A többfunkciós lovardák működhetnek gazdaságosan

Az utóbbi években Magyarországon is egyre több igényes lovarda épült. De mit is jelent egy lovarda szempontjából az igényesség?

Magas színvonalon nyújtott komplex szolgáltatás - fogalmazhatnánk meg sablonos módon. Jelen esetben viszont a lovarda szó egy széleskörű szolgáltatási kört foglal magában. Sokan csak a vidéki lovas iskolákról és a galoppversenyekről hallottak. A lovas szakmában a lósportot (ügető, galopp) ahol fogadásokat is kötnek a futamok alatt és a lovassportot (díjugratás, díjlovaglás, military, fogathajtás, lovastorna, távlovaglás, reining, western) különböztetjük meg.

Lovas létesítmények szempontjából pedig alapvetően két kategóriát állíthatunk föl. A turisztikai célú lovardákat és a professzionális versenysportot, vagy lótenyésztést kiszolgáló szakmai műhelyeket. Természetesen a két funkció egyre többször keveredik. A profi lovas sport sokba kerül. Az egyre erősödő hazai lovas mezőnyben sajnos kevés a szponzor ezért jellemzően mindenkinek önállóan kell megteremteni a versenyzéshez szükséges anyagi fedezetet. Tehát itt kanyarodnék vissza a komplex funkcionalitáshoz. A versenysport, az utánpótlás nevelés, a hobbilovasok kiszolgálása, a turisztikai látványosság, vendéglátóipar, rendezvényszervezés, lovasélethez kapcsolódó szolgáltatások széles körét mind-mind ki kell tudni szolgálni egy jó lovardának.

Tehát ha valaki lovardát szeretne nyitni, ugyanúgy érdemes szakmai és pénzügyi üzleti tervet készíteni tapasztalt szakemberek bevonásával, mintha bármilyen másik vállalkozást szeretnénk elindítani.

A lovarda működtetése kapcsán az épített környezetnek nagyon nagy jelentősége van. Véleményem szerint lovarda tervezése külön speciális szakterület, amelyhez kapcsolódó irányelvek különböző szakirodalmakban megtalálhatók, de igazából csak a sok éves lovas múlt és építész tapasztalat után lehet jó lovardát tervezni. Jelen esetben a „jó” fogalmát a lovarda tulajdonos, és a lovas szempontjából érdemes taglalni.

A tulajdonos gazdasági oldalról a bevételeket és kiadások mérlegét vizsgálja. Milyen bevételi forrásai lehetnek egy lovardának? Bértartásból származó bevétel, pályahasználati díj, lovasiskola bevételei, lovak kiképzéséből és versenyeztetéséből, értékesítéséből származó bevételek, egyesületi tagdíjak, rendezvény és versenyszervezés bevételei, lovardában működő panzió, étterem bevételei. Minden bevétel mögött egy szolgáltatási csomag áll, melyet leszűkítve a ló, az istálló, a fedett és külső edző- és versenypályák, edzők és kiszolgáló személyzet biztosít. A klasszikus lovardának egy katonás rendben működő műhelynek kellene lenni. Írott lovardaműködési szabályzattal, mely egyaránt vonatkozik a személyzetre és a lovardába látogató lovasokra és vendégekre egyaránt. A működési szabályzatban sok egyeben túl, például  le kellene írni, milyen szolgáltatási szintet nyújt a lovarda a bértartónak, és mit vár el tőle.

Miután elég sok területet soroltam fel, két rövid példán keresztül szeretném érzékeltetni a funkcionális működtetés által felmerülő feladatok egy halmazát. Az első példa legyen egy bértartó, aki versenyszerűen lovagol. Havonta 40-100.000 Ft között fizet lótartási és pályahasználati díjat a lovardának. Az összeg a lovarda fekvésétől, felszereltségétől (pl. rendelkezik-e fedeles lovardával) és a lovarda által nyújtott szolgáltatástól függ. Ebben a nem kevés összegben benne szokott lenni a boksz bérleti díj, a ló napi almolása és etetése (meghatározott mennyiségű zab és széna), pályahasználati díjak, esetlegesen jártató használat.

A lovas ezen az összegen felül költ még rendszeresen kovácsra, állatorvosra, különböző táplálékkiegészítőkre, a ló kiképzését és edzését segítő szakemberekre, lószállítására, lószerszámokra, lovas ruházatára, versenyek nevezési díjaira… Így annak a lovasnak, aki már a hobbi szint felett van, attól függően, hogy hol és milyen körülmények között tartja a lovát, ez éves szinten akár 1-2 millió forintba is kerülhet. Ezen felül jönnek még természetesen a versenyeztetés költségei, amely szakágaktól függően, három-négyszerese is lehet a lótartási díjnak. A ló vásárlását a költségek közt nem is említettük. Egy alapszinten kiképzett ló, mellyel a magyar versenyeken el lehet indulni kb. 800.000 Ft-tól indul. A nemzetközi szintet is elérő lovak ára kb. 2.000.000 Ft- tól indul és több tíz vagy több száz millió forintba is kerülhetnek.

Az igényes lovas szakember, aki ekkora összegeket költ el a lovaglásra az méltán várja el, hogy a lovardában minden a lóért legyen.

Szakmai elvárások a lovardával szemben

Tekintsük át a szakmai elvárásokat a lovardával szemben. Megfelelő mérető boksz (min. 3x3m), jól szellőző és megfelelő megvilágítású istálló, lelkiismeretes lovászok, akik megfelelő módon trágyázzák és etetik a lovakat – a hanyag trágyázás pl. patarohadáshoz vezethet, a rendszertelen etetés akár kólikát is okozhat, amibe bele is halhat a ló -, jó minőségű és megfelelő méretű edzőpályák, aminek fontos a talajösszetétele (megfelelően ruganyos legyen, de ne legyen poros). A hazai lovardákban az egyik legnagyobb probléma a pályák szakszerű építése és karbantartása.

A külső pályák lehetnek füvesek (általában a versenypályák) és különböző speciális adalékokkal kevert földkeverékek. Egyszerűbb helyeken sima homok. A pályák vízelvezetését dréncsövezéssel szokták megoldani, melynek költsége egy átlagos lovardában akár 10-30.000.000 Ft között is lehet. A pályák rugalmasságának, egyenletes felszínének megőrzése érdekében, és hogy a csapadék megfelelő módon tudjon elszivárogni a pályáról, naponta akár többször is boronálni kell a pályákat. Legalább évente kétszer nagyobb pályakarbantartást kell végezni, mely során a talajt tárcsázni, lazítani és földgyaluval egyengetni szokták, amikor a folyamatos pályahasználat kapcsán fellépő talajeróziónak köszönhető egyenetlenségek korrigálásra kerülnek. Egy  pálya feltárcsázása, ha külsős munkagépet veszünk igénybe 100-200.000 Ft/alkalom, éves nagy pályakarbantartás amikor esetlegesen talajpótlás, és földgyaluval történő pályaegyengetés történik, 400-700.000 Ft között is lehet.

Visszatérve a lovas elvárásához a lovardával szemben: legyen kultúrált, megfelelő méretű öltöző, törzslovasok részére külön szekrénnyel, nyerges ahol a lószerszámokat lehet tárolni, parkoló ahonnan az öltözőig és az istállóig télen is „tócsamentes” szilárd burkolaton lehet eljutni. Este kivilágított külső pályák. Öntözőrendszer által rendszeresen megfelelő mértékben locsolt külső és belső edzőpályák. A bértartó számára megfelelő pályahasználati idő.

A versenyzők a lovaikat naponta jártatják, és edzenek velük. Tehát nagyon fontos az optimális arányt megtalálni a lovarda területe és a lovardában tartott lovak számát tekintve. Amennyiben túl sok ló van egy területen tartva, úgy lesznek olyan időszakok, amikor a lovasok nem tudják megfelelő ideig igénybe venni a pályákat. Egy 12 bokszos istállóhoz kedvező esetben 1,5-2 ha terület tartozik. 50-60 ló tartására min. 5-6 ha terület szükséges. Természetesen a legelők és a karámok mérete minél nagyobb, annál kiegyensúlyozottabbak lesznek a lovak. A lovaknak mind fizikálisan mind lelkileg nagyon sokat számít, és a sporteredményükön is jelentősen érezhető, hogy mennyit és mekkora karámban tudnak szabadon legelni, szaladgálni.
A legkisebb lovardában is ahol komoly szakmai munka folyik elengedhetetlen a fedeles lovarda, ahol télen, vagy esőben is zavartalanul lehet lovagolni.        

Feladatok a lovardatulajdonos szemszögéből

A minőségi szolgáltatás előfeltétele a jól képzett lovászok és a megfelelő gépek rendelkezésre állása. 10-12 lovat egy lovász szokott ellátni. Minden lovardában kell lenni éjjeliőrnek, aki nem csak a biztonságra ügyel, hanem a lovakhoz is ért. A lovak ellátásán túl a lovászok, vagy a kertész feladata a pályák karbantartása, öntözés, fűnyírás, boronálás, lovarda felsöprése, lovardai berendezési tárgyak karbantartása (akadályok, lelátók, munkagépek). Nagyobb lovardákban, mint például a 130 éves Nemzeti Lovarda, külön állatorvos felügyeli a lovak egészségi állapotát. A szigorú állatorvosi előírások betartása, annak ellenőrzése nagyon fontos, az esetleges fertőzések, járványok megelőzése érdekében. A lovardai alkalmazottakat vizsgálva tovább, a lovasiskolákban is fontos a megfelelő előképzettséggel rendelkező edző, vagy lovasoktató. A lóval való munka veszélyes üzem, de amennyiben ezt megfelelő szakértelemmel és elővigyázatossággal végzik, akkor nyugodt szívvel lehet a legkisebb gyermeket is leengedni a lovardába.

A Nemzeti Lovarda példája

A Nemzeti Lovarda jó példája annak, hogy miként lehet egy területen bértartást, lovas iskolát, több szakágat kiszolgálva a versenysportnak helyet adni, nemzetközi versenyek helyszínét biztosítani. A Nemzeti Lovarda működése az MgSzH vezetése alatt átszervezésre került.  Sok apró lépés vezet el odáig, hogy egy ilyen méretű létesítményt gazdaságosan lehessen működtetni. A reorganizáció első lépése volt a működés pontos céljainak meghatározása, a bevételek és a költségek optimalizálása. A lovardák egyik jelentős költség tétele a takarmány. 2007-ben a jelentős takarmányár-növekedés kapcsán komoly feladatott jelentett a megfelelő mennyiségű és minőségű takarmány beszerzése.

A lovardákban általában nagy mennyiségű szálas és szemes takarmány van tárolva. Ezeket általában külön épületben, vagy az istállók padlásán tárolják. A széna, szalma, forgács rendkívül gyúlékony, ezért a lovardák „C” tűzveszélyességi osztályba tartoznak. Ez azt jelenti, hogy a dohányzás és a nyílt láng használata tilos. Sajnos ezt a magyar lovas társadalom nehezen tartja be. Az újabb lovardákban, az egyes tűzszakaszokat (fedeles /istálló/ takarmánytároló) automata záródású tűzzáró ajtókkal látják el.

Kicsit kanyarodjunk vissza az üzemeltetési és beruházási költségekhez. Egy komolyabb lovardában a multifunkcionális kistraktorok jelentősen ki vannak használva. Ennél fogva az üzemagyag költség is nagy tételt jelent. Fontos jól megválasztani a munkagépünk méretét és típusát az adott feladatokhoz mérten. A leggazdaságosabb, ha a bálát is tudja rakni, boronál, pótkocsit húz, istállóba be lehet vele menni, és van tolólapja. Egy ilyen berendezés felszereltségtől, teljesítménytől függően 8-15.000.000 Ft. Természetesen használtan is lehet venni jelentősen olcsóbban, csak akkor egy külön autószerelőt is jó ha alkalmazunk. 

Összegezve, mind a lótartás mind a lovardaüzemeltetés rendkívül költséges, és komoly szakértelmet igénylő felelősség teljes feladat. Ma Magyarországon lovardát építeni, és úgy üzemeltetni, hogy a befektetés 15-20 év alatt megtérüljön nagyon nehéz. Csak a professzionális módon tervezett és kialakított, üzemeltetett lovardai beruházásokkal lehet elérni a gazdaságos működtetést.

Amennyiben beszélhetünk receptről, talán a következő lenne! Minimum egy lovas szakágban legyenek versenyzők és edzők, akik professzionális szakmai munkát végeznek, és példaképként szolgálnak a fiataloknak. Legyen az adottságokhoz mérten megfelelő számú bértartott ló, ahonnan a fix árbevétel biztosított. A lovardába rendezzenek színvonalas rendezvényeket, versenyeket, bemutatókat, melyre alapozva vendéglő és a panzió működni tud. A lovardába legyen minél több kiegészítő elfoglaltságot biztosító szabadidős tevékenységre lehetőség, ahol a családtagok is el tudják foglalni magukat, és minél több időt töltenek a helyszínen.

Írta: Tasnádi Gábor építészmérnök
        ügyvezető igazgató, PannonExpert Kft.
        www.pannonexpert.hu