Amerikából jött, mestersége címere: M ... r - interjú Pataky Katával

Az erőszakmentes lóval való bánásmód ösvényét hazánkban szerencsére tapossák néhányan, de még nincs rendesen kikövezve. Katának viszont már minden eszköze megvan ahhoz, hogy bárkit biztonsággal elvezessen rajta a célhoz: az együttműködésen és bizalmon alapuló kapcsolathoz, vagyis a ló és az ember hatékony kommunikációjához. 

A Monty Roberts módszer hazai képviselője:
Pataky kata okleveles Monty Roberts instruktor

│ Pataky Kata bemutatkozik │ Pataky Kata hírei │ Pataky Kata válaszol │
│ Monty Roberts és módszere │ Lovak erőszakmentes képzése │
│ Bemutatók │ Kurzusok leírása │ Induló kurzusok │
│ Lovastábor Pataky Katával │

LN: Évek óta lovagoltál, rendes állásod volt egy multinál, élted a „normális” hétköznapi emberek látszólag tökéletes, biztonságos életét. Mi késztetett mégis arra, hogy mindent feladj és egy teljesen ismeretlen szakma felé vedd az irányt?

PK: Mindig is tudtam, hogy nem az az utam és semmilyen szempontból nem vagyok a megfelelő helyen. A lovak gyermekkoromtól kezdve részei az életemnek; öt évesen kezdtem lovagolni a Tattersal-ban, 1996-ban pedig megkaptam első saját lovam, akivel 13 éven keresztül csaknem minden nap foglalkoztam. 1998-ban került a kezembe Monty Roberts „The Man Who Listens to Horses” című könyve, de az igazi „áttörés” 2007-ben következett Linda Tellington Jones angliai kurzusán, ahol először találkoztam Monty tanítványokkal, akik véglegesen „megfertőztek”. Lassan, de megingathatatlanul született meg bennem a döntés, hogy váltsak és a lovakkal való erőszakmentes bánásmód terjesztését válasszam hivatásomul. Még abban az évben belevágtam.

LN: Vagyis itt hagytál csapot-papot és elutaztál Angliába Monty egyik első instruktorához, Kelly Markshoz, hogy elvégezd az alapképzést. Mi volt az, ami a módszerben annyira megfogott, hogy úgy dönts, itt még nem állsz meg?

PK: A kurzus alapos és részletes felépítése megmutatta, hogy van hova fejlődni. Úgy éreztem, minél többet tanulok, annál több és összetettebb dimenzió nyílik meg előttem az erőszakmentes lovazás terén. Már az alapozás több részből állt: lópszichológia, Join-Up clinic, kettős futószár használat, takarmányozás, tenyésztés, csikóval való bánásmód illetve lószállító problémás lovak kezelése. Az elméletből és a gyakorlatból álló egy hetes vizsgát Amerikában kellett letennem. Ezután úgy döntöttem kinn maradok a három hetes haladó tanfolyamra is.

LN: Úgy tudom, a haladó szint teljesítése már nagy kihívás elé állítja a tanulót. Nem lehet három hét alatt letudni, hiszen rengeteget kell gyakorolni ahhoz, hogy a vizsgára bocsájtás feltételeinek megfeleljen valaki. Te hogyan készültél?

PK: Haza jöttem gyakorolni, ami azt jelentette, hogy videón kellett rögzítenem, hogyan dolgozom különféle lovakkal. Ezúton is szeretném megköszönni a segítséget Sovák Péternek a Mezőhegyesi Állami Ménesgazdaság vezető edzőjének, Istenes Csillának, Móczár Évinek és a barátaimnak, akik biztosítottak nekem lovakat a gyakorláshoz. Maj-Britt Carter dániai instruktornál is eltöltöttem hat hetet e célból, valamint dolgoztam önkéntesként egy kaliforniai lómentő farmon, a Valley View Ranch-en, ahol fiatal csikók elindításában, problémás lovak kezelésében vettem részt.  A vizsgára mindenkit akkor hívnak, ha a felvételek alapján úgy ítélik: készen áll. Nekem 10 hónap múlva szóltak, végül 2010 februárjában sikeresen letettem ezt a vizsgát is.

LN: Milyen egy ilyen haladó vizsga? Gondolom ennyi gyakorlás után már nem jelenthet nagy kihívást a teljesítése.

PK: Az elméleti ismeretek számonkérése mellett kalapból kisorsolt mentett – legrosszabb esetben még embert sem látott – lóval kell elérni a csatlakozást, felnyergelni, kettős futószáron dolgozni vele. Ezen kívül egy prezentációt is kellett készítenem, melynek témájául a „Cirkuszi és mutatványos lovak kiképzését ” választottam és azt vizsgáltam, hogyan alkalmazható a Monty féle módszer a lovak e speciális tanításánál. Ehhez rengeteg segítséget kaptam Lénárd Ritától, az egyik legnagyobb cirkuszi lókiképzőnk, Lénárd Béla lányától.

LN: Az utolsó állomás Monty Roberts képzési rendszerében az oktatói gyakorlat, vagyis az instruktor képzés. Gondolom ezek után már nem volt kérdés, hogy ezt is elvégzed-e ?

PK: Az instruktori képzés már meghívásos alapon működik, nem mindenki alkalmas rá, így csak néhányan vehetnek részt rajta. Szerencsére engem kiválasztottak és meghívtak. Ezek után valóban nem volt kérdés, hogy 2010 júniusában belevágjak-e a három hónapos gyakornoki képzésbe. Rengeteg tapasztalatot szereztem, sokat dolgoztam lovakkal és emberekkel egyaránt. Gyorsan elszállt az idő, augusztus 20-án végre sikeresen letehettem ezt a vizsgát is és megszereztem az instruktori diplomát.

Monty Roberts, az ember

LN: Sok időt tölthettél el az „igazi suttogóval”, azzal az emberrel, aki módszerével megrengette a lovas világot. Milyennek ismerted meg?  Hogyan jellemeznéd néhány szóval?

PK: Monty olyan ember, akivel jó lenni. Aki mellett szívesen vagy. Jó energiákat közvetít. Kiváló gondolat- és mozdulat olvasó. Kritikus és ésszerű. Valamint színvak. 

LN: Hogyan éli a hétköznapjait? Milyen szokásai vannak?

PK: Mindig ugyanazt az öltözéket viseli: kék ing, farmer, sál és míves kapocs.  Amerikában cowboy kalap, Európában lovász sapka. Cukorbeteg diéta gyanánt minden nap – reggelire, ebédre és vacsorára – speciális fűszerekkel készített bablevest eszik, csakis forrón tálalva. Nasinak kizárólag natúr mandulát ropogtat, zörgős zacskóból és elmaradhatatlan kellék a diétás Mountain Dew is.

LN: Ki ő? Honnan jön?

PK: Lovas családba született, már négy évesen érmeket nyert különféle western  versenyeken. Brutális apja mellett nehéz gyermekkora volt (úgy emlékszik vissza, hogy 76 csontját törte el dühében). Tanítási módszere a megfélemlítésen és büntetésen alapult, ami Monty számára mindörökké negatív példája marad mind a ló, mind a gyermek nevelésnek. 13 évesen kezdte tanulmányozni a nevadai vad musztángokat; megfigyelte, hogy észrevehető, hatékony és kiszámítható testbeszédet használnak egymás között. Rájött, hogy ez a néma nyelv alkalmazható a lovak hatékonyabb és emberségesebb kiképzésében. Az együttműködés pillanatát elnevezte Join-Up-nak, vagyis Csatlakozásnak, és azóta is ez szolgál a lovakkal és emberekkel való munkája alapjául. Megfigyeléseit sokáig nem merte elmondani apjának, aki végül soha nem is fogadta el fia módszerét. A fordulópontot az angol királynő érdeklődése hozta az életébe, aki máig saját kezűleg írja neki a karácsonyi képeslapokat és küldi lovas képeit, melyeket Monty ereklyeként őriz a falán.

LN: Van családja?

PK: A három saját gyerek mellé még örökbefogadott 47 állami gondozottat is, akiket támogat.

Flag is Up!

LN: Monty Kalifornia államban, Solvang városához közel, a Santa Inez völgyben hozta létre 1966-ban a Flag is Up Farmot, ami később módszerének oktató központja is lett. Milyennek láttad a farmot? Mesélj egy kicsit a Monty-birodalom életéről!

PK: Nagyjából 100 hektárnyi terület, több istállóval. A „western” istállóban Monty saját négy és felesége két lovát tartja. A „training” istállóban a „willing partnerek” (3 éves különlegesen kiegyensúlyozott és megbízható quarterek, akiket idős, mozgássérült ill. negatív tapasztalatokkal, félelemmel élő lovasok számára képeznek), valamint telivérek és belovaglásra érkező nagy értékű sportlovak laknak. A vemhes és csikós kancák számára egy „kanca” istállót tartanak fenn, hatalmas ellető boxokkal. Az „iskola” istállójában pedig azok a mentett illetve elkobzott lovak kapnak szállást, melyek különböző menhelyekről érkeznek. A legtöbb elhanyagolt, elvadult ló az állatkínzásért bezáratott PMU (Pregnant Mare Urine – vemhes kanca vizelet) központokból érkezik ide. Ezeken a helyeken embertelen körülmények között tartanak vemhes kancákat – és a lehető legkorábban elválasztott csikóikat - a gyógyszeripar számára, kizárólag a magas ösztrogén tartalmú vizeletért. Semmi más nem számít. Ezek a lovak a Monty módszer tanulói számára adják fel a leckét nap mint nap.

LN: Ekkora telep üzemeltetése biztosan nagy munkaerőt és szervezettség igényel. Hogyan működik a farm? Hányan dolgoznak?

PK: A méretekhez képest nem dolgoznak itt sokan, de nagyon jó a szervezettség és a munka morál. Mindenki tudja a feladatát és szó nélkül végzi. Minden a helyén van és mindig rend van. Az udvarok, az istállók, a karámok tiszták. A pontosság és a világos feladatmegosztás jellemzi a farm életét.  Manuel, a mexikói 20 éve dolgozik itt és gondozza lelkiismeretesen Monty lovait. Van még egy Manuel, a szintén mexikói lovász és az istállók tisztaságáról gondoskodik; már reggel 6-kor mosolyogva üdvözöl mindenkit. Monty három állandó belovaglója is mindig jelen van.  Az Oktatási Központ vezetője az angol származású Maya, aki Monty felesége, Pat mellett koordinálja, szervezi a képzéseket valamint a farm hétköznapjait és zökkenőmentes működését.

Shy Boy

LN: Az igazi hírnevet egy nevadai vad musztáng, Shy Boy hozta meg Monty-nak 1996-ban, akit – a National Geographic tévé stábja közvetítésével – 61 éves korában harminchat órás non-stop lovaglás után sikerült végül csatlakoztatnia. Azóta ott él ő is a farmon. Találkoztál vele?

PK: Természetesen, hiszen ő a farm egyik központi figurája. Kemény, szívós kis ló, aki szabadon engedése után végül önszántából tért vissza Monty-hoz, és azóta is boldog „világsztárként”  éli mindennapjait a Flag is Up Farmon. Ha röviden kellene jellemeznem: egy cuki, kicsi és kövér lovacska. Igazi karakter. Olyan falánk, hogy mindent megeszik, amit talál – beleértve a száraz faleveleket is. Most 17 éves, Manuel lovagolja, de nekem is volt rá alkalmam néhányszor. Szerepel a bemutatókon és a legutóbb egy reklám kedvéért Monty megtanította beszélni. Biztos vagyok benne, hogy tudja, hogy fotózzák.

A Monty-módszer hazánkban

LN: Hazánkban, sőt a régióban is elsőként indultál el ezen az ösvényen.  Mik a terveid? Kiknek érdemes felkeresni téged?

PK: Terjeszteni, tanítani szeretném az erőszakmentes bánásmódot a lóval. Hiszek a módszerben és abban, hogy minden lovas ember számára megkönnyíti a lovával való kommunikációt, melynek előnyei megmutatkoznak mind a kiképzés, mind a lovaglás terén. A módszer lényege, hogy a lovak saját, egymás között használt jelrendszerén alapszik; nyelvük, az „EQUUS” segítségével az emberek számára is megtanulható, rendkívül pontos és árnyalt kommunikáció létrejöttével egy bensőségesebb, kölcsönös bizalmon és együttműködésen alapuló kapcsolatot lehet teremteni ló és lovas között. Fiatal lovak elindításában, problémás lovak kezelésében és az emberek oktatásában is bárki számára rendelkezésre állok.

Pataky Kata elment, látott, tanult; élményekkel és tapasztalattal megpakolva batyuját elhozta magával mindazt a tudást, amit Monty Roberts módszeréről halandó ember megtanulhat. A hosszú útról hazatérve ma már büszkén kijelentheti magáról, hogy mestersége címere: Monty Roberts Instruktor.

A fenti interjú megjelent a Lovas nemzet 2010. novemberi számában

Vissza Pataky Kata híreihez >>