módszere │ Lovak erőszakmentes képzése │
│ Bemutatók │ Kurzusok leírása │ Induló kurzusok │
│ Lovastábor Pataky Katával │

Az Angol telivérek indítóállásba és lószállítóhoz való szoktatása

Az első élmények alapvetően meghatározzák a (verseny)lovak későbbi viselkedését különféle (verseny)helyzetekben, vagyis akár közvetlenül befolyásolhatják a teljesítményt is. Türelmetlenséggel, erőszakkal, fájdalommal is előbb-utóbb bekényszeríthetünk egy fiatal lovat egy szűk helyre – legyen az lószállító vagy startgép; vagyis megtaníthatjuk arra, hogy ha ezeket meglátja, azonnal ideges, feszült legyen, esetleg pánikba is essen félelmében. Egy olyan érzékeny idegrendszerű, robbanékony fajtánál, mint az angol telivér, ez az állapot könnyen el is érhető. Ez a módszer azonban a későbbi versenyhelyzetekben végeláthatatlan tömeges „szkanderezéshez”, életveszélyes ellenszegülésekhez és rendkívül elégedetlen lovakhoz vezet.  De megtaníthatjuk arra is, hogy minden helyzetben bízhat bennünk, bátran követheti utasításainkat bármilyen helyzetben, nem éri bántódás. A Kata által képviselt módszer segítségével a legkisebb erőszak kizárásával rávezethetjük a lovat arra, hogy önállóan hozza meg a számunkra (is) megfelelő döntést. Ezzel az „önállósággal” erősítve önbizalmát, a pozitív visszajelzések lehetőségét és a tanultak hatékonyabb elmélyülését. Én most ez utóbbi módszerről szeretnék mesélni.

Kata előzetes aggodalma a rossz talajú pályáról, kételkedő és bizalmatlan megbízóról, valamint a rossz lelki állapotban lévő lovakról azonnal szertefoszlott, ahogy segítőivel begördült a nyíregyházi telep tiszta udvarába, a mosolyogva elénk siető fogadóbizottság közé. Az ott dolgozók érdeklődése és egész napos részvétele jelezte, hogy itt tényleg MINKENKI nyitott arra, hogy új ismeretekkel fejlessze tudását. A lovakon azonnal látszott, hogy jó bánásmódban részesülnek, és még soha nem érte őket rossz benyomás az embertől; mindkettő barátságosan, érdeklődően állt hozzá az aznapi új leckékhez.

Első lépések

Mint minden munkát ismeretlen lóval, Kata most is a csatlakozással kezdett. A Join-Up, vagyis a csatlakozás a lovakkal való erőszakmentes foglalkozás és képzés alapja; a lovak testbeszédén és gesztusain alapuló kommunikációs rendszer, mellyel világosan és érthetően megalapozható a bizalomra épülő kapcsolat ember és ló között. Ezután már könnyedén ment minden. A tréner a „hisztis” Ágival, a kétéves angol telivér kancával kezdte a napot, aki készségesen követte minden utasítását, és játszi könnyedséggel járta végig a Monty Roberts által alkalmazott alapozó gyakorlatokat a „nagy esemény” előtt. Szőkével, a határozott, egyéni elképzelésekkel rendelkező ifjú ménnel szintén nagyon jól megtalálta Kata a közös nevezőt a csatlakozás után, és vele is gyorsan tovább tudott lépni idelátogatása fő célja felé.

Az indítóállás

Gyakori kép a galoppversenyek előtt, hogy a „sportolók” nem igazán szeretnének bepréselődni abba a fránya, szűkös „kalodába”, ahol ráadásul a szomszéd is idegesen toporzékol. Ezt a jelenséget más köntösben sok lovas tapasztalhatja egyéb helyzetekben, például a lószállítóba, idegen épületekbe vagy egy új bokszba való bevezetésnél, bokrokkal, fákkal övezett erdei utakon, vagy két tárgy között való átlovaglásnál. Ez teljesen természetes reakció, hiszen minden ló klausztrofóbiás, retteg a bezártságtól, a szűk helyektől; az igazi biztonságot számukra a nyílt tér jelenti, ahol könnyen észlelik a veszélyt, és van hova menekülni.
Egy ilyen startgép pontosan az, ahova egy ló soha nem menne be önszántából; ráadásul a verseny előtti stressz - mely az emberekről és a többi lóról is átragad – még jobban megerősíti abban, hogy itt valami nem stimmel. Ezért nem mindegy, hogyan alakítjuk az első benyomását egy ilyen „szörnyetegről”, és mennyire készítjük fel a fiatal lovat egy ilyen helyzetre.

Kata a munkát már megalapozta a csatlakozással, és különböző gyakorlatokkal folytatta a körkarámban.  A már együttműködő lovaktól azt kérte, hogy bármilyen félelmetesnek is tűnő helyzetet teremtett, kövessék bátran. Mindig úgy helyezkedett és időzítette a reakcióit, hogy az általa elvárt feladat legyen a ló megoldása is. Olyan gyakorlatokat végezett a lovakkal, amelyek előkészítik a szűk tér, illetve a lószállító rámpájának szokatlan élményét. Az indítóállásoknál sem kért mást, mint az előzőekben, itt viszont már egy szűkebb és magasabb folyosóba kellett a lovaknak követniük ideiglenes vezetőjüket. Miután már Kata bizonyította, hogy a lovak bízhatnak benne, ezt a feladatot mindketten másodpercek alatt végrehajtották. Fokozatosan emelte a követelményt, mindig akkor lépett tovább, amikor a ló már magabiztosan teljesítette az előző szintet. Végül felkerült a lovas is, és mindkét lóval minden kényszer nélkül sikeresen végrehajtották a beállást. 

A lószállító

A lószállítóra való felvezetés, vagyis a szűk terekben, folyosókban való közlekedés már nem okozott komolyabb gondot egyik lónak sem - hiszen mindketten többször is „túléltek” hasonló helyzeteket a nap folyamán a tréner mellett. Kata egy speciális elemekből álló felvezető folyosót épített, amit a sikeres próbálkozások után egyre tágított, végül elvett a lószállító mögül. Rövid ismerkedés, szaglászás és „tapogatózás” után mindkét csikó magabiztosan, érdeklődve sétált fel a rámpán a sötét dobozba. Sőt, Ági - mindenki legnagyobb megdöbbenésére - olyan természetesen követte a lószállítóba Katát, mintha csak egy virágos mezőn sétáltak volna. A felvezetést többször elismételte a lovakkal, majd a tulajdonos bevonásával is végrehajtották a feladatot. A feladatot mindenki eredményesen teljesítette.   A nap sikereihez alapvetően hozzájárult a lovak kiegyensúlyozottsága, bizalma az emberekben; Kata elmondása szerint sokkal könnyebb volt velük dolgozni, mint olyan lovakkal, akik már nagyon sok negatív tapasztalatot szereztek az emberről.  A látványos haladás nagymértékben a jó nevelésnek, gondos és hozzáértő kezek munkájának köszönhető, valamint annak, hogy ménesben, legelőn cseperedtek fel a „kliensek” - lóhoz méltóan.

Kata kérésére azokkal a szavakkal zárjuk cikkünket, amelyeket a hazafelé vezető úton mondott, miközben a nap élményeit emésztgettük: „Minden elismerésem Gajdos Zsolté, és a továbbiakban is sok sikert kívánok a lovakkal folytatott tevékenységeihez!”

Vissza Pataky Kata híreihez >>