Bajkó Attila

Csikszeredában nevelkedtem édesapám fajállatok szelektálásaval foglalkozott, s ott két kis hegyi lovat nyargaltam szőrén. Minden kiscsikós szekerest(kocsist) leállítottam az úton, hogy megkérdezzem mennyi pénzt kell még gyűjtenem, hogy enyém lehessen a csikó.

Gondolom ez a lórajongásom nem ritka Székelyföldön, de nagyapám a lóistállóba ment dolgozni lovai mellé, és nekem kisgyerekként kedvenc időtöltesem volt ott játszani a régi kocsik, hintók közt. Reggelenként első dolog volt szünidőben, hogy Gyergyo Ditro összes lovát kihajtottuk az óriás karámba megfuttatni. Ezek a az emlékek, és a hegyi haszonlovak sokkal nehezebb élete egesz gyerekkoromat végigkisérték.

Később Nagy István Képzőművészetis Középiskolába jártam, Csíkszeredában, szívesen rajzoltam tanulmányokat fahúzó, vagy legelésző lovakról. Temesváron végeztem, grafika szakon... Budapesten is nyertem egy ösztöndíjat, ami esélyt adott a Képzőművészeti Akademián tanulni.

Évekig emberközpontú volt a művészetem... mígnem kisgyermekeimnek vettem pónikat, majd lovagolni vittem őket párszor. Meséket kezdtem festeni, ahol gyerekkoromat is újramesélve sok ló szállt, vagy léptetett vissza képeimbe, s így lassan grafikáimba is újra megjelentek, újra beleszerettem e gyönyörű állatokba. Most megint keresem, csodálom ezt az isteni elegánciát, erőt... s festem a "hegyi ló igaz meséjét".
A grafiakai technikák, amivel dolgozom, régi technológiák, amelyek az egyszerű egyvonalas ecsetrajzra, szénrajzra, rézkarcra alapozódnak: régibútor, fatáblás festmények, hegyikrétás alapozására felhordott földfestékek, pigmensek a hátterek.

A kisebb árnyképes mesék is alapozott fára születnek, egyesekbe belekarcolok magyaros mintákat is. Üvegképeim tus, és olajfestmények: a képet az üveg hátára festem tükörképként, majd az általam készített magyaros farámákba zárom.

Meseképeimet megtekinthetik az alábbi linkeken:

http://attilamese.blogspot.com/,
http://lovaserzes.blogspot.com/,
http://artatti.blogspot.com/

Elérhetőségeim:
0040/723-308-331
vagy facebookon Bajkó Attila