keresés a lovardák között


 

 

 

Érdekes hírek a nagyvilágból

 

Mától bizony betyár leszek! 
     
Az igazi betyár tetteiről mesél a bakonyi erdő, szerelmeiről suttog a balatoni nádas, mulatozásától hangosak a csárdák. Dolga, hogy belekóstoljon a borba meg a csókba, igazságot osszon és védje a szegényt. Amennyiben persze jó betyárról van szó.

A jó Laci betyár eleget téve a követelményeknek, novemberi éjszakán látta, vagyis látta volna meg a holdvilágot, ha nem takarják fellegek a csillagokat, további sorsához mérve a legjobb helyen: a Bakonyban. Sobri Jóska ekkor már százötven éve halott, elfogták a pandúrok és börtönbe toloncolták később Savanyú Jóskát is, Angyal Bandi meg önkezétől távozott (miután jó útra tért) - régóta nem volt, ki folytassa a hagyományt. Laci betyár a legrégebbi vőfélydinasztia sarja először saját őseit követte, akik mást se hagytak rá, csak jókedvet és verset: "Menjünk beljebb a pincébe, és kóstoljuk a hegy levét, az Isten meg éltesse az uruknak a nejét!"

Volt év, amikor 46 lakodalmat kormányzott el egymaga. Azután katonának állt a lovas határőrökhöz, felszabadulásakor pedig elszegődött csikósnak a Balaton partjára.

Laci meggyőződésből lett betyár, megélhetésből pedig hivatásos vőfély, a művészet és szórakoztatás napszámosának tartja magát, betyárkodásait pedig az interneten teszi közzé 
De nem tetszett Lacinak e szerep, mert arrafelé inkább betyárok tanyáját találták örök idő óta. A csikósnak ugyan jó a dolga, és a parádé kedvéért az is leülteti a lovát, ha akarja, a betyár viszont szükségből teszi: a délibábos rónaságon messziről dombnak látszik, ő meg könnyedén mögéje bújhatik. De nem elég ám, hogy valaki kimondja: mától bizony betyár leszek! Aki komolyan kívánja gondolni, egy betyáros cselekedetet be kell annak mutatni.

Laci is megtette - hogyne tette volna -, lovon úszta volna át a Balatont, a hagyományos éves átúszásnál, kétezer induló társaságában.

"Nem úgy van, az!" - mondta a versenyrendező, aki hirtelen nem is tudta mitévő legyék.
"Lóval egy vízben mi nem úszunk" - jelentették ki mások, s nemsokára érkezett (modern) csendőrjárőr számos.
- Nem gondoltam én komolyan - meséli Laci -, csak akartam, hogy bilincsbe verjenek, mert abból betyárságom kilátszik.

El is vitték - de lehet, hogy a nép szája emlékszik így rája -, és hogy nem viccel, azt a példakép, a betyártárs Gazduram is tanúsítja. ő például a tizedik emeletre hajtott fel betyárságból lovon, persze egy menyecske lakása adta rá az okot. (A lovat később a Tűzoltóság részesítette elsősegélyben.) Mert ugye a fehérnép a betyárnép gyöngéje, Laci szemezgetett belőlük annak idején szépen. Nagy nehezen talált megfelelő asszonyt - annak ismérve a jóság, de a konyhában is szorgos.

- Időnként eltűnök négy-öt napra. Dehogyis jelentem be! - mondja Laci betyár. - Észreveszi a család, olyankor tudják, hogy arra van szükségem. Aztán hazajövök, a gyerekért már nem betyárruhában megyek az óvodába, pedig szereti, de ő inkább tanuljon; szigorú vagyok vele nagyon.

Jólesik a néhány napos portya, de utána a betyárnak sok a dolga. Leül az internet elé, jött-e megrendelés; a Zalai dombok között modern szelek fújnak. Merthogy saját műsort gyártott eladásra: pattog az ostor, sarkantyúja fényes, de a vőfélykedést is vállalja, hogy a két éhes szájat betapassza. Filmszerepre hívják, azért növeszti a bajszát, dalokat énekel lemezre. Egy svéd reklámban favágót alakít, és hogy rászolgáljon a jó Laci névre, ruhát gyűjt árvízkárosult szegényeknek.

A Murci-fesztivál saját találmány, a jótékonysági borhét se csinálmány; nagy álma, hogy Ausztria és Nyugat-Magyarország között a postakocsijárat helyreálljon. Mókából mindezt persze: kerékkötés, asszonyrablás a műsorban szerepelne, de szponzor sajnos kevés ugrott az ötletre. És jó volna egy saját csárda, ahol nem uralkodik a kóla.

- Most is betyárvilágban élünk, ahol bőrnadrág a divat, és lovak helyett autókat lopkodnak. Régen sokat verekedtem, talán kisebbségérzetből, de ma már nem keresem a bajt. A barátaimért továbbra is kiállok, ritkábban italozok, inkább gondolkodom. Szeretném, ha jó szívvel emlékeznének rám, a művészet és a szórakoztatás napszámosára.

A betyárnak nagy a lelke, tollat ragad néha, hogy a nyomot alaposan hátrahagyja:

"Porszem az asszony ki méhében hord,
Bármit is adott neki a sors.
Ha más is segít neki, s vízzel meglocsol,
Kitűnsz a porból, s leszel egy sárcsomó."

Forrás: Népszabadság • Horváth Júlia Borbála • 2006. január 18.

Ugrás a lap tetejére

Kolompoló szódások, jegesek  

  A hatvanas években bizony csak a jeges járt olykor teherautóval, a szódást ló húzta, az ószeres gyalog jött.
 
 „Gyí a ló, gyí a ló, gyí a trapp-rapp" – énekelte az ország negyvenöt után. A hatvanas években bizony csak a jeges járt olykor teherautóval, a szódást ló húzta, a nép pedig örült, ha kétkerekű Csepelre jutott. Az ószeres lovas kocsin vagy gyalog jött, s végképp nem volt autója a köszörűsnek vagy a drótostótnak sem. Egy volt bennük a közös: kiabáltak.


„A szódás két kövér ló vontatta stráfkocsin hordta szét a szódát a faluban, nagyokat kurjongatva, nekünk, gyerekeknek pedig az volt a dolgunk, hogy ne felejtsünk el kiszaladni az ajtófélfa mellé odakészített üres szódásüvegekkel a kocsihoz. A szódáson is csak trikó volt ilyenkor, nagy, erős ember volt a szódás, kövér, és erősen izzadt, lenyűgözve bámultuk hatalmas idomait, amikor egyetlen lendülettel lekapott egy teli üvegekkel megtöltött ládát, aztán vissza is lendítette a kocsira, soha nem az üveget emelte ki a rekeszből, mindig az egész rekeszt repítette a földre a platóról." (Zalán Tibor: Eltévedve, Kortárs folyóirat)

Négy forint volt egy jégtábla

Bizonyára kezd felderengni már a kép a közép- és idős korosztály képviselői szemében. És ahogy megjelenik előttük a két szürke ló, amelyeket például a ménfőcsanakiak képzeletében a nemrég megboldogult R. Jancsi bácsi hajt az idők végezetéig, úgy változik át az emlék hanggá: a nyerítés, a prüszkölés, de leginkább a kolomp hangjává. Akárcsak manapság a fagylaltos kocsiknak, a hatvanas évek szekérfuvarozóinak is volt saját „zenéje". A lakók nagyon jól tudták, hogy éppen ki érkezik, mert más hangon szólt a kolomp a jeges, máshogy a szódás kezében. Az utca képéhez ekkor a ló még sokkal inkább hozzátartozott, mint a teherautó, és ha virtuális körképet készítünk a letűnt szakmákról, felidézve a tágas belső udvarokban szétáradó kurjongatásokat, akkor a jegessel illik kezdenünk. Már csak az időbeliség miatt is, mivel ez a jellegzetes figura ment ki a divatból leghamarabb, a hatvanas évek elején, amikor a családok megvették az első Szaratov hűtőgépet.

– A fiatalok már biztosan nem tudják, azt hiszik, hogy a jégszekrény a mai fagyasztó szinonimája. Egy szigetelt, csapófedelű ládára kell gondolni, amiben a hús, a tej már várta, hogy a családból valaki meghozza a tábla jeget. Jött a teherautó, és – erre minden velem egykorú emlékezhet – azt üvöltözte: „Itt a jeges, a jegeees!…" – idézi fel a már soha fel nem hangzó kiáltást a győri köszörűs, Nyuli Imre. Igen, ezt nem felejtette el senki: megállt a kocsi a hentes vagy a közért előtt, az egyikük vállon vitte az üzletbe a nagy táblákat, ezalatt a másik jeges kiszolgálta a lakosságot. – Vödrökkel álltunk és kértünk egy fél vagy negyed táblával. Egy egész hasáb négy forintba került. Nyáron igen kellett sietni  a vödörrel, amit a jég miatt csak a pereménél lehetett megfogni. Gyerekként nagyon szerettem nézni, ahogy a jeges belevágja a csákányát a táblába – emlékszik Nyuli Imre. A győri iparosról még esik szó, mivel feleségével, aki a Hoffmann köszörűsdinasztia leszármazottja, a vándorköszörűsökre kevesebb nosztalgiával emlékszik, mint az átlagpolgár.

A győriek a vagongyárban köszörültettek

De még egy gondolatra visszatérve: a jegesembernek megvolt az a hátránya, hogy nem mindenki tudta kivárni. Körülbelül hetente jött, ezalatt a tábla éppen „elfogyta magát".  Akinek azonban gyakrabban kellett a jég…
– Naponta hoztam a biciklimen – meséli egy győri asszony. – Apám akkor betegeskedett, és jegelni kellett a fejét. Ilyenkor nem segített a megbízható fuvaros. El kellett mennem a jéggyárba, ami ott volt a vágóhíd mellett Gyárvárosban. Nem is emlékszem igazán ezekre az emberekre, a köszörűsökre inkább. Pedálos masináik voltak, lábbal hajtották őket – idézi fel az ötvenes-hatvanas éveket a névtelenséget kérő olvasó.
Állítólag előre kellett alkudni a biciklin érkező köszörűssel, mert utóbb igen nagy számot bírt mondani. Az üzlettulajdonos Nyuliné Hoffmann Klára szerint Győrben jóval kevesebb volt a vándorköszörűs, mint máshol, mivel a jónép a vagongyárba hordta a késeit.
– Amióta oda nem mennek élezni, nekünk is megnőtt a forgalmunk. Mi nem viseltettünk túl jó szívvel a vándorköszörűsök iránt: nem adóztak, igen olcsó árat szabtak és rontották a legálisan működő üzletek forgalmát. A dédanyám – az alapító felesége – már a század elején petíciót nyújtott be Győr városához, hogy tegyen szigorú lépéseket ellenük – szolgál adalékkal a késbolt üzletvezetője

„Használt ruhát, cipőt veszek!"

Nagy kurjongatója volt még a „Csinibaba-korszaknak" a drótostót, vagy bádogos, ha úgy előkelőbb. őt a jobb minőségű alumíniumedények hódítása tette munkanélkülivé, az ugyanis minden rendes házban aranyszabály volt: fazekat nem dobunk ki. A nélkülözhetetlen házaló a drótokból foltot készített és munkája gyümölcseként a lábos tovább húzta egy fél évvel. Ekkoriban még minden háznak volt belső udvara, s ezek a jellegzetes figurák ott folytatták a „direktmarketinget", s mindig volt egy-két lakó, aki leszólt az ablakból: „Várjon, egy perc és lent vagyok." A bádogos volt az a kiváltságos, akit általában beengedtek a lakásba, mert a nem mindig jó arcú köszörűs legtöbbször csak a folyosóig jutott az öntöttvas gépével. Persze az, aki el akarta adni használt bútorát, kénytelen volt beengedni otthonába az ószerest is. Rá emlékezhetnek a legtöbben, mivel az ország számos részén, falvakban és a budapesti nyolcadik kerületben még a nyolcvanas évek elején is fellelhető volt. „Használt ruhát, cipőt, rongyot mindent ve-
szeeek…" – óbégatott végig az utcán. A szerencsés ószeres kifoghatott egy költözést is, amikor néhány régi szekrény is a kocsijára került. Előfordult, hogy két ezüsttálcát is elvitt ingyen, mondván, hogy „árukapcsolás" nélkül nincs üzlet.

Matusz-szikvíz valódi üvegben

 Farkasné Matusz Teréz 
„És emlékeztek még a szódás kocsira? Lovak húzták, a pasas a bakon rázogatott egy kolompot, és kiabálta, hogy „Szóóóódááás!!! Szódavizes!". Télen utána akasztottuk a szánkót, s volt, hogy egyszerre tízet is végig húzott az utcán" – így szól egy internetes fórumozó emlékezése.
Persze, hogy emlékeznek. Félliteres és egyliteres szódásüvegek – valódi üvegek! – vártak minden házban a cserére, s ha megszólalt a jól ismert kolomp, általában a gyerek feladata volt lerohanni, mint manapság a fagylaltos kocsihoz.
A Matusz féle szikvíz sok idős számára ma is fogalom Győr környékén, jól lehet, a céget 1954-ben államosították. A Budapestről Győrbe költözött alapító lánya, Farkasné Matusz Teréz ma is féltve őriz egy szifont és egy plakátot. Ennyi maradt az elvtársak után.
– A győri Kossuth utcában volt a gyár, az apáméknak kétfejű szódásüzeme volt. Ez azt jelentette, hogy a vállalkozás éppen az öttagú család eltartására volt elegendő. Kint volt az udvaron a lovas kocsi, amin főleg a Győrtől nyugatra eső falvakban terítették az árut, például Enesén, Rábapatonán és Ikrényben. A városban a vendéglőknek szállítottunk, a Csákányéknak többek között. Gyönyörű öntött üvegei voltak apáméknak, eleinte még két decist is lehetett tőlük venni. Az ónfejben ott volt a piros-fehér zöld jelzés, és a Matusz-név.
– Aztán ötvennégyben beállított három férfi az üzembe. Lekapcsoltatták a villanyt és még azt sem engedték meg a apáméknak, hogy szertartásszerűen igyanak egy búcsúpohár szódavizet. Az összes üveget elvitték, a gyárat egy hónap alatt felszámolták. Évtizedekkel később, amikor az utcabeli házakat felújították, találtunk a szomszédságban egy eldobott üveget, amit a keresztfiam ma is féltve őriz. S ugyanakkor került elő egy plakát is: „Matusz János", és rajta az üzlet háromjegyű telefonszáma. Bekereteztük és elzártuk az emlékeinkkel együtt.
 
 
Laczó Balázs
Forrás: Kisalföld.hu  2006-01-14

Ugrás a lap tetejére

MAGYAROK A PORONDON
Kunszt-históriák


A cirkusztörténet stációit porondra vivő hétvégi fővárosi seregszemle és a január végi budapesti cirkuszfesztivál rövid időre ismét reflektorfénybe állítja, hogy a manézs olykor divatjamúltnak tartott világát az elmúlt száz évben több speciálisan magyar artistaprodukció is gazdagította.

Nemcsak a szaltóknak, hanem a lovaskunsztoknak is vannak speciális hazai válfajai. Az egyik zsáner mai csillaga, a 2004-es Monte Carló-i cirkuszfesztiválon - a lóhátról lóhátra egy porondkör alatt ugrott három flikflak- s egy csavart szaltó elegáns kivitelezése okán - fődíjat nyerő lovas akrobata Richter Flórián a cirkuszi lovashagyományok legifjabb képviselője. Édesapja, Richter József harminc évvel előtte Monacóban szintén begyűjtötte a manézs-Oscarnak tartott, ezüstbohócot formázó trófeát, egy azóta is originálisnak tartott trükkel: a körben ügető négylábú hátán állt partnere, aki őt fejenállásban, a kezek elengedésével tartotta.

A lovas nemzet titulusra egyébként már a hazai cirkuszművészet kezdeti időszakában is sokan rájátszottak, s ebből a virtuskodásból több világszám is született. Ehhez persze tudni kell, hogy az "1800-as években a hadi célokat szolgáló idomítási kunsztok, a spanyol magas iskola, a harci jelenetek előadása és a különböző ördöglovastrükkök voltak az első sátoros cirkuszi attrakciók" - olvasható a Fejezetek a magyar cirkuszművészet történetéből című, Szekeres József és Szilágyi György által jegyzett 1979-es kötetből. A zsonglőrök, akrobaták, légtornászok ekkor még inkább melléklátványosságként szolgáltak - a gyalogartisták csak a múlt század első éveiben váltak nagykorúvá.

Így aztán nem véletlen, hogy a magyar cirkuszosok nemzetközi tekintélyének másik alapja egy eredeti magyar szám, a "csikós posta" című produkció lett. Ez a szám - H. Orlóci elmondása szerint - a 19. század közepén a legnagyobb nyugat-európai cirkuszok attrakciójának számított. Ebben - a pusztaromantikára, úgy tűnik, már akkoriban is vevő hazai és nemzetközi nagyérdeműt elkápráztató - produkcióban, meghazudtolva az "egy üleppel egyszerre csak egy lovat lehet megülni" szólásmondást, egymás mellé szerszámozott lovak hátára álltak fel, és egyik talpukkal az egyik, másikkal a másik ló farán egyensúlyozva a hajtószárba "kapaszkodtak". Az első világháborút megelőző években az újvidéki Könyöt Sándor elevenítette fel a zsánert: már bő szárú, lobogó gatyában, árvalányhajas kalpagban nyargaltatta akrobatáit körbe-körbe a manézsban. A Könyöt-féle mutatványt az amúgy a (lószerszámok nélküli, egyetlen ostorral bemutatott) cirkuszi szabadidomításban jeleskedő Lénárd Béla az 1950-es évek közepén továbbfejlesztette - további három lovat fogva a már meglévő kettő elé. A lovas és cirkuszos legendárium szerint egy osztrák kismester, az 1900-as évek elején alkotó Ludwig Koch fantáziafestménye ihlette a manézsokból kiszorult és mára - Puszta-ötös néven - turistacsalogatóvá kopott látványosságot.

VAJNA TAMÁS
Forrás: HVG.hu 2006-01-12

Ugrás a lap tetejére

Lovasfilm a világ első vetítésén!
Száztíz éve rendezték az első mozielőadást

Az első nap csak 33 frank bevétel jött össze
     
Száztíz éve, 1895. december 28-án tartották Párizsban a Boulevard des Capucines sugárúton lévő Grand Café kávéházban az első nyilvános mozielőadást. 
   
A párizsi Grand Café ma
A mozgókép története fogadással kezdődött: az amerikai Central Pacific vasútcég elnöke, Leland Stanford 1873-ban 25 ezer dollárt tett arra: van olyan pillanat, amikor a vágtató ló négy lába a levegőben van. A bizonyításra Edward Muybridge fotóst kérték fel, akinek 1/500-ad másodperccel készített több képén a négy láb a levegőben volt, Stanford nyerte a fogadást.

Közben Muybridge 1/1000 másodperces felvételeket készített Stanford lováról, s fotósorozatokat tervezett a finom mozgás megörökítésére. - Ismét a franciák léptek: Emile Reynaud mérnök a phenakistiscope nevű forgó korongot tanulmányozta, amelyre egy figura 8-12 mozdulatát rajzolták, s azt résen át nézve összefüggő mozgássor látszott. A zootrope még egyszerűbb volt: egy dob belső oldalán sorakozó képek a futó réseken át nézve megelevenedtek. Reynaud a dob közepébe tükörkoszorút tett, a mozgás folyamatosabbá vált, a fázisok egymásba folytak át. Ötletét praxinoszkóp néven szabadalmaztatta s gyártani is kezdte.

Amerikában Muybridge is folytatta: 1878-ban keresztben zsinórokat helyezett el, ezeket átszakítva, a lovak maguk hozták működésbe a 12 kamerát - a vágtató lovak képei bejárták a világot. Muybridge ezután a diavetítővel párosította a forgó korongot, s zoogyroscpoe nevű készülékét 1880-ban mutatta be San Franciscóban, nagy sikerrel.

Reynaud is vetíteni kezdte figuráit, praxinoszkóp-színháza 12 képet vetített egy mp alatt - szemünk a képek 1/10 mp-nél rövidebb felvillanásait folyamatos mozgásként érzékeli. Mindketten megoldották a mozgás felbontását, összeillesztését és kivetítését is. Muybridge 1881-ben Európában mutatta be mozgó állatképeit. - A francia Étienne Marey az ő hatására madárképeket akart készíteni, s felhasználta Janssen revolverét, e pillanatképeket egyetlen lemezre rögzítette. Az elmozduló képeket résen át kellett nézni, így azok egymásba folytak.

Louis Le Prince volt az, aki ki akart lépni az egy mp-es vetítési időből. Rájött, hogy egy csíkra kell a képeket rögzíteni, ezért 16 lencsével és négy szalaggal dolgozott, melyekre felváltva vette fel a látványt. 1886-ban szabadalmaztatott készüléke szaggatottan vitte tovább a fényérzékeny szalagot, az a felvétel pillanatában állt. A vetítés is így történt, s ő alkalmazta először a fogazást is. Marey is eljutott a filmszalaghoz, gépe annak mozgását megállítva exponált. - A német Ottomar Anschütz takarókorong helyett a fényt tette szaggatottá. Edison 1887-ben kezdett a mozgóképpel foglalkozni. A képeket henger palástjára vitte fel, s nagyítóval kellett nézni. - Le Prince felvevője egy lencsével és celluloid tekercsfilmmel működött, de Párizsba utazva a feltaláló eltűnt és sosem került meg. - Amerikában 1888-ban George Eastman celluloid-tekercsfilmes fotómasinát dobott piaca, ez Edisonéknak adott új lökést. Munkatársa, William Dickinson a fonográffal egyesítette a filmet, s a mozgókép megszólalt, de Edison nem akart vetíteni, egyszemélyes látványosságot képzelt el, s csak amerikai szabadalmat kért kinetográfjára.

1892-ban Anschütz módosított gyorsnézőjével 16 ezer embernek vetített Berlinben. - Edison 1894-ben nyílt New York-i kinetoszkóp-szalonjában öt készüléken lehetett filmet nézni, 25 centért. Ez védettség híján hamar elterjedt Európában, a Lumiere-fivérek apjuktól kaptak egyet. ők felismerték: a kivetítés lenne az igazi, Louis egy varrógép nyomán oldotta meg a film szaggatott mozgását, mely fokozatosan vitte tovább a szövetet. Lumiere-ék két pecket alkalmaztak, ezek a fogazásba akadva húzták a filmet, majd visszahajolva otthagyták azt a vetítés idejéig.

A Lumiere-fivérek 1895. február 13-án szabadalmaztatták mozgófénykép-találmányukat Lyonban, az első filmvetítést itt tartották március 22-én a Nemzeti Ipart Támogató Társaság előtt. Első, egyperces filmjük címe: A munkaidő vége, ezen a munkások kijövetelét mutatták a gyárból. A sorozatgyártásban Jules Carpentier néhány változtatást alkalmazott.

Ezután 1895. december 28-án a párizsi Boulevard des Capucines-i Grand Caféban mutatták be a fizető közönségnek filmjeiket: a Lelocsolt locsolót, A vonat érkezését s még nyolc darabot. A belépő egy frank volt, s bár az első nap csak 33 frank bevétel jött össze, ezzel kezdődött a mozi története. Lumiere-ék ugyanazzal a készülékkel vették fel és vetítették a filmet, 16 kockát másodpercenként. Hétköznapi jeleneteket örökítettek meg: kártyázókat, egy dolgozó kovácsot, egy gyermek etetését, 1896-ban több mint negyven filmet forgattak.

ők készítették az első tudósítást a francia Fényképészeti Társaság Konferenciájáról s az első dokumentumfilmet, a lyoni tűzoltókról. Lumiere-ék vezették be a vágást és a fahrtot, a felvevőgép mozgatását. Cégük összesen 1400 filmet forgatott, ez jelentős anyagi sikert is hozott számukra. 1896-tól operatőröket küldtek a világ számos városába, ahol azok filmeket forgattak és vetítéseket rendeztek.

Az első magyarországi filmvetítések 1896. május 10-én kezdődtek Budapesten. Lumiére-ék megbízottja a körúti Royal Szálló kávéházi részében naponta többször félórás műsort vetített, s a budapesti millenniumi díszfelvonulásról is készített mozgóképeket.

(Forrás: MTI 2005-12-28) 
 
Ugrás a lap tetejére

Szegedi Gábor a Gusiness rekorder

Szegedi Gábor nevéhez fűződik a puszta fogat kifejezés. A 70-es évek végén pusztaötös, majd a 80-as években pusztanyolcas, és a 90-es években a pusztatízes formációt állította össze a híres hajtó.
2003. májusban Szegedi Gábor egyedülálló rekorder lett: Domonyvölgyben, a Lázár Lovasparkban a világon először pusztatizennégyest állított össze!
A négyes oszlopban felállított lovak 12 méter hosszú és 4 méter széles fogatot eredményeztek. A lovakat egy óra alatt fogták be, 45 perces melegítés után vonultak a közönség elé.
Az idomítottság harmóniáját mutatta be a világbajnok fogathajtó a 14 lóval, amit csak a legnagyobbak tudnak, de 14 lóval még soha senki nem próbálta a világon.

Ugrás a lap tetejére

Kötelező lópelenka avagy citrom- és szélzsák

Bécsben kötelezővé teszik a fiákerlovaknak a "lópelenkát" - döntötte el a városi tanács a fiákeresek tiltakozása ellenére.
A száznál több bécsi fiákert húzó paripák ugyanis a belváros utcáin, munka közben könnyítenek magukon, s így szennyezik a környezetet.
Az előírás már régebben érvényben van, de mivel az eddig rendelkezésre álló eszközöket sok bírálat érte, a tanács nem ellenőrizte a végrehajtást. Mostanra azonban hosszas kísérletek nyomán olyan megoldások állnak rendelkezésre, amelyek a lovak farka alá kötve legalábbis a tanácsi illetékesek szerint már nem zavarják az állatokat, viszont megakadályozzák, hogy a lócitrom és egyéb végtermék a bécsi utcára kerüljön.
A jogszabály végrehajtásának másik gyenge pontja azt volt, hogy a követelt zsákot nem lehetett vásárolni, így ki-ki saját konstrukcióival kísérletezett.
A fiákeresek szervezete állítólag az egyeztetések során hozzájárult a pelenka bevezetéséhez, de a fiákeresek tiltakoznak. Egyrészt arra hivatkoznak, hogy naponta és lovanként eddig is fizettek, hogy a 48-asok - a tanács 48. számú köztisztasági osztálya - eltakarítsa, amit a lovak elpottyantanak. Másrészt állítják, hogy a zsák feltöri a pacik lábát. Azon kívül a "termék" attól, hogy nem az utcára, hanem a zsákba kerül, még változatlan hévvel illatozik, s végül az sem világos, hogy az egész napi citromterméstől hol és hogyan lehet majd megszabadulni.
Eddig az volt az előírás, hogy vagy lópelenkát kell használni, vagy a fiákeresnek el kell takarítania lovai nyomait. De aligha lehet a szűk utcácskákban megállni takarítani, miközben a turisták a fiákerben ülnek, a fogat mögött pedig autósok dudálnak.
A belvárosi üzletemberek szervezetének lelkes elnöke már azt is felajánlotta, hogy lóvécét építtet, ahol a keménykalapos fiákeresek egy vízcsapból a csatornába öblíthetik a lócitromot, de a magisztrátus a jelek szerint most kérlelhetetlen, és tényleg jön a citromfogó szélzsák.

Ugrás a lap tetejére

A sínek közötti távolság

Az amerikai vonatok nyomtávja (a sínek közötti távolság) pontosan 143,5 cm (4 láb és 8,5 inch). De vajon mi az oka annak, hogy ez a távolság pont ekkora lett? Mi olyan vonzó ebben a számban?
A válasz meglehetősen egyszerű és könnyen kitalálható: az USA-beli nyomtáv pontosan megegyezik az Angliában használatos nyomtávval, mivel az első vonatokat angliai bevándorlók kezdték építeni az Újvilágban. Na jó, de ettől a kérdés még kérdés marad. Most azt kell megválaszolnunk, hogy Angliában miért lett 143,5 cm a nyomtáv.
Azért, mert az első vonatokat Angliában azon tervek és sablonok szerint készítették, amelyeket a hintók és kocsik gyártására is használtak. ?gy hát felmerül a kérdés, hogy a hintók és kocsik nyomtávja miért lett pont 143,5 cm? A válasz megint nagyon logikus: ha más lett volna a nyomtáv, akkor ezek a járgányok nagyon hamar tönkrementek volna az angliai kőutakon, mivel azokban, pont ilyen távolságra volt két vájat, melyeket a régebben ott járt kocsik vájtak ki. Nem meglepő azonban, hogy az Angliában található kőutakat, szinte egytől egyig, az ókori Róma építtette. A kőutakba vájt vájatokat pedig az első római kocsik és harci szekerek vájták.
Már az ókori rómaiak is szabványok szerint építették az utakat és a harci szekereket, ezért aztán mindegyik ugyanakkora lett – ami a vájatok távolságának egyformaságát is maga után vonta. A vájatok aztán évszázadokon keresztül kényszerítették az utókor járműtervezőit az ősi szabvány betartására... A tanulság tehát, hogy ezek után, ha azt kérdézed, hogy ki a fene rittyentette ezt vagy azt a számot (pl. 143,5 cm), még az is lehet, hogy pont rátapintottál a valóságra: a római kocsik távolsága ugyanis pont azért lett akkora amekkora, hogy két ló hátsója kényelmesen elférjen egymás mellett a kocsi előtt.
Megvan hát a válasz! Római lovak fara szülte ezt a különleges számot. Ha pedig már eléggé izgalomba jöttél attól, hogy birtokába jutottál a modern világ egyik nagy titkának, még egy adalék: Bizonyára láttad már azt a két vastag rakétát az amerikai űrrepülők oldalán, felszállás közben. A nevük Solid Rocket Boosters – SRB.
Ez a két rakéta hajtja fel az űrbe az űrhajót. A rakétákat a Utah-i THIOKOL gyárban gyártják és tervezői sokkal, de sokkal vastagabbra szerették volna csinálni. A probléma csupán az volt, hogy a rakétákat vonaton kellett a kilövőállomásra szállítani. A vonat pályája néhány olyan szűk alagúton keresztül vezet, hogy a sínek épphogy elférnek benne. Ezért aztán a rakéta sem lehetett szélesebb, mint a nyomtáv. ?gy esett meg, hogy a világ egyik legfejlettebb technológiájával gyártott rakétájának a szélességét egy római ló hátsója határozta meg.

Ugrás a lap tetejére

Az első klónozott ló

Olasz kutatók bejelentették a világ első klónozott lovának megszületését. A Prometea névre hallgató állat 2003.júliusban született, s teljesen egészségesnek tűnik.
A klónozáshoz egy felnőtt kanca bőrsejtjét használták, amelyet egy kiüresített (saját genetikai állományától megfosztott) petesejttel egyesítettek. Az embriót aztán magába a kancába ültették vissza, amely ennek eredményeképpen saját klónját szülte meg.
A kutatók részletes beszámolója a Nature brit tudományos hetilapban jelent meg. Prometea megszületésével az eddigi birkák, szarvasmarhák, egerek, kecskék, nyulak, macskák, sertések és öszvérek mellé a lovak is beléptek a klónozott állatok "klubjába".
Prometea igen kíváncsi és tanulékony, jó kedélyű állat - számolt be a BBC tudósítója. Erre minden oka meglehet, mivel a 327 korábbi, kudarcba fulladt kísérlet után jött a világra. Az arány tehát még rosszabb, mint az első klónozott emlős, Dolly esetében, akit 276 sikertelen próbálkozás előzött meg.


www.origo.hu
Ugrás a lap tetejére

A Nóniusz védelmében

Az intenzív állattenyésztés a világ összes országában egyre általánosabbá válik. A szinte nagyüzemi tartási körülményeket azonban nem minden háziállatfajta képes elviselni. Ez az oka annak, hogy egyes fajták az egész világon elterjednek, mások pedig háttérbe szorulnak. 
 Így került hátrányos helyzetbe az egyik hagyományos magyar lófajta, a Nóniusz is. Ma már csak mintegy 450 kanca van ebből a fajtából, holott a tiszta vérvonal megőrzéséhez körülbelül ezerre lenne szükség.
A Nóniusz története a napóleoni háborúk idejére nyúlik vissza, amikor az osztrák császári hadak egy Nóniusz nevű, a franciaországi Rosier-i ménesben született méncsikót többedmagával zsákmányoltak. Az állat először egy alsó-ausztriai ménesbe került, majd 1815-ben került Mezőhegyesre.
A karakteres alakú angol telivért Magyarországon spanyol, olasz és arab kancákkal párosították. Így alakult ki előbb Mezőhegyesen, majd pedig Mátán az apaállatról elnevezett Nóniusz ménes. Itt a lovakat eredetileg a hadsereg számára tenyésztették, a Nóniuszok erős hátas- és a nehéz hadfelszerelést elhúzó katonalovak. A tenyésztés rendkívül sikeres volt. Számos kitüntetés és díj mellett az 1900-as párizsi világkiállításon az "Ideális ló" címet egy Nóniusz fajtájú állat kapta meg.
A Nóniusz fajta kialakítása több mint kétszáz évig tartott a szakembereknek. De a tenyésztés, a nemesítés a szakma klasszikus szabályai szerint folyt, a kromoszómákkal, génekkel, DNS-sel természetesen nem foglalkoztak, nem is foglalkozhattak abban az időben. A modern állattenyésztés azonban már nem történhet a genetika legújabb eredményeinek felhasználása nélkül. A Nóniusz fajta genetikai jellemzőinek feltérképezése a Nemzeti Kutatás-Fejlesztési program keretében indult meg a mátai ménesnél.

Zilahy István ménesgazda szerint a vizsgálatok célja a hagyományos háziállat fajtáink genetikai és gazdasági értékeinek tudományos feldolgozása. Ez többszörösen is érinti a Nóniusz fajtát, hiszen a fajta egyediségének bizonyításához, a fajtában alkalmazott, alkalmazandó tenyésztési eljárásokhoz és a származás ellenőrzéshez nélkülözhetetlen információt ad a tenyésztőnek.

A szakemberek azt remélik, hogy a genetikai vizsgálatok segítségével bebizonyítható, hogy ez a fajta egyedi: a világ összes angol félvér lófajtájától különbözik. A pontos genetikai leírás birtokában pedig már biztonsággal megőrizhető a magyar kulturális örökség részét képező Nóniusz lófajta.

Delta

www.origo.hu
Ugrás a lap tetejére


"1878-ban az Egyesült Államokban letelepedett angol Edward Muybridge fényképész azt a megbízást kapta Leland Stanford milliomostól, hogy bizonyítsa be, hogy a ló mind a négy patája vágta közben a levegôben van. Muybridge elôször 12, majd 24, illetve 30 sztereoszkóp fényképezôkészülék segítségével bebizonyította megrendelôje feltételezését, ezzel az állati -, illetve emberi mozgásfényképezés mások által mindinkább tökéletesített kísérletsorozatát indította el. Az angol fotográfus képtelen volt azonban a különbözô mozgásszakaszok összegzését megvalósítani, azaz a mozgást egységes folyamatként érzékeltetni. Muybridge felhasználta Horner illetve Simon Stampfer 1833-as felfedezését, a zootrópot (a görög zoon = állat és troposz = körbeforogni szavak összetételébôl alkotott kifejezés) és a sztroboszkópot (a görög sztrobosz = körben forogni és a szkopein = megfigyelni szavak összevonásával alkotott kifejezés). A készülékben a másodperc századrésze alatt készített pillanatfelvételeivel váltotta fel a rajzokat. ?gy a mozgás tökéletes illúzióját keltô képeket a forgódob közepén elhelyezett tükör felületén lehetett látni, - de mindez csak részsiker volt. Muybridge kísérleteinek híre eljutott Párizsba is, csakúgy, mint új hazája, New Jersey államának West Orange nevű helységébe, ahol az Edison vállalat kutatólaboratóriuma állott."
Ugrás a lap tetejére

Ló a műtőben

A lovaknál, emberhez és az összes állatfajhoz hasonlóan, törés esetén a csontot, a törött részeket rögzíteni kell, össze kell fogni őket (sínbe-gipszbe tenni), pihentetni kell. A gyógyuláshoz egészséges vérkeringésre is szükség van, és végül el kell kerülni a fertőzésveszélyt. Ha a fenti feltételek fennállnak, akkor a csont képes újra összeforrni, és visszanyerheti eredeti erejét.
Régebben a törött lábat gipsz segítségével rögzítették, ma már inkább fémlemezkéket, csavarokat ültetnek be a lábba. Ezek az implantátumok segítenek abban, hogy az állat törött lábbal is képes legyen korlátozottan mozogni. A csont ideális esetben 12-16 hét alatt forr össze.
Ha az embernek törik el a lába, igyekszik minél többet pihenni, ágyban feküdni, kerülni a törött részre való ránehezedést. Egy ló ebből a szempontból különleges eset: nem tűri a hosszú altatást, és lételeme, hogy négy lábon álljon. (A lovak az alvás jelentős részét is állva töltik.)
Ez azt jelenti, hogy a lovaknál egy sebészeti operáció max. 3-4 óra lehet, és az állatorvosnak fel kell arra készülnie, hogy a ló ébredés után azonnal talpra áll. Képzeljük el azt a bosszúságot, amikor a törött lábú operált ló műtét után azonnal lábra igyekszik állni, és eközben implantátuma rögtön el is mozdul, meghajlik…stb. Ennek elkerülése végett az állat gyakran erős üvegszálas gipszkötést is kap lábára.
A megfelelő vérkeringés szintén fontos része a gyógyulásnak. A csontokat tápláló vér a körülötte lévő bőr és izomszövetekből érkezik. A ló ebből a szempontból is speciális eset: térd alatt lába csak csontból, ínszalagokból és vékony bőrrétegből áll, azaz a test ezen részének vérellátása nagyon csekély. Ez az oka annak, hogy bizonyos típusú töréseknél az állat lábát a műtét és a fémimplantátum ellenére sem lehet meggyógyítani.

National Geographic Online
Ugrás a lap tetejére

Vadlovak a Hortobágyon

Vadlovak élnek a Hortobágyon. A valaha létezett négy vadló közül már csak egy, az Eurázsiai vadló, vagy más néven a Przewalski ló létezik.
Ez a négylábú testtömege eléri a 200-300 kilogrammot is, marmagassága pedig mintegy 1,3 méter. A világ egyik legveszélyeztetettebb állatfajtáját, amely a barlangfestmények vadlóira emlékeztet, olyannyira őrzik, hogy minden egyes példányát adatbankban tartják nyilván. A vadlóból, amely Mongólia nemzeti szimbóluma is egyben, ma a világon összesen 1400 egyed él, ebből 43 példány a Hortobágyi Nemzeti Park büszkesége.
(MTV Delta-WestelPress)

Ugrás a lap tetejére

A felszerszámozott ló
Újabb zalai régészeti szenzáció

Egy éven belül a harmadik szenzációs leletre bukkantak a nagykanizsai Thúry György Múzeum régészei: a napokban egy felszerszámozott ló épségben megmaradt sírját tárták fel.
Tavaly ősszel egy negyedik századi sírkápolnát tártak fel a nagykanizsai ipari park területén, az idén tavasszal egy több mint tízezer éves ősember koponyatetőcsontjára bukkantak egy - a Murához közeli - bányatónál, most pedig egy római kori állatsírt találtak a Thúry György Múzeum régészei.
Horváth László, a nagykanizsai múzeum igazgatója érdeklődésünkre elmondta: az ipari park területének feltárása során bukkantak a sírra, ami egy felszerszámozott ló és egy fej nélküli kutya maradványait rejti. Hozzátette: a lovon teljes épségben megmaradtak a bronz övveretek, a különféle díszek és még a zabla is. Horváth László úgy véli, hogy az egykori Pannónia területén nagyon kevés ennyire jó állapotú sírt találtak eddig. Az pedig szerinte kuriózum, hogy az összes lószerszám az eredeti helyén látható. Ez azért fontos, mert így pontosan rekonstruálni lehet, hogy miként szerszámozták fel akkoriban a lovat.
Az igazgató elmondta: az állatot valószínűleg megölték, mert gazdája meghalt, és a hagyományok szerint követnie kellett őt a túlvilágra. Erre utal az, hogy jól láthatóan egy nagyon éles fegyverrel - vélhetően dárdával - sz&u





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés