„Bazsi gyermekkorától tiszteli és szereti a lovakat. A hatvanas évek elején Pécsett a Mecseki Lovasklubban kezdett el hivatásszerűen foglalkozni a lovakkal – (futószáron), ahol sok fiatalt tanított meg a lovaglás alapjaira.
Részt vett az oktatásban, a lovaskultúra terjesztésében. Díjlovagló bíróként is a kezdő lovasokkal, és lovakkal szeret foglalkozni igazán.
Megjelenése óta a Lovas Nemzet munkatársa. Grafikai műveiből – amelyeknek a tárgya a ló – több önálló kiállítása nyílt.Rendszeresen tart lovakkal kapcsolatos művészettörténeti előadást, és ír ebben a témában cikkeket.”
A belső-somogyiSzentán, a Török Lovastanyánszombaton hangulatos és nívós lovasprogram keretében avatták fel a nemrég elkészült fedeles lovardát, ahol először Mackó Gyula esperes plébános szentelte föl az új létesítményt.
Balázs József / Bazsi: Álom és ébrenlét című verseskönyvének bemutatója 2011. április 9. (szombat) 16 óra, Pécs
A Csorba Győző Megyei - Városi könyvtár szeretettl meghívja Önt 2011. április 9. (szombat) 16 órára a költészet napja alkalmából Balázs József / Bazsi, Álom és ébrenlét című verseskötetének bemutatójára.
Helyszín: Dél- dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, 4. emelet
A beszélgetést vezeti: Nácsa János író, újságíró. A verseket előadja: Kovács Mimi, a Pécsi Nemzeti Színház színművésze.
"A kezdő lovasok fáradhatatlan szolgálója" Díjlovas bíró, a gróf Széchenyi István emlékérem díjazottja, grafikus, művész
Bazsi önvallomása honlapjának bevezetésében:
"A lovak és a rajzolás szeretetét a szüleimtől és rokonaimtól kaptam örökségül. Anyai nagyapám egy időben konflis kocsis volt pécsi Széchenyi téren… Másik nagyapámról csak annyit tudok, hogy már nem élt mikor megszülettem. Cipész volt, és azt gondolom nem volt boldog a házassága. A dombóvári műhelyt elnótázta a muzsikus cigányokkal, és így került Pécsre, a szénbányába. A két „öreg” együtt járt dolgozni. Balázs nagyapa legidősebb fia, Peti nagyapám négy lánya közül „Mancikát” elvette feleségül.
Minden, ami bennem jó és talán szerethető, - tőle - édesanyámtól örököltem. Türelmet, megértést, a gyerekek tiszteletét. Apától a munka és a lovak szeretetét. Ő rajzolt nekem először lovat. És ő volt a legboldogabb mikor már nála „szebbet” rajzoltam. Drága emlékű testvérem is lovagolt. Neki a bánya, a földalatti világ jelentette azt, amit nekem a lovak. Ő apától ezt a szerető hozzáértést örökölte. Pár éve már csak emlékük világítja utamat… Sok szálon futó életutam már túl van a zeniten. Több mindennel foglalkoztam és a mostanra is ez a jellemző.
Az „alkotó” ember feladata: az igaz múltból merítve - jelet hagyni a jelenről - a jövőnek. Ennek a lapnak is ez a célja, nem több. De ez sem kevés."
Bazsi
2004-ben a „Gróf Széchenyi István lovas emlékérem” átadásakor egy pécsi lap írta róla:
„Bazsi gyermekkorától tiszteli és szereti a lovakat. A hatvanas évek elején Pécsett a Mecseki Lovasklubban kezdett el hivatásszerűen foglalkozni a lovakkal – (futószáron), ahol sok fiatalt tanított meg a lovaglás alapjaira. Részt vett az oktatásban, a lovaskultúra terjesztésében. Díjlovagló bíróként is a kezdő lovasokkal, és lovakkal szeret foglalkozni igazán. Megjelenése óta a Lovas Nemzet munkatársa. Grafikai műveiből – amelyeknek a tárgya a ló – több önálló kiállítása nyílt.Rendszeresen tart lovakkal kapcsolatos művészettörténeti előadást, és ír ebben a témában cikkeket.” Bazsi így vall a bíráskodásról:
" A bíráskodásnak mindig az a lényege, hogy egyfajta irányt mutasson. Az emberek többsége úgy éli le az életét, hogy állandóan megy valamilyen cél felé, sohasem ér oda, de közben elfelejt élni. Az én életfelfogásomat jól jellemzi Isabell Werthnek a díjlovaglás többszörös olimpikonjának mondása: „Az út maga a cél!” Ami a lovakat illeti, az a hosszú távú cél, hogy kellemes, jól lovagolható partner legyen, a versenyek pedig kis stációk ezen az úton, ahol a bírónak a ló és a lovas pillanatnyi állapotát kell elbírálnia. A lovassportban mindig együttesek vannak, - lovas, ló, és edző – és az ő közös munkájukat kell a versenyen bemutatott produkció alapján megítélni. A bíráskodás szolgálat.”
Az alkotó művész-grafikus, költő, fotóművész:
„Nem tudom, mi lesz a cél, ahova eljutok, de azt gondolom jó, ha az útnak vannak szép állomásai. Egy lengyel írónő meseregényéből (Joana Kulmova: „Gyű te Amália!”) kölcsönöztem azt a gondolatot, amit nagyon a magaménak érzek: Amália a konflisló nyugdíjba kényszerül, mert taxik veszik át a helyét. Valami csodára vágyik, ezért megeszik néhány csokor fűzfabarkát, amitől szárnya nő. Mindent elkövet, hogy ismét munkája legyen, csak hát akadályozzák a szárnyai. A barkákból újra belakmározva végül parányira zsugorodik és így elfér kedvenc kocsisa Ármin zsebében. Ettől kezdve békésen éldegél a szöcskék közt, magas körötte a fű, hatalmasak a százszorszépek, az emberek pedig jók hozzá, mert senkit sem zavar, hogy Amáliának ló létére szárnya van. „- Így van ez , Ármin – mondta egyszer gazdájának – ilyen picivé kell törpülnie annak, aki ragaszkodik a szárnyaihoz.” Akár így vélem, akár nem, a tapasztalatom szerint Amáliának igaza van. Én már régóta tudom, hogy nem vagyok akkora, hogy teljes valóságomban akár én, akár mások élvezhetnék a szárnycsattogtatásomat, de így ebben a parányi méretben még lubickolhatok…” Kapható az első versgyűjtemény!
„Csak azt írhatom le, ami vállalható. Egy szó, egy jelző csak így érhet célba, ha a gondolat mi létrehozta tiszta.”
Bazsi mindnyájunknak más – barát, bíró, oktató, lovasember, grafikus, nyomdász, tanító, testvér. Ami azonos mindenki számára, aki őt közelről vagy távolról ismeri, hogy egy őszinte, alázatos ember, aki minden helyzetben vállalja gyengeségeit és erényeit egyaránt. Aki mer EMBER lenni.
Sokan mondtuk már a mi Bazsinknak, hogy köszönjük! És most ismét ő adott nekünk valamit.
Megjelent egy olyan verseskötet, amelyben mindannyian, akik az ismerősei lehetünk fürdőzhetünk a közös élményekben, az ő művészi olvasatában. Vagy éppen csak úgy érezzük, hogy az élmény közös, hiszen az írás akár a miénk lehetne, annyira személyes; egy kedves, szerény belső hang.
A rohanás percei után és előtt; amikor épp csak azt nem tudjuk, hogy valóban mire is vágyunk, vagy épp akkor, amikor nagyon is élesen kirajzolódik előttünk a cél – érdemes a kezünkbe venni Bazsi kötetét.
HU
EN
US
DE
AU
IT
RO
SK
„Bazsi gyermekkorától tiszteli és szereti a lovakat. A hatvanas évek elején Pécsett a Mecseki Lovasklubban kezdett el hivatásszerűen foglalkozni a lovakkal – (futószáron), ahol sok fiatalt tanított meg a lovaglás alapjaira.
„Csak azt írhatom le, ami vállalható.
