keresés a lovardák között


Riport Erdélyi Magdival

Mióta foglalkozol pályaépítéssel?
1996-tól, a Budapesti Lovas Klubban versenyző ifiként eleinte az ottani versenyeken segítettem, pályaszolgálatos voltam. Később több pályaépítő tanfolyamon vettem részt,
mivel ezek az ismeretek lovasként is hasznosak, ha az ember tényleg tudni akarja, milyen feladat vár rá a pályán. Végül a pályaépítésből több lett, a lovaglásból kevesebb.

Mit csinálsz itt Aachenben?
Vendég-pályaépítőként vagyok itt. Az alap-pályaépítő csapat mellé minden évben 5 külföldi pályaépítőnek is van lehetősége itt dolgozni, ezek egyike vagyok. A tavalyi és az idei nyáron a CHIO-n is voltam, valamint most itt a vb-n. Itt rajtam kívül mindenki nemzetközi pályaépítő.

Ha otthon másod osztályra minősített pályaépítő vagy, hogy lehetsz mégis itt?
Annál a német cégnél dolgozom, amelyik a vb akadályait tervezte. Az itt látható akadályok nagy részét én terveztem, így én ismerem legjobban az összeállításukat. Emellett itt az számít, ki milyen jól tud dolgozni, mennyire tud együttműködni a csapattal, milyen jó ötletei vannak, nem az, hogy milyen minősítésbe van sorolva. Főnök persze nem lehetnék itt ezzel a „papírral”.

Milyen szinten versenyeztél és jelenleg marad-e időd lovagolni?
Ifi koromban országos bajnokságig, Széchenyi Emlékversenyig jutottam. Juniorként nem volt lovam a magasabb kategóriákhoz, A1 szinten versenyeztem. Mint említettem, akadálytervezéssel foglalkozom, ezért az irodában vagyok, így csak ünnepnapokon van időm lovagolni. Például most Pünkösdkor voltam terepen.

Mit lehet tudni a vb pályáiról?
Tömören: nehéz, nehezebb és nagyon nehéz.
Kicsit bővebben: az első nap  egy vadász számot építettünk, ahol a verőhibákért időbüntetés járt. Ennek magassága 150-155 cm volt, de már itt is volt távolság feladat, ahol el kellett dönteni, hogy például 4 vagy 5 vágtaugrásra lovagolja a lovas a vonalat. Technikás volt, hosszabb vágta szakaszokkal tarkítva.

A másnapi Nemzetek Díjában, levegősebb ugrások voltak, ami azt jelenti, hogy a kevés beépített „anyag” miatt a lónak nehezebb megbecsülni az akadály magasságát és esetenként a helyét is. Voltak például 7cm  átmérőjű rudak is, amiket vízszintes csíkosra festettünk. Nehezebbek voltak a kombinációk és 14 akadály volt a pályán, ami meglehetősen sok.

Csütörtökön, a Nemzetek Díja második fordulójában kiszedték a vizes árkot a reflektor miatt, de volt helyette más feladat. A második forduló akadályai még szélesebbek és magasabbak voltak, mint az elsőéi.

Ma építjük a legjobb 25 versenyzőre váró pályájákat. 165 cm- es meredekek és 155-ös oxerek vannak, 180-190 cm szélesek, sok helyen nincs tisztességes alapvonal a magasság becslésére.
Levegősek, könnyűek az elemek. Emellett fontosak a pálya tévében szinte nem is látható szintkülönbségei, lejtőn le, dombra fel is van ugrás. Mindezek olyan tényezők, amik természetesen ezen a szinten is befolyásolják a pálya lovalásának módját.

Vasárnap a négy legjobbnak kell pályát építenünk. Itt figyelembe kell majd venni, hogy már 5 pályát menetek a lovak és még négyet, esetleg ötöt fognak, ezért csak nyolc ugrás lesz, és nem lesz annyira technikás.

Szerinted ki lesz a legjobb 4?
Jó kérdés, még talán bárki lehet. Gerco Schröder, Beezie Madden, Ludger Beerbaum,  és azt hiszem, No Mercy Christina Liebherr-rel bármikor odaérhet.

Ki tervezi a pályákat?
A fő pályaépítő Frank Rothenberger, O minősítésű, azaz hivatalos nemzetközi szintű pályaépítő. Mellette egy 18 fős csapat dolgozik. Frank a főnök, de van még 4-5 olyan ember, akinek a véleménye beleszámít, hogy pontosan hogyan lesz megépítve a végén.

Mennyi idő körülbelül, amíg egy pályát felépítetek?
A 18 pályaépítő mellett van még 30 segítőnk, a Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei. Fedeles versenyen egy nagydíj szintű pályát felépítünk 20 perc alatt, mivel ott az időbeosztás is nagyon szoros.Viszont ma már egy fél napja építünk és még mindig járkálunk a pályán. Ilyenkor sokat variálunk, még átépítjük ezt, lemérjük újra a másikat, jön a technikai kiküldött, ami néha jelent még apróbb módosításokat. Igazság szerint itt senki nem siet. Az embernek megtiszteltetés, hogy itt dolgozhat. Itt nem úgy építünk, mint más versenyeken, hogy minél előbb kész legyen, és mehessen a pályabemutató, hanem itt ezért a napi egy versenyszámért vagyunk itt mindannyian.

Milyen érdekességeket és nehézségeket lehet látni?
Amiket már részben említettem is, az elemek nagyon könnyűek. Szinte pályánként, sőt ugrásonként el lehet különíteni, hogy minek mi a nehézsége, ami azt jelenti, hogy a mai díjugrató feladatok teljes skálája fellelhető ezeken a pályákon. Minden azokon a klasszikus elveken alapul, amik a pályaépítő tanfolyamon megtanulhatók. De amit ott úgy tanulunk, hogy „na ezt nem építjük, mert ez túl nehéz”, azok közül itt lehet adagolni bizonyos feladatokat, mert a világ legjobb 25 párosát nem lehet máshogy „megrostálni”. Mindemellett a pályák nagyon korrektek maradtak a lovakkal szemben. Hiába nehéz és nagy, a ló, az élőlény tiszteletben tartása maradt a legfontosabb. A pályák klasszikusan kezdődnek. A pályaépítő felkínál egy kényelmes ívet, vagy egy jó távolságot, és ahogy haladsz, úgy nehezedik a pálya. Nehezebb feladatok és pihentetőbb részek váltogatják egymást. A pálya végén pedig azt tesztelik, hogy nem fáradt-e el a ló, és hogy tud-e még koncentrálni a lovas. Abszolút klasszikusan épül minden.

Lovagolhatósági szempontból milyennek látod a pályákat?
Minden szempontból csak pozitívat tudok elmondani a pályákról, a lovasok is csak jót mondtak eddig róluk. Frank Rothenberger pályafutásának eddig ez a csúcsa. Korábban nem
épített világbajnokságot. Európa-bajnokságot és világkupa-döntőt már igen, de ez még annál is nagyobb. Ezen a szinten ilyen pontossággal, ennyire klasszikusan építeni úgy, hogy a feladatok nehezek, mégis korrektek legyenek, nagyon nehéz. Pontosságon itt azt értem, hogy a pályaépítő pontosan meg tudja ítélni a teljes mezőny erősségét. Emellett az is nehéz, hogy a pályákban legyen valami új, ami újdonsága ellenére mégsem bizonyul kísérlet-jellegűnek, hogy a lovasok vagy túlélik, vagy nem. 

Mit mutatnak a statisztikák?
A fentebb leírt dicséreteket a számok is igazolják. Megfelelő számú hibátlan lovaglás van és a gyengébb képességű lóval indulók és kevésbé felkészült lovasok is jó összképet mutatnak. Sikerült azt elérni, ami nagyon jó, hogy minden ugráson volt hiba. Nem egy-két „mumus” volt a pályán, ami irtotta a népet, hanem szépen eloszlottak a verőhibák. Minden egyes ugrás hozzátett ahhoz, hogy ezek a hibapontok összegyűltek. Pont a mi egyik versenyzőnk volt, aki sajnos felbukott, ezen kívül még 1-2 lovas mutatott rossz képet, de összességében a 119 indulós mezőnyt sikerült úgy szétbontani, és kiválasztani a legjobb 25-öt, hogy a többiek is jó benyomást keltettek.

Ki a kedvenc párosod és miért?
Jelenleg a holland Albert Zoer és Okidoki, ők benne is vannak a legjobb 25-ben. Első látásra nem tipikus álompáros, de szerintem másodikra igen. Ez a páros bizonyíték arra, hogy azonnali ítélkezés helyett érdemes esélyt adni annak, aki igazán küzd. Hogy valami, ami első látásra nem tökéletes, mégis lehet zseniális. Teszik a küzdőszellemük is. Szerintem Albert nagyon tudatosan és precízen lovagol. Okidoki pedig, ha talán nem is a legnagyobb képességű ló az itteniek között, fantasztikusan használja magát és hihetetlen erő van minden egyes ugrásában.
 





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés