Pataky Kata: Három másodperc

Nagyon sok lovas számára ismert az a tény, hogy nincs sok időnk a lovak jutalmazására vagy korrigálására ahhoz, hogy pontosan megértsék, mit, miért és hogyan erősítettünk meg bennük. Ha lóval foglalkozunk, akkor nagyon fontos figyelembe venni azt a tényt, hogy körülbelül három másodpercünk van erre. Természetesen ez egy-egy másodperccel eltérő lehet egyes lovaknál, de a lényeg, hogy gyorsnak, egyértelműnek, következetesnek és minden esetben erőszakmentesnek kell lennünk. Ha lekéssük a megfelelő pillanatot – ami sokszor előfordul –, akkor később már nem érdemes dicsérni vagy korrigálni a lovat, mert nagy a valószínűsége, hogy olyan dolgot erősítünk meg benne - akár pozitívan, akár negatívan -, amit valójában nem állt szándékunkban megerősíteni.

A Monty Roberts módszer hazai képviselője és a cikk szerzője:
Pataky kata okleveles Monty Roberts instruktor

│ Pataky Kata bemutatkozik │ Pataky Kata hírei │ Pataky Kata válaszol │
│ Monty Roberts és módszere │ Lovak erőszakmentes képzése │
│ Bemutatók │ Kurzusok leírása │ Induló kurzusok │
│ Lovastábor Pataky Katával │

Nem az számít, amit a lónak tanítunk, hanem az, amit ő abból megtanul

Egy nagyon egyszerű példa: lovunk jól teljesít az edzésen. Bevisszük a helyére, és kap egy vödör répát. Ő már nem fogja tudni összekapcsolni azt, hogy azt a vödör répát azért kapta, mert húsz perccel korábban jól teljesített az edzésen. Viszont lehet, hogy éppen a fejével lökdösi a lovast, amikor az a répát a  ló etetőjébe önti. Ha ez esetleg megismétlődik párszor, akkor a lóban az kép fog bevésődni, hogy ha lökdösi a lovast, kap répát.

Az is egy elég gyakori eset, amikor etetésnél mindig ugyanabban a sorrendben kapják a lovak az ételt, és egy-egy ló erősen döngeti az ajtót. Ettől az ember csak még jobban igyekszik, hogy a ló megkapja az adagját, és hagyja már abba a dörömbölést.

Ezzel csak megerősítjük benne azt, hogy érdemes dörömbölni, mert annál hamarabb jön az étel.

Vagy ha minden alkalommal, amikor felülünk a lóra, teljes súlyunkkal belezöttyenünk a hátába, majd azonnal lépést kérünk tőle, akkor szinte biztos, hogy egy-két alkalom után már elég csak a kengyelbe tenni a lábunkat ahhoz, hogy a ló azonnal elinduljon, lehetetlenné téve a felülést.

Ezért fontos szem előtt tartani azt, hogy amikor lovunkkal foglalkozunk, akkor minden pillanatban tanítjuk őt valamire, még akkor is, ha nem gondoljuk. Szerintem nagyon sok lovas tanította már meg lovát valami kellemetlen viselkedésre (magamat is beleértve), amit egyáltalán nem akart.
A sikeres képzés tehát akkor esélyes, ha a ló reakcióinak észrevétele, felismerése, osztályozása, az arra adott válasz megfelelő kiválasztása és végrehajtása nagyon gyorsan, kb. három másodpercen belül megtörténik. Ehhez pedig a lóetológia és az adott tréning módszertanának elméleti ismeretén kívül rengeteg gyakorlás, rutin szükséges.

Ha nem sikerül a kívánt lépést, viselkedést vagy szokást megtanítanunk, kialakítanunk a lóban, hajlamosak vagyunk ezért a lovat hibáztatni, „keményfejűnek”, nevelhetetlennek vagy egyenesen butának vélni. Pedig legtöbbször a mi teljesítményünkkel van gond: vagy nem jó reakciókat választottunk, vagy esetleg jól döntöttünk a reakciónkat illetően, csak lekéstük a hatékony tanításra rendelkezésre álló rövid időt, a három másodpercet.

Nem szabad elfelejteni, hogy a lovak nem úgy születnek, hogy beléjük lenne morálisan kódolva az, hogy „azt kell tenned, amit az ember mond, mert ő a vezetőd”. A lovak a legtöbb döntésüket a kényelmes kontra kényelmetlen és túlélés kontra pusztulás alapján hozzák meg. Amikor úgy gondolkodunk, hogy a ló „jól viselkedik”, akkor valójában arról van szó, hogy a ló azt csinálja, amit mi elvárunk tőle. Ez természetesen mindenkinél más elvárást jelent. Minden ember másképp gondolja azt, hogy mikor viselkedik jól a lova és mikor nem. Ha a lovunk felvesz valamilyen rossz szokást, akkor ha megtaláljuk a probléma kialakulásának okát, már jó úton vagyunk.

Ha megtanuljuk a lovak nyelvét, és viselkedésük mozgatórugóit, és figyelünk rájuk, akkor sokkal sikeresebben tudjuk tanítani, képezni őket.

Ahogy Albert Einstein is mondta, „Aki soha nem vétett semmilyen hibát, az soha nem is próbált ki semmi új dolgot.” A lovakkal való foglalkozás egy állandóan változó és véget nem erő folyamat. (Többek között) ez a csodálatos benne. 

Írta: Pataky Kata

Vissza Pataky Kata híreihez >>