Ménesbemutató: Marócpuszta, Ahol a múlt utat mutat
(A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2003.augusztusi számában. )

A gidrán fajta, amelynek marócpusztai ménesébe látogattunk el, klasszikus vonaltenyésztés eredményeként jött létre. A fajta létrejöttét gyakran a mezőhegyesi ménes 1785-ös alapításától származtatják.

1816-ban került Bábolnára Gidran Senior. Az ő Mezőhegyesre került ivadékai (Gidran II és GidranVII) játszották a fő szerepet a fajta kialakításában. Ebben az időben még nem a genetikai hovatartozás vezérelte a párosítási elveket, ám amikor Mezőhegyesen áttértek a fajta szerinti csoportsításra, jól látszott, hogy az addig sárgának nevezett ménes jórészt gidrán származású volt. A fajtakérdés egészen a kiegyezés körüli időkig másodlagos volt. A használati jelleg számított (hintós, könnyu kocsiló, gazdasági típus, hátas). A kiegyezés után felgyorsult a célirányos vonal- és családtenyésztés, a sárga ménesből kialakult egy nehéz hátas típus, melyet 1885-ben az osztrák hadügyminisztérium önálló fajtának minősített. A gidránállomány a XX. sz. fordulóján száz törzskancában stabilizálódott. Ez az állománylétszám elegendő volt a ménutánpótlásra, valamint lehetővé tette a tizenhat eredeti kancacsalád életben tartását. A viszonylag kis létszám, a nehéz kocsi- és gazdasági ló mezőhegyesi létezésével együtt mindinkább a hátas hasznosítás irányába mozdította a gidránt. Az 1900-as évek elejére a fajta a mai szemmel nézve is kitunő, korszeru küllemu, jó lovagolhatóságú, nagy teljesítményu huszárlóvá vált. Az, hogy ma Marócpusztán és nem a Természettudományi Múzeumban láthatjuk a gidránt (hogy az egyéb, óriási áldozatokat hozó tenyésztőkről ne beszéljünk), szinte csak a szerencsének köszönhető. 1919-ben a román csapatok összesen 186 gidrán lovat zsákmányoltak Mezőhegyesről. Magyarországon összesen tizenhárom kanca maradt, ezekkel kellett újra kezdeni a tenyésztést. A létszámcsökkenésnél is nagyobb baj volt a kedvező tulajdonságok elvesztése, a génerózió. Mindez akkor következett be, amikor a fajta Európa meghatározó angol-arab lovává vált. Mezőhegyes mindent elkövetett a fajta felélesztése érdekében, és ez a hippologiai csoda sikerült is.

Az időszak kiváló sportlovai a fajtából:
o Elliot (1928 Amszterdam, olimpiai arany)
o Medve
o Magyaremlék (Berlin, olimpiai 10. hely)
o Legszebb (Aachen, olimpiai nagydíj 5. hely)

A fajta talpra állításának sikere a kancacsaládok ápolásában rejlik. Ezt az elvet vallja a marócpusztai ménes vezetője, Jónás Sándor is, aki szerint kiemelten kell kezelni a kancacsaládok fajta-hovatartozás és fenotípus létrehozásában megnyilvánuló szerepét.

Tudnunk kell, hogy a fajta új kálváriája a II.világháborúval kezdődött. A fajta létszáma 1958-ban, 23 kanca (összesen 9 mezőhegyesi kancacsalád) és az évjárati csikóállomány Sütvénybe került. A következő állomás Borodpuszta, majd új tulajdonosváltás után a ménes gazdája a Pannon Lovasakadémia lett. A marócpusztai ménes jelenlegi vezetője nyolc évvel ezelőtt vette át a ménes irányítását. Jónás Sándor ötödéves egyetemistaként kezdett, s bár mint mondta, szívéhez minden jó ló közel áll, legfőbb feladatának a gidrán megőrzését és javítását tartja. A ménes szorosan együttmuködik Vörös József gyurusi tenyésztővel, aki hihetetlen áldozatok árán, Romániából importált kancák segítségével igyekezett feltámasztani a kancacsaládokat. Az egykori 16 családból ma 14 él. Románia egyébként genetikai szempontból jól kezelte a zsákmányolt fajtát, az onnan érkező lovak nélkül szinte lehetetlenné vált volna a gidrán megmentése. Jónás Sándor szerint objektív értékelésre lenne szükség a fajtával kapcsolatban. A marócpusztai lovakat már csikókorban válogatják, a teszt a szabadonugróban zajlik. A ménes lovai jól ismert és elismert résztvevői a hazai és nemzetközi militaryversenyeknek, Gidran XI-Ima fiatal lovak vb-jén való szerepléséről lapunk is tudósított. A lovak kipróbálását Kaizinger Balázs militarylovas segíti, de van lovuk a háromszoros magyar bajnok díjugrató Szász Attila istállójában is. A ménes lovainak versenyeztetésében nagy segítséget jelent, az Agrokomplex Centrál Soya támogatása. A múlt kijelöli az utat! A legfontosabb, hogy a fajta a teljesítményéről legyen ismert, s ennek megfelelően olyan mének kapnak szerepet, amelyek után jól produkáló utód várható.

A nemrég elhullott Gidran XI. törzsmén ivadékai (Nimfa, Ima, Illanó, Sóhaj stb.) bizonyítják, hogy az egykor olimpiai kvalifikációt is megszerző mén vére nem vált vízzé. További javító hatást várnak a román import Gidran Rasbeg I. méntől, valamint az idős korban hazánkba érkezett Gidran XXXIX.- től (nálunk Gidran XXIV.). Ez utóbbi mén csikói, Agressor és Falnic évekig szerepeltek román lovasaikkal magyarországi díjugratóversenyeken, többször Szuperdöntösők voltak Mezőhegyesen is. Agressor - bár ezt nem sokan tudják - 1994-ben a Hágai Világjátékokon is jó eredménnyel szerepelt. A telivér Déva xx, Roletti és Illatos személyében szintén jó lovakat adott a ménesnek.

A fajta hányattatott sorsában is bizonyítja a génmegőrzés szükségességét és arra érdemleges voltát. Ez a feladat néhány magántenyésztőn kívül, ma Marócpusztára hárul. A ménes csapata mindenképp több figyelmet és megbecsülést érdemel.

Írta: Szebényi Dániel