keresés a lovardák között
Főoldal   »   Irodalmi Lovak   »   Lovas könyvek


Gimesi Babett: A lovaskaszkadőr

Mravik János lovas történetei

„Elképesztő, amit művel a lóval, és a lovon, fel-le ugrik vágta közben, feláll rá, vagy ráhasal, átölelve a ló nyakát… Ló és lovasa eggyé válik, egymással teljes szinkronban dolgoznak. Lélegzetem visszatartva figyelem.”

Egy különleges pályafutás során megélt, nem szokványos, már-már filmbeillő történetek formálódnak egy élettörténetté e könyv lapjain. Főszereplőjük Mravik János lovaskaszkadőr, aki életeseményeit, sorsát a lovaglással kötötte össze.

Egy látomással kezdődött, állhatatosan tanult lovagolni – cowboyjá vált, aki a tehenészetben dolgozott, marhákat terelt, elletett és fejt, miközben a tsz csikóit idomította, és belovagolta.

A cowboy pedig – kaszkadőrré lett. A lovaskaszkadőri pályáig megtett kvantumugrás közbenső állomásai – mint a sofőri állás, lovaspanzió, az élő show-k, külföldi lovastúra, a westernváros és westernszínház – kerülőútnak tűnő, mégis elkerülhetetlen megtapasztalások fejlődési folyamatában. Mert semmi nem történik VÉLETLENÜL.

Azok számára is izgalmas és szórakoztató olvasmány, színes lovasképekkel, akik nem lovasok. Bepillantást nyerünk filmforgatásokba, jelenetekbe.

Dolgozott együtt többek között Koncz Gáborral a Tenkes kapitánya musicalben, aki a könyv negyedik fejezetében mond pár gondolatot a kaszkadőrmunkáról.

Műfajűt tekintve riportkönyv, egy szakmai pályafutás különleges epizódjait elevenízi meg, átélt történetek alapján, amik hol szórakoztatók, hol izgalmasak, hol elgondolkodtatók.


A könyv adatai:
  • A5-ös méret
  • 184 oldal terjedelem
  • fényes papíron
  • színes lovasképekkel
  • igényes kiadás
Megrendelhető: 
 
Gimesi Babett
Tel.: 70 361 - 6969
 


Előszó

A könyvírás gondolata, egy lovardában, egy órás lovaglás után születik meg.

– Mélyen beszívom a tiszta levegőt, arcomat a nap felé fordítom. Lehunyt szemmel élvezem, közben hallgatom a háttér zaját. Nekem olyan, mintha piactéren ülnék. János közben visszaér, leül szemközt, és amíg megérkezik a másik ló, amit idomítani fog, addig humoros történeteket mesél, lovaglással kapcsolatosakat. Tiszta szívemből tudok kacagni rajta, mint egy kisgyerek. Most már úgy is érzem magam, teljesen felszabadultam.

Érdemes lenne ezeket a történeteket leírni. Ő szeret mesélni, én pedig szeretek írni.(…)

Hogyan kezdődött?

Tettem fel egy ártalmatlan kérdést, és nem tudtam, hogy a válasz egy történet lesz.

– A kezdet kezdetén kisiskolás koromban, még a kaszkadőrség fel sem merült bennem. A későbbiek során alakult ki lovas pályafutásom alatt. Ami megmagyarázhatatlan, hogy kisgyermekkoromban folyamatosan álmodtam lovakkal. Visszatérő álmom volt, hogy lovagolok. Mágneses vonzódást éreztem a lovak iránt, de 11 éves koromig nem kerültem a közelükbe. (...)

Lovagás és veszély

A fejezetből kiderül, hogy milyen veszélyeket rejt ez a sportág, és mekkora a KIHÍVÁS.

– Látszólag gyönyörű, egyenletes szűz havon lovagoltam. Nagyapám a kis kamerájával felvette, hogy lépek, ügetek, vágtázok a lóval. Egyre közelebb értem a hó alatti jéghez. Lili, ahogy rálépett, zsupsz, kicsúszott mind a négy lába. Oldalán fekve nagy sebességgel tolta maga előtt a porhavat, húsz-huszonöt méter csúsztunk. (…..)

– Pont kijött a harmadik dzsiggit leugrás jelenete, kettőt lép, dobbant, a bal kezem viszont kicsúszott a nyeregkápán lévő kapaszkodóból. Egy kézzel nem tudtam saját súlyomat megtartani, a lóra visszaugrani, hanem vágtában a ló hátának magasságából, a hátamra estem. Szerencsére jól megtanultam esni, és ösztönösen alkalmazom. De akár pórul is járhat az ember. Tényleg az életével, vagy testi épségével játszik. (……)

Sérülések

A két órás előadás záró jelenete a főszereplővel, Winettouval folytatott párharcom, két-három ütésből álló közelharc volt. Winettou kezében egy tőrrel, gyomron és torkon szúrt.

Félholtan kicsúszok a színfalak mögé – legalábbis a nézők ezt látják, és utána részt veszek a trükklovagláson, amivel búcsúztunk a közönségtől. Egy alkalommal, már vagy a tizenegy-néhányadik előadásnál, hiba csúszott a számításba, és a Winettout játszó osztrák színész-rendezőnek sikerült felmetszeni a tőrrel az államat. Hogy én hajoltam-e közelebb, vagy ő nem szorította le megfelelően az alkarjához a tőrt, már részletkérdés. Persze én, ahogy kell kivonaglottam a színfalak mögé. Éreztem, hogy elönti a szám, és államat összekötő területet a meleg (...)

Pontosan emlékszem a dátumra, mert az édesanyám születésnapján történt, 1994. október 13-án. Enyhén szürkült már, de a terep jól belátható volt. Huszonhetedig életévemet töltöttem akkor. Mára  visszaúton jártunk; én lovagoltam elöl, lépésben haladtunk előre. Egyszer csak minden átmenet nélkül, megmagyarázhatatlan, iszonyatos rossz érzés fogott el, baljós előérzet, halálfélelemmel. Megállt egy pillanatra az idő, tökéletes csend vett körül… és akkor eldördült egy lövés, aminek fülsiketítő robajára a lovaink megbokrosodtak, az ijedségtől vágtába kezdtek. A combomnál és arcomon éreztem egy becsapódást: a golyó befúródott a nyereg térdvédőjébe és a combomnál állt meg, a repesz egy darabkája az arcomba hatolt (…)

Ugratások

A humorérzékről szól, van ezeknek a lovasoknak egyáltalán humora? Milyen dolgokkal ugratják egymást? A westernvárosban történt:

– Segítőnk, egy hölgy, talált az istállóban egy döglött egeret. Jaj, csak ki ne dobja, mert óriási ötletem támadt. Egyik társunk, András, karakteresen westernfigura. Elég volt megjelennie, már mindenki kattogtatta a fényképezőgépét, mert igazi cowboy kisugárzása van. Viszont markáns férfi létére, igazi cowboy kinézete ellenére, ha egy egér elszaladt a lába mellett, képes lett volna még egy gyerek mögé is bebújni, annyira félt tőle. A döglött egeret elrejtettem egy üres cigis dobozban. Vittem magammal, amikor vacsorázni mentünk. Az asztalunkra helyeztem úgy a dobozt, hogy az egér a fejével kikandikált belőle. A cowboykalapomat pedig rátettem. Májki, a fia, Gábor, és a csapat többi tagja úgy ült le az asztalhoz, hogy Andrásnak csak mellettem maradjon üres hely. Improvizáltunk egy vitát, csúnyán összevesztünk. Felugrottam, és közöltem, hogy itt hagyom az egész bagázst, és nem fogok ilyen emberekkel tovább egy percig sem egy levegőt szívni. Megjátszott felindulással vettem a kalapom, és az ajtó felé tartottam (…)

Versenyek

– A versenyeken való részvételből annyi maradt meg, hogy ugyan ott voltam egynéhány sport lovas és westernlovas fellépésen, de nem indulóként, illetve versenyzőként, hanem a versenyek szünetében megrendezett westernshowval szórakoztatni a közönséget.

Az első versenyemre gyerekként, Bandiék lovával, a gyönyörű, fekete Babával nevezhettem. Lóháton terveztük a verseny színhelyére érkezni, és nem lószállítóval, ahogy szokás volt. Az első nap késő délutánján érkezünk Várkonyi Tamáshoz, a főszervezőhöz, aki Királyréten, az erdő szélén lakott. Ott átéjszakázhattunk. Másnap részt vettünk a versenyen. Harmadnap hazalovagoltunk.

Ez a kalandom is egy nyári hétvégén kezdődött. Vác és Verőce között lóháton nem nagy a távolság. Idősebb és egyben tapasztaltabb lovasokkal indultam el Királyrétre. A verőcei sorompónál közbejött egy kisebb malőr. Baba lovam valamitől megijedt, felágaskodott, a bal lába megcsúszott, és az oldalára esett.

Szakmaválasztás

– Előzetes ismerkedésem a lovakkal és a lovaglással, döntően befolyásolta a választásomat. Ha most beütöd az Internetre: lovaskaszkadőr-oktatás, máris tudsz olyan középiskolába jelentkezni, ami OKJ szintű bizonyítványt ad. De akkor, amikor nekem kellett kitölteni a jelentkezési űrlapot, akkor erre nem volt lehetőség. Nem volt ilyen szakma (….)

A sors fintora, hogy nem vették fel LÓTENYÉSZTÉSI iskolába sem, hanem....

A suli nem kimondottan lótenyésztésre specializálódott, hanem nagy állatokra, legfőképpen a szarvasmarhákra. Gyakorlatra tehenészetekbe jártunk, ellető és a fejő istállóba. Eljutottunk az állatkertbe, én a zsiráfok, elefántok, vízilovak, és kenguruk közt szolgáltam fel a mindennapi eledelüket, és takarítottam a lakhelyünket néhány társammal. A gödöllői állatkórházban, az állategészségügyben tanultakat hasznosítottuk a gyakorlatban, és asszisztálhattunk az állatorvosok mellett.

– Ácsi! Most annyira megdöbbentem. TEHENÉSZETET mondtál? Akkora kerülőnek látszik a lovaskaszkadőr pályához képest! Innen, hogy jut el valaki a LOVAS- KASZKADŐRSÉGHEZ? - Megtudjuk, a könyv olvasása során.

Harc és fegyverek

A kaszkadőrséghez fegyverhasználatot is el kell sajátítaniuk, illetve ennél több kell, készség a HARCRA. Mi az, ami harcra késztet egy embert?!

– Csomádról Veresegyházára tartottunk. Megálltunk egy-egy kocsmánál forralt bort inni; a nagyon hidegre fogtuk. Nem szoktunk inni, de most talán az ünnepi hangulat is közrejátszott, közben pihentek a lovak is. Hazafelé jövet, nem tudom, mi ütött a barátomba, mellém lovagolt, se szó, se beszéd, nem is értettem, mit sérelmezhetett, adott egy jobbost, mire én lefejeltem a lovam farát. Villámgyors a reakcióidőm, mivel lovakat idomítok, és emellett rettenetesen következetes vagyok! Ezt nem hagyhattam megtorlás nélkül, nem engedhettem meg neki, hogy még egyszer kezet emeljen rám. Ösztönösen reagáltam, a veresegyházi főút közepén. Felálltam a lovam hátára és átugrottam az ő lovára, lerántva magammal őt a földre ügetés közben. – Na erre, meg te nem számítottál! – a földön püfölni kezdtem. – Hogy veszi magának a bátorságot az arcátlan, az én lovamon ül, a tanítványom, és csak úgy gondol egyet, állba vág! Hát azt hittem leszédülök a lóról! – Még a gondolatát is kiverem most a fejéből, hogy legközelebb ilyet tegyen. (…)

– Ökölvívás, karikás ostor, mint fegyverhasználat, huszár hagyományoknak megfelelő szablyával vívás, lovasíjászat tartozott ahhoz a „harcművész-mix-hez”, amit elsajátítottál ezek szerint – foglaltam össze. – Semmit nem hagytál ki? – nevettem el magam.

– De, a honfoglalás kori bemutatókon dobáltunk kelevézt is, az hasonlít az indiánok által használt lándzsára, csak rövidebb, hogy a lovon könnyebb legyen forgatni.

A bemutatókon vagy versenyeken kilencven méter hosszú pályán kell végigvágtatni, és közben a céltáblákra (három darab) előre, oldalra és hátrafelé fordulva lőni. Vágtázó lóról, dobócsillagokat is kellett bizonyos távolságról, megadott fakorongokra hajítani. Ez úgy néz ki, mint egy kereszt, aminek mind a négy szára ki van hegyezve (...)

– Ezzel vége a felsorolásnak? – tudakolom.

– Nem, még nem fejeztem be (…)

A lovaspanzió

Ebben az életszakaszában János a hobbiját, érdeklődési területét, a LOVAGLÁST, ami a munkája és pénzkereseti forrása is egyben, összeköti idegenforgalmi és vendéglátó ipari tevékenységgel egy lovaspanzió lovarda vezetőjeként, ahol maximálisan szabad kezet kapott. Lovastúrákat szervezett és vezetett, magyar, illetve osztrák, német vendégek számára. Vezetői képességeit ezt megelőzően hivatásos sofőrként (fizikai síkon) élte meg, miután 21 évesen leszerelt a katonaságtól, mellékállásban pedig egy lovardában dolgozott. (Apukája  autószerelő volt, az autóval kapcsolatos érdeklődést, készséget így vitte tovább.)

Végül továbblépett, saját vállalkozásban üzemeltette ugyanazt a panziót, egy üzlettársával. Elérte ennek a fejlődési szakasznak a legmagasabb fokát.

Szórakoztató lovastúrák

– Beszéljünk valami másról is, mint a lovaglás, jó? – javasoltam Jánosnak egy következő látogatása alkalmával.

– Rendben – hagyja rám –, akkor kérdezz valamit, mit szeretnél tudni?

– Amikor már nyomaszt a kötelesség, a rutin, a másokra való odafigyelés, a sok korlát és önfegyelem, akkor milyen formában tudsz ellazulni, szórakozni, pihenni?

– Kettőt találhatsz! Amikor egy kicsit lazult a nyomás, és a lovaspanzióban kevesebb volt a vendég, a fóti lovasbarátokkal, ha nem is sűrűn, de szerveztünk saját élvezetünkre lovastúrát. (…)

Hogy ezeknek milyen a hangulata? –- részlet a könyvből:

Bal oldalunkon egy fenyves erdő húzódott, az út szélét benőtte a csipkebokor, szúrós ágaival. Pisti, aki közvetlen mögöttem lovagolt, a jobb kanyarban nem dőlt be kellően az ívbe, a centrifugális erő hatására kibillent balra. Mire hátra néztem, azt láttam, a jobb lába már a levegőben, a bal lába éppen csak érinti a kengyelt. Észrevette a tekintetem, meg akart nyugtatni, hogy ne aggódjak miatta. Azt kiáltotta felém:

– Semmi baj, semmi baj! – Bumm, azzal máris eltűnt a csipkebokorban. Megállítottuk a lovainkat, Pistit kiszedtük a csipkebokorból. Rögtön eldőlt, hogy este ki fizeti az első kört, merthogy engedély nélkül hagyta el a lovat.

–Tessék? Haha… Mit csinált? Engedély nélkül hagyta el a lovat? – kérdeztem hahotázva (...)

Lovas ajándékozás

A lovaglás és a gyerekek élménye “szövődik össze”. János, felkérésre MIKULÁSNAK öltözött és lóháton hordta ki az ajándékokat. Saját gyerekeit megtanította lovagolni.

– Kisfiam nyiss ajtót, jön valaki!

A kisfiú tiltakozni kezdett:

– De apa, mindig azt mondogatod nekem, hogy senkinek ne nyissak ajtót, szóljak nektek!

Az apa kissé meghökkenve próbálja rábeszélni:

– Igen Bence, nagyon okos vagy, most az egyszer kivételesen, nyissál ajtót, mert mi anyáddal nagyon el vagyunk foglalva. Újra becsöngettem. A hét éves Bence kinyitotta az ajtót, lentről felfelé végignézett alaposan a szemével, a krampuszt is érzékelte, majd felüvöltött félelmében, miközben becsapta az orrom előƩ az ajtót: – Menj haza! (…)

Színház az egész világ

– János vágya, hogy olyan dologgal foglalkozzon, ami örömöt okoz, kapcsolódott a JÁTÉKKAL, ÉLŐ SHOW-val, SZÍNHÁZZAL, FILMEZÉSSEL. Színház az egész világ – idézhetnénk Shakespeare klasszikus mondatát; vannak emberek, akik sosem nőnek fel, folyton játszanak. Ez a játékos önmegvalósítás nem öncélú az ő esetében, hanem biztonságérzetének megteremtésére irányul. Arra törekszik, miközben élvezi, amit csinál, hogy pénzt keressen, anyagilag stabilizálódjon. A külvilággal folytatott „anyagcseréje” tökéletes ritmusban működik. A bejövő impulzusok hol arra sarkallják, hogy megtegyen valamit, vagy épp arra, hogy váltson. Gyors a helyzetfelismerése, képes elébe menni az eseményeknek. Eléri azt, amit akar! (…)

– A ló fél a tűztől, az idomítottságát dicséri, hogy hárman fej-fej mellett tudtunk lovagolni, égő fáklyával. Hanghatásként az égő fáklyával lufikat pukkasztottunk ki, amik gázzal voltak felfújva. Ellovagoltunk mellettük, nagyot durrantak, és emellett lángra kaptak. Kitaláltunk egy olyan show-elemet is, hogy egy három méter hosszú rúd két végéhez erősített fáklyát pörgetünk a fejünk felett, mint egy propellert és közben egymás mögött vágtáztunk.

Trükklovaglással zártuk a tizenkét perces előadást, majd ketten lóval húztak egy teljes testfelületén égő embert.

Több mint egy órája ment már a magyar zene. A rendező, amikor mellettünk állt és megjegyezte, kíváncsi rá, mi milyen zenére fogjuk előadni a lovas show-nkat, nem mertem neki elárulni. A gyomrom görcsben állt, mert mi teljesen más zenét választottunk. Nem tudtam, hogy fogja fogadni a háromezer-ötszáz fős közönség. Utolsóként következtünk. Felálltunk a lovainkkal hárman a bejáratnál. Vártuk, hogy elinduljon a zeneszámunk, Easy Deasy: Út a pokolba!

– Auuu, látom magam előtt, koromsötét, égő fáklyával vágtató lovasok, durrogás, felcsapó lángok, hallom a zenét hozzá, nem semmi koreográfia és zene! (…)

Huba

A kaszkadőrök legnagyobb álma, és egyben legnehezebb dolga egy saját ló kiválasztása. Sok lovat vásárolnak, kipróbálnak, míg döntést hoznak (…)

Huba anyja és apja is az én lovam volt, magyar félvér kanca és egy nóniusz csődör. Apjával, akit Noárnak hívnak, könnyű volt együtt dolgozni. Mindenre hajlandó volt: tűzön ment keresztül, ágaskodott, lefeküdt, tűrte a zajokat, mint a karikás ostor pattogtatását, puska használatát. Viszont volt egy heppje, amikor lovasíjászkodtunk, és meghallotta a kifeszített húr elengedése utáni pengő hangot, menekülésbe kezdett, telivéreket meghazudtoló szélvész sebességgel. Huba anyja tizenkét évesen került hozzám. Nyugodt természet volt, fejben higgadt és jó memóriával rendelkezett. Mi lovasok, úgy fogalmazzuk magunk között, hogy nem volt elrontva. (…)

Akciójelenetek

– Egy francia lovaskatonát játszottam, az 1700-as években. A feladat az volt, hogy százötven méteren bevágtassak a lovammal egy francia katonai táborba, a hadvezér sátra elé. A sátrat két testőr vigyázta, közülük az egyik előtt fél méterre kellett megállítanom a lovat, és leugranom róla. Két másik francia katona is lovagolt velem, az egyik egy francia zászlót tartott a kezében. V alakzatban vágtáztunk. Amikor leugrom a lóról, a hadvezér kilép a sátorból, és az én megjelenésem már üzenet a számára, a seregét nem engedik át Rómánál.

A sátor bejárata előtt álló két srácnak, magas, izmos, jó kiállású huszonéves statisztáknak, csak az lett mondva, álljanak ott mozdulatlanul, bármi történik. Egyszer csak azt látják, hogy három lovas vágtázik feléjük, óriási iramban. Az egyiket célba vettem. A srác nem tudhatta, hogy a ló magától is megáll vágtában, mert őt is falnak tekinti. Falon nem megy át, megtorpan előtte. Ahogy csökkent a távolság, a srác egyre jobban elfehéredett, kihúzta magát, mint aki karót nyelt és kiguvadtak a szemei. Vágtában megálltam, leugrottam a lóról, a kantárszárat átemeltem a fején és odadobtam egy másik katonának. A ló feje a srác arcától fél méterre állt meg, a szeme farkasszemet nézett az övével. Nyöszörgött egyet, s hátralépett. (…)

Külföldi lovastúra

János Horvátországban dolgozik, egy lovasétteremben, ahol nem fizetik ki és lóháton jön haza Porecsből harmad magával....Számos izgalmas és humoros kalandot rejt az út.

Westernváros, westernszínház

Még mindig külföldön, de ezúttal Ausztriában, a westernvárosban és western színházban dolgozott és az ottani humoros, és sajátos hangulatú történeteit meséli el:

– Láttál már részeg párbajt? - kérdezi János elbűvölő kamaszos mosollyal.

– Nem, nem láttam még, de gondolom, dülöngélve adtátok elő, és remegő kézzel céloztatok – válaszoltam.

– Aha, és mit húzott elő a fegyvertáskából?

– Jaj ne, haha, csak nem egy whiskys üveget? – próbáltam kitalálni.

– És aki sokat iszik – veszi át János a szót –, annak hamar megtelik a hólyagja, és ürítenie kell. Ketten adtuk elő egy sráccal, aki mexikóinak öltözött be, olyan megjelenésű volt. Én igazi párbajhoz készültem, ő játszotta a részeget. Szóval feltette a kezét a mexikói, és jelezte, hogy technikai szünetet kér. Nemes egyszerűséggel odament egy ház sarkához, csak azt láttuk, hogy vizes lesz a fal.

A narrátor elhűlt, majd teljesen kiakadt, hogy ilyet aztán mégsem lehet közönség előtt! Ez akkora illetlenség! Felháborodottan ment oda a mexikóihoz, közben beszélt hozzá. Felszólította, hogy fejezze be, mit képzel! (…)

A westernvárosból eltávolítottak egyszer egy helyi alkalmazottat. Az egyén úgy állt bosszút állítólag, legalább is rákenték, hogy a hat európai bölény kapuját kinyitotta. Az állatok kiszabadultak. Mi épp a saját show-nkat adtuk elő, amikor a pénztáros hölgy belesikított a kísérő country zenénkbe – Hilfe, Hilfe, Hilfe –, túlharsogta. Azonnal leálltunk, a segítségére rohantunk. A bölényeket visszatereltük a karámba, de az egyik kiszabadult a westernvárosból. Wiener Neustadt felé vette útját. Lóra pattantunk, mint az igazi cowboyok, lasszóval felfegyverkezve és üldözőbe vettük a szabadon maradt bölényt. Közben a westernváros vezetősége értesítette, ahogy ilyenkor szükséges a rendőrséget. Kijöttek a kommandósok is. Fegyverekkel felszerelkezve: ha a szituáció úgy hozza, lelőtték volna az állatot. (...)

2013.11.06.





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés