keresés a lovardák között

A magyar lóversenyzés története




1827. június 6-án tartották Pesten az Üllői úti síkon az első magyar lóversenyt.

Gróf Szechenyi István  a napóleoni háborúban többszörösen kitüntetett huszártiszt 1815 őszén tanulmányúton volt Angliában. Hazaérkezése után azt mondta: "Angliának három dolga van, amit meg kell tanulni: az alkotmány, a gépipar és a lótenyésztés."

Szechenyi arisztokrata társaival elhatározta, hogy Magyarországon is lóversenyt kell rendezni, hogy a lótenyésztés minőségét e kiválasztó versenyzés legjobbjaival emelni lehessen. Angol mintára már 1821-ben kidolgozta az első versenyszabályzatot, s ezek után 1822-ben futtatási engedélyért folyamodott a császárhoz. Ezt az engedélyt 1826-ban a Bécshez közelebb eső Pozsonyra megkapta.

Johann Erdmann Gottlieb Prestel vázlatos képe az 1827-es versenyről 

A versenyek története

A Pesti Gyepen az első versenynap 1827. június 6-án volt, és rendkívül nagy sikert aratott. A versenyekre a lovak nagyobbik részét Angliából szerződtetett trénerek készítették fel, és angol lovasok is lovagolták, voltak azonban magyar gazdafutamok is már az első versenynapon. Mint gróf Széchenyi István a verseny után egy barátjához írott levelében megjegyzi, a pályán 25.000 ember volt kint, a lakosság minden rétegéből, nemkülönben 3.000 kocsi, részben magánfogat, részben mindenféle jármű.

A versenyek eredményeit régies névvel" Gyepkönyv" formájában év végén közzétették:

Az első lóverseny eredményei (részlet)

MAGYAR ORSZÁGBAN TENYÉSZTETT LOVAK.

  1. Babiaka. Nyert 33 aranyat. Gróf Károlyi Györgyé. Gróf Széchényi István’ nevelése.
  2. Duncan. Nyert 30 aranyat. Gróf Eszterházy Mihályé. Gróf Batthyáni János’ nevelése. Most Gróf Hunyady Jósefé.
  3. Al-Borak. Nyerte a’ 100 aranyas Billikomot. Báró Wesselényi Miklósé. Gróf Széchényi István’ nevelése.
  4. Romana. Nyerte a’ 60 darab aranyú harmadik pálya-díjt. Gróf Pejachevich Péteré. Maga nevelése.
  5. Bolivar. Nyert 30 darab aranyat. Akkor Gróf Széchényi Istváné, a’ ki nevelte is; most T. Bohus Jánosé.
  6. Sultana. Nyerte a’ második pálya-díjt, az az: 100 darab aranyat. Gróf Eszterházy Jósefé. Gróf Hunyady’ nevelése. Most Gróf Széchényi Istváné.
  7. Nevetlen. Nyert 30 aranyat. Gróf Eszterházy Károlyé. T. Blaskovics Jósef’ nevelése.
  8. Émír. Nyert 40 aranyat. Gróf Károlyi Lajosé. Gróf Széchényi István’ nevelése.
  9. Grosvenor. Nyert 30 aranyat. Gróf Eszterházy Károlyé. Gróf Viczay Károly’ nevelése.
  10. Ibla. Nyert 30 aranyat. Báró Wesselényi Miklósé. Gróf Széchényi István’ nevelése.
  11. Bonassus. Nyert 100 aranyat. Gróf Széchényi Istváné. Maga nevelése.

Forrás: Montázs Magazin

A tapasztalatokat Szechenyi 1828-ban a "Lovakrul" írott könyvében összegezte. A könyv a maga idejében olyan sikeres volt, hogy még dán nyelvre is lefordították.

A General Stud Book előírásait követve, 1832-ben megjelent az első Magyar Méneskönyv (szerkesztője gróf Nádasdy Tamás), amely azóta is mind a mai napig rendszeresen megjelenik. Az 1853-ban megalapított Kisbéri Ménes számára 1865-ben Angliából megvásárolták a Buccaneer nevű mént, amely 21 éven át fedezett a ménesben. Nevét a hazai és nemzetközi sportéletben azzal tette örökre ismerté, hogy az 1873-ban született utóda, Kisbér (Mineral kancától) megnyerte az Epsom Derbyt.

Az angol mintára bevezetett lóversenyzés átütő sikert aratott. Növekedett a tenyésztők és futtatók száma, számos vidéki nagyvárosban rendeztek versenyeket. (Kolozsvárott, Székelyudvarhelyen, Törökszentmiklóson, Debrecenben, Tátra Iomnicon, Sopronban, Pécsett, Szabadkán stb.) Különösen fellendült a telivértenyésztés és a galoppsport az 1874-ben született Kincsem (Cambuscan Watemymph) világraszóló sikerei után. Akkor már Európában mindenki által ismert lett Magyarország, és a "Csodakanca" tenyésztője, Blaskovich Ernő.

Kincsem

Kincsem Európa hat országában, 13 versenypályán állt starthoz 54 versenyben, és mind az 54 versenyt megnyerte. Kincsem a ménesben négy utódot hozott, azonban csak három kanca utódja maradt meg (Budagyöngye, Ollyan nincs! és Kincs). A mai napig is élő családokból származó utódainak száma 1998-ig bezárólag 3733, ezekból 1599 nyert összesen 5730 versenyt, melyekből 303 tenyészverseny és 114 úgynevezett Gr. verseny. Ez is azt mutatja, hogy Kincsem vére a mai napig is hat számos országban.

Telivértenyésztés

A legtöbb európai tenyésztő azt a felfogást tette magáévá, hogy az Angliából importált mének generációk múltán elvesztik a telivértenyésztés minőségének emelésére gyakorolt hatásukat. Ezt a jelenséget általában a nyugatról keletre történő importálások akklimatizációs nehézségeivel magyarázzák. Magyarországon azonban a korábban már említett Kincsem-kancacsalád mellett két olyan, máig is élő és sikeres ménvonalat tudunk ismertetni, amelynek nyolcadik, illetve hetedik leszármazottja is klasszikus, illetve tenyészversenyek nyerője.

Az osztrák-magyar kiegyezés után a magyar állam kezelésébe került ménesbirtokokat egy kiváló szakértő, Kozma Ferenc irányította. Kisbérre 1889-ben importáltak egy Morgan nevű hatéves pej mént Angliából. Ennek a kiválóan örökítő ménnek utódai átvészelték a 20. század mindkét világháborúját: Morg, Pardon, Pázmán, Duce, Dukáh Direktor, Dárius, Rádium. Mindnyájan klasszikus versenyek nyerői és kiváló fedezőmének.

Az Ászári Ménes számára 1928-ban megvették az ötéves Caisso nevű mént Angliából, Lord Derby méneséből. A tenyésztő és tulajdonos azzal adta át a lovat a magyar vevőnek, hogy e ménnel fél évszázadra megoldotta a magyar telivértenyésztés gondjait. Jóllehet a derék lord nem tudhatta, hogy másfél évtized múlva a II. világháborúban szétszóródik az egész magyar telivértenyésztés, de marad egy sárga méncsikó utód, amely továbbviszi a vonalat és megvalósítja jóslatát: Cassio Intermezzo II , Imi, Imperiál, Rustan, Turbó, Taurus.

A francia és angol szakemberek kezdeményezték, hogy évenként, Európa legnagyobb díjazású versenye, a Prix de L'Arc de Triomphe lefutása körüli napokon Európa, sőt az egész világ telivértenyésztői és futtatói számára háronmapos konferenciát szervezzenek Párizsban. Erre először 1968-ban került sor.

Magyarországot - elsőként az akkori keleti tömb országaiból- 1972-ben hívták meg e konferenciára, amikor még annak csak 23 ország volt a résztvevője. Azóta 1990-ig minden évben e sorok írója képviselte hazánkat. A konferencián az egész világ telivértenyésztésének, futtatásának egészségügyi és gazdasági kérdései kerülnek megbeszélésre. A telivérek elnevezéséről is tárgyalások folytak, és 1978-ban a magyar küldöttnek sikerült elérni, hogy a védett nevek (amelyek közé az Epsom Derby nyerői - így Kisbér is - automatikusan bekerülnek) között további két kitűnő magyar ló, Kincsem és Imperiál neve is szerepeljen.

Trénerek és zsokék

Az angol minta szerinti versenyzéshez a lovak előkészítését és lovaglását többnyire Angliából szerződtetett trénerek és zsokék végezték.

Johann Erdmann Gottlieb Prestel elkészült litográfiája az 1827-es versenyről

Ezek közül ki kell emelni a legelsőként érkezett Benson családot, majd vele rokon és közvetlen utána jött Hesp famíliát (Hesp Róbert volt Kincsem trénere). Taral, Milne és Smart előbb kiváló lovasok, majd trénerek voltak. A lovasként Kincsemet 42-szer győzelemre vezénylő Madden és az őt követő Kincsem-lovas Wainright és Busby, továbbá a Festetics hercegnek lovagló Planner és Huxtable és még sokan mások is, nagy érdemeket szereztek a honi lóversenyzés színvonalának emeléséhez.

Érdemes külön megemlíteni, hogy e családokból számosan magyarrá váltak, és a mai napig élnek a leszármazottak, jó néhányan azonban az első világháború kitörésekor hazamentek Angliába. Talán még Newmarketben sem tudják, hogy az egyik igen szép trénervillát azért hívják "Balaton-lodge"-nak, mert Frank Butters, aki a Balaton fővárosa, Keszthely birtokosának, herceg Festeticsnek volt a trénere, végkielégítésként olyan hatalmas összeget kapott a hercegtól, hogy azon építette a most is mutatós házat és tréningudvart.

A 20. század elején a magyar tulajdonosok néhány kiváló tehetséget mutató fiút kiküldtek Newmarketbe lovastanulónak: Bonta Ferenc, Jajcek Géza, Bocskai Pál tanult Angliában. Nagy haszna lett e kiküldetésnek az első világháború alatt és után, mert tőlük az itthon maradottak is sokat tanultak

 

A két háború között a magyar lovasok keresettek lettek a szomszédos Ausztriában és Németországban (Friedrich Ferenc, Sajdik Sándor, Vasas Vendel, Schejbal József, Hozang Gusztáv és mások).

A második világháború után nem csak lovakban, hanem lovasokban is nagy veszteség érte a magyar telivérsportot. Számosan a háború után, többen az 1956-os forradalom után távoztak az országból, és a magyar telivérsport jó hírét öregbítették Skandináviában, Németországban, Franciaországban, Ausztriában egyaránt.

Gróf Pejacsevich János trénerként a Gestüt Röttgen számára szerzett nem hervadó babérokat. Klimscha Albert előbb mint lovas, majd trénerként szerzett dicsőséget a Németországban és Franciaországban futtató Batthyány Margit grófnőnek. Kumscha József, Weissbach Mihály, Kajári József, Seres János a skandináv államokban működtek eredményesen. A fiatalabb nemzedékből az ifjabb Bocskai Pál, illetve ma már György nevű fia, továbbá Alafi Péter és Tandari János lovagolnak kiváló eredménnyel szerte Nyugat-Európában, sőt előbbi néhány hongkongi meetingen is részt vett.

Helyszínek

A Széchenyi által személyesen kijelölt és végiglovagolt első lóversenypálya 1827-től 1880-ig adott otthont az Üllői és Soroksári út között elterülő síkon.

A lóversenypálya egy 1830-as években készült térképen

1880-tóI 1919-ig a Városligeti pálya (a mostani Puskás Ferenc stadion) volt a régiek szerint talán a legszebb, mert oda úgy mentek a fogatokkal, hogy "végighajtottak a Stefánián":

"A most már világhírre kapott budapesti lóversenyek alkalmával ismét új életképet mutat a Városliget. A Stefánia út a leglátogatottabb sétahellyé válik. Egyik úri fogat a másik elé vágtat, egész sora a négylovas hintóknak versenyez egymással; a hintókban a szépség, a divat gárdaezrede vonul el szemeink előtt, melynek nem akar vége szakadni; s ez a tömege a szépségnek elfoglalja a versenytér tribünjeit.

Lenn a turfon látni a hazai közélet celebritásait, híres külföldi vendégekkel együtt, de körülöttük ott nyüzsög, ott forr az egész néptömeg: diák, kereskedő, iparos, s az mind lesi, várja a versenyeredményét, keresi a totalizatőrt, fogad a paripákra s osztozik az izgalmaiban, örömében és csalódásaiban a főrangúak mulatságának, s harsogó éljennel üdvözli a győztest. A lóverseny után kocsi-corso, melynél egyik úri fogat a másikat éri kettős sorban végig az Andrássy úton, egyike Budapest legszebb látványainak."

Jókai Mór: Útleírások
Forrás: Budapest anno

1920 és 1925 között a 20. század fordulóján Newmarket mintájára felépített Alagi Tréningtelep és Gyakorlópálya adott otthont a versenyeknek. 1925 májusától a jelenlegi galopp-pálya, amelyet a magyar galoppversenyzés megindulásának 150. évfordulójától Kincsem Parknak neveznek, a versenyek lebonyolításának helyszíne. Ezen az évfordulón állítatta fel a Magyar Lóverseny Vállalat a főbejáratnál Kincsem életnagyságú szobrát, Tóth Béla szobrászművész alkotását.

A "kisebbik testvér", az ügetőversenyzés 1883. május 17-én kezdte meg működését, osztrák minta alapján, a mai napig "Tattersall"-nak nevezett területen. Mivel egyre népszerűbb lett e versenyzés, áthelyezték a századfordulón az Erzsébet-királyné út és a Mexikói út sarkánál lévő területre. Itt 30 évig működött az ügetőversenyzés, és 1933. augusztus végén megnyitották az akkor modern építésű - Kerepesi úti ügetőverseny-pályát.

Állatorvosok

Érdemes azokról az állatorvosokról is megemlékezni, akik közül többeknek meghatározó szerepe volt a magyar lóversenyzés életében.

Az első ismert név Neumann Károly mezőhegyesi állatorvos neve, aki a krónikus orrfolyás miatt a Fogarasi Ménesbe küldött Kincsemet arccsontlékeléssel 1884-ben eredményesen megoperálta.

Utána Treisz János, a Kisbéri Ménesbirtok állatorvosának neve ismeretes, aki mesterséges termékenyítéssel foglalkozott az I. világháború előtti években.

Meghatározó egyéniség volt Plósz Béla sebészprofesszor, aki az 1900-as évek elejétől a Magyar Lovaregylet állategészségügyi tanácsadója volt. Mikor 1925-ben államtitkári ranggal a Földművelésügyi Minisztérium Lótenyésztési Főosztályának vezetője lett (13 évig töltötte be e tisztet közmegelégedésre), tanszékének örököse, Guoth Gy. Endre vette át a lovaregyleti munkáját is, melyet 1948-ig látott el (1971-tól nyugdíjasként ismét szaktanácsadó lett haláláig). Az ostrom után újból dékánnak megválasztott Guoth professzor szaktanácsadói munkáját e sorok írójára ruházta, aki később, 1951-1971 között a versenylovak ellátását főállásban végezte, majd 1971-tól az átalakult lóversenyzés felelős irányítója lett 1991-ig.

Mind a ménesekben, mind a versenypályákon számos kiváló szakállatorvos kolléga dolgozott, akiknek munkája nélkülözhetetlen és jelentős volt. Neveiket minden rangsorolás és a teljesség igénye nélkül említjük meg: Felhő József (Alag), Major Sándor, Bartha László (Dióspuszta), Bódai József (Kisbér), Radnai Imre (Rádiháza), Csák János (Somogysárd), Halász Sándor és Zsigmond Antal (ügetőverseny-pályákon), továbbá Békési Béla, Dinilov György, Farkas Iván és Sándor László szerzett elismerést speciális lóegészségügyi munkájával.

A magyar ember szereti a lovat, hiszen honfoglaló őseink a Kárpát-medencébe lóháton érkeztek. A versenylovat úgy kell nevelni, szeretni és tartani, mint a családtagot. Ma is egyre szélesedő tábora van a lovak tenyésztésének és futtatásának. Remény van arra, hogy a 175. évforduló újabb ösztönzést ad a lóversenysport művelőinek a közönségének.

Dr. Fehér Dezső cikke a A magyar állatorvosok lapja című újság 2002. szeptemberi számából
Forrás: Magyar Lovas Kör, 2002.
Frissítve: 2014.06.06.







Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés