"1957-ben Budapesten születtem, de gyerekkorom óta Csákberényben élek. Tíztagú családban csodálatos gyermekkorom volt. Hitben és szeretetben, ebben a gyönyörű tájban növekedve egy életre feltöltekeztem olyan csodákkal, aminek ha kis részét szeretném lefesteni, vagy megfaragni, három élet is kevés volna.

Különböző festőtáborokban vettem részt, de kevés kivétellel csak azt tanultam meg, hogy a belső késztetés és a természet közeli élet számomra mindennél sokkal fontosabb! Képek és szobrok nélkül már nem tudom elképzelni az életem. Az anyag csak eszköz, úgy érzem kőből, vásznon rengeteg megvalósítani valóm van még, magam és mások örömére, ha Isten is úgy akarja.

Már kiskoromban megfogott a lovak csodálatos izomzata, ereje, szépsége. Lenyűgöztek azok az emberek, akik akár lóháton, akár a bakon ülve irányítani tudták ezt a csodálatos lényt! Kis kölyökként egész nap segítettem egy parasztbácsinak, azért, hogy fizetségképpen hazafelé - amíg ő a borocskától jót szunyókált - én foghattam a gyeplőt. A királlyal nem cseréltem volna ilyenkor.
Egyszer aztán megengedte, hogy "Bandi" hátára üljek, és mikor kérdeztem, hogy most mit kell csinálnom, azt mondta - jó nagyot ütve a ló farára - hogy "Maradj fönn", és sikerült is! A szegény pára az egész napi szántás után ügetett velem, s egy rövid ideig én voltam Zorró. Hát így tanultam lovagolni!l