Mitrov Gabriella: Lovainknak jó fotósa

A ló maga a megfejthetetlen, örök csoda. Róla beszélni, írni, őt igazi lényében megörökíteni, legszebb pillanatait ellesni, csak Istentől kapott tehetséggel lehet. Így aztán nagylányom, Annám rajongó szavai, imádott táltosairól összegyűjtött idézethalmazai szinte egyszerre, tablóként tűnnek föl bennem, amikor szabadság-szimbólumaink, a lovaink, tehetséges fényíróját, portréfotósát, Mitrov Gabriellát készülök munkái, vallomásai révén megismerni. Nézem elragadó felvételeit, és eszembe jut, az igazság, hogy a lovak iránt érzett szeretetünk független a korunktól.  Bizonyára igaz a másik megállapítás is, mely szerint lehet, hogy a kutya az ember legjobb barátja, de a ló volt az, mellyel civilizációnkat létre hoztuk. 

A lovak iránt ősi, kiolthatatlan érdeklődés, vonzalom, szeretet él bennünk. Talán azért, mert –miként R. Duncan fogalmaz -  a ló önteltség nélküli nemes jellem; irigység nélküli barátság; hiúság nélküli szépség. Szolgálatra kész, mégsem szolga.

De más tekintélyek megállapításai is sorra felsorakoznak. Íme:
"Azáltal, hogy szeretjük és megértjük kedvenceinket,  könnyebben megértjük egymást is… A legnemesebb hódítás, amit az ember valaha véghezvitt, annak a büszke és indulatos állatnak a meghódítása, amely megosztja vele a háború fáradalmait és a csaták dicsőségét…Emberré tesz a ló… de   élveznie kell munkáját feladatának elvégzése közben, máskülönben sem ő, sem a lovasa nem lesz képes kitűnő teljesítményt nyújtani."
- Ha jól emlékszem, Anatole France írta: „amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik.”- mondom Gabinak, aki így reagál: 
- Minden bizonnyal így van, ám J. Goddall állítás is igaz! Az állatokban azokat az értékeinket látjuk megtestesülni, amelyeket már elvesztettünk. Ezért vágyunk a társaságukra, érzelmeikre, életörömükre. Én magam is tapasztalom, ha valaki egyszer felül a lóra, és ösztöneiben szereti a lovat, bele szerelmesedik, és attól kezdve nem fogja abbahagyni a lovaglást. A lovaktól sokat lehet tanulni, minél többfélén ültünk, annál gazdagabb a lesz velük kapcsolatos szókincsünk, tudásunk.

Beszélgetésünk gördülékeny, hiszen egyetértünk: az ember által tartott állatok közül egyedül a ló képes arra, hogy egyszerre fájó és gyönyörű szenvedélyt, imádatot lobbantson fel bennünk.

Mitrov Gabriella, közismerten a „ló-fotós Gabi”, lelkesülni, fölhevülni könnyen tudó, alig tizennégy éves tiniként, nem akárhol, a Nemzeti Lovardában kezdett lovagolni. Később az Állatorvos-tudományi Egyetem egyesületében, majd Üllőn ismerkedett a lovaglás titkaival, mesterfogásaival. Egy idő után már a fiatal lovak képzésébe, és a kezdő lovasok tanításába is besegített, sőt, a kaszkadőrök és lovas rendőrök különleges világába is bepillantott, egyszóval a mindig elbűvölő lovak napi mozgatásának is részese. Mindemellett az újságírók számára rendezett amatőr fogatversenyek lelkes résztvevője, és az ügető pálya rendszeres látogatója még ma is. 
- Imádok minden fajta lovat, ők az én legjobb barátaim, tisztelem őket, hiszen vérükben a vágta. A szabadság talán legszebb szimbóluma a ló, de szívemhez igazán közel azok a paripák állnak, akiken show-lovas barátnőm istállójában szoktam ülni. Bár erre, nagy bánatomra, egyre kevesebb az időm.

Folytatja elfoglaltsága miatt nehezen egyeztetett beszélgetésünket táltos Gabika, akiből becsülettel fölkészültem, így tudom róla, hogy számára édesapja amatőr fotós múltjából adódóan vált magától értetődővé a lovak fényképezése. Igazán izgalmas és szép honlapján többek közt azt írja magáról, hogy korai rajongásként, négylábú barátait, a hozzájuk tartozó lovasokat, valamint klubtársai kapcsolatának legszebb pillanatait igyekezett megörökíteni. 

- Valóban ez volt az én fotózásom kezdete. Édesapám mindent megörökített, ami fontosnak tartott. Ezek a képi varázslatok ragadtak magukkal annak idején, és ezek alapozták meg a vonzódásomat a lovas pillanatok, hangulatok rögzítéséhez. Egy idő után már versenyekre jártam, és egyre többen rendeltek tőlem lovas felvételeket.  Egyszer csak azt vettem észre, hogy már a hazai lovas szaklapok hasábjait illusztrálom a legkülönbözőbb témákban. 
- Mára pedig mindennél fontosabb munkájává vált a fotózás.
- Tény, hogy a lovakkal kötött szoros barátságom és a fotózás szeretete együtt határozta meg foglalkozásomat. Büszke vagyok, hogy a legkülönbözőbb lovas szakemberek részére készíthetek felvételeket, hogy hagyományőrző huszárok, páratlanul ügyes kaszkadőrök, lovas témájú filmet készítők munkáját fotózhatom, hogy a lovas rendőreink életébe is rendszeresen betekinthetek, s ez utóbbi élményeimről a Pegazus c. szaklapban cikkekkel, fotókkal beszámolhatok. Egyszóval teljes az életem. Mert nekem is, mint Müller Péter író-dramaturgnak, a ló nem állat, hanem egy istenség, egy mitikus lény…
- Jól tudom? Tehetsége, sikerei ellenére Ön folyamatosan fejlesztette az oly nehezen elkapható lovas pillanatot jól meglátó és zseniálisan megörökítő mesterségbeli tudását.
- Emellett az ELTE Vizuális Antropológia Szakán, és a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban folytattam fotós tanulmányokat. 
- Noha régóta tartó sikersorozata ellenére fiatal még, amikor a munkáiról próbáltam összefoglalót készítni, bevallom, alig jutottam a végére. Ha tévednék a sorolásban,  kérem igazítson ki.

Kezdjük azzal, hogy Ön a lovas versenyek és rendezvények hivatalos fotósa. Az Apassionata – Extra 2006.  - Papp László Bp. Sportaréna, az I. OTP Lovas Világkupa 2007. – Papp László Bp. Sportaréna, a Cadre Noir de Saumur 2008. - Hungexpo, Ön nélkül elképzelhetetlen. Mindemellett tíz éve a díjugrató-, díjlovagló-, military, póni és fogatversenyek, bajnokságok hivatalos fotósa. A Lovas Nemzet, a Lovas Élet, a Lovasfutár, és a már említett Pegazus lovas magazin munkatársa. A Lovasok.hu weboldalra fotói, cikkei egyaránt felkerülnek. Lovas szakkönyvek illusztrátora. És éppen most jelent meg a gyerekeknek szóló, lovas könyve.

Magán- és állami ménesek fotósa, különös tekintettel a magyar lófajtákat tenyésztőkre. Lovas filmek, kaszkadőrök, lovas színházak, hagyományőrzők, és a magyar lovas rendőrség fotósa. A lovas sport fotózása emellett lovas naptárak, euro-plakátok, és külföldi szakkönyv illusztrálások fűződnek a nevéhez. 
- Tegyük hozzá, legújabb munkám pedig egy lófajtákat bemutató filmsorozat műsorszerkesztése! És elárulom, a lovak mellett a kutyák a legkedvesebb fotóalanyaim. Még a 80-as évek végén, egy véletlen folytán került hozzám, a hazánkba behozott, első, orosz fekete-terrier. E kedves, de tiszteletre méltó barátom hatására kutyakiképzéssel és kynológiával is foglalkozni kezdtem.

Mitrov Gabriella fényképésztudása és örök barátaink, a lovak mesteri fotózásának fogalma magától értetődően együvé tartozik. E mesterien fényképező hölgy szakmai tekintélye vitathatatlan, a mottója, ti. hogy jó fotót csak szeretettel és alázattal lehet készíteni…mégis szerénységre vall. Tehetségét nem kell bizonygatnia. Elég, ha csak az elmúlt évben rendezett kiállításaira emlékeztetünk, melyek Üllőn, a Városi Könyvtárban, Csömörön, a Petőfi Sándor Művelődési Házban, év végén pedig a Papp László Sportarénában állt össze újabb sikersorozattá. Gabi állandó kiállításának fotózott lovai az Unikornis Lovardában, Pilisjászfalun ragadják magukkal a táltosokat kedvelő látogatót.

HÁZAK magazin 2009. februári számában megjelent cikk pdf. formátumban letölthető innen >>

Szerző: Mészáros István

Tovább Mitrov Gabriella bemutatkozó oldalára >>