Barátai tisztelői a veresegyházi református temetőbe kisérték utolsó útjára a tragikus körülmények között 42 éves korában elhunyt
Elek Andrást,
aki a patkolás hazai professzora volt.
Dr. Kurucz János állatorvos, az elhunyt jó ismerőse mondott búcsúbeszédet, amelyben kiemelte:
„Nem csak egy nagyszerű barátot, de egy kitűnő szakembert is elveszettünk. Ritkán érzékelhető szakmai igényességgel végezte mindenkor, választott hivatását. Ez a tulajdonsága emelte őt méltán, a lovas emberek nagy családjának megbecsült tagjává. Nem egyszerűen jó akart lenni, hanem a legjobb. És valóban. Elhivatottsága, az új dolgok iránti fogékonysága, szakmai állhatatossága révén korunk egyik legjobb magyar patkolókovácsa volt. Hiányát sokáig nehéz lesz pótolni.
Számos közös munkaemlék fűz hozzá, amelynek során egyébként reménytelennek tűnő sport- és versenylovakat sikerült közös erővel, újra versenyképes állapotba hoznunk. A kudarcokba soha bele nem törődve inspiráltuk egymást a sikerre. A szakmai kommunikációnkhoz sokszor nem is volt szükség szavakra, elég volt egy pillantás, és máris tudtuk egymás gondolatait.
A külsőleg hihetetlen fizikai erőt, elnyűhetetlen energiákat felmutatni képes emberi testhez azonban, egy rendkívül érzékeny lélek társult. E két tényező nem tudta egymást tovább tolerálni. A lélek elhagyta a testet.
Ma már az égiek lovait patkolva néz le ránk a magasból.”