Január 26-án délben közel félszázan hajtottak fejet a II. világháború végóráiban, Kőhányás-puszta térségében hősi halált halt magyar honvédek és huszárok közös sírja előtt.
A megemlékezésre indulók egy része már korán reggel a -10 fokos hidegben történő nyergelést követően, lóháton kezdte meg a zarándok utat. Az egykor hasonló hidegben küzdő katonák iránti tisztelettől vezérelten Vértessomlóról, Császárról, Bokodról, Oroszlányból és Kecskédről érkeztek lovasok a kőhányás-pusztai kis kápolna elé.
A Kecskédi Lovas Baráti Kör, két monarchiás hagyományőrző huszárja idézte fel a résztvevők számára az 1945 január végén történt harci eseményeket. A rövid történeti áttekintés és az egykori parancs kihirdetése segítette a közönséget, a térségben egykoron lezajló emberi tragédiák megértésében.
Gyóni Géza „ Csak egy éjszakára…” című verse, valamint a haldokló katona imája pedig nemcsak az elmének megérteni, de a szívnek átérezni is engedte katonáinak egykor a hazánkért hozott mérhetetlen áldozatát.
A sokáig tiltott „ Nem látlak én téged többé… „ című katona dal elhangzását követően a hősök sírjánál koszorút helyeztek el valamint fő hajtással tisztelegtek:
-
Kecskédi Lovas Baráti Kör
-
Likerecz Róbert és lovas barátai
-
Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete
-
Kecskédi Művelődési Ház Igazgatója
-
és még sokan mások
A hagyományőrző huszárok köszönetet mondanak Likerecz Róbertnek úrnak , amiért a hidegtől átfázott közönség számára meleg étellel és itallal rendelkezett, valamint az emléktúrán résztvevő lovak részére helyet és takarmányt biztosított.
Köszönet az emlékezőknek, amiért lelkületükkel méltatták hősi halottaink egykori tetteit.
2014.01.29. Váradi Tibor
|