keresés a lovardák között


Azok a régi szép idők
Beszélgetés Istók Ferenccel

Hat év eltelt, hogy itt hagyott bennünket és a nyugdíjas év nyugalmát választotta az itteni mozgalmas élet helyett. Sajnos nem mondhatom el egyik legnagyobb idomárunkról, hogy jól van, inkább azt, hogy jobban van. Télen majdnem feladta a szíve a küzdelmet. A szeme azért még mindig élénken csillog, ha kedvenceiről, és a régi szép időkről beszél. Mesélt a külföldi utakról, a kedvencekről, és természetesen az életéről itt az ügetőn.

Azt hittem, soha nem fogom abbahagyni, aztán egyik napról a másikra eldobtam a szárat. Pontosan 42 évet dolgoztam aktívan. Két évet még elsegítgettem, itt-ott, de szép lassan megöregedtem. Azelőtt, ha siettünk átugrottam a korlátot is, azt hiszem most már átmászni se tudnám. Sok jó ló szaladt át a kezemen. És a beosztottjaimmal sem volt gondom soha, ha nem vetették meg a jól megfizetett munkát. Már a szüleim is ezt a sportot űzték. Kéthónapos sem voltam, mikor már rendszeresen „kijártam” a pályára. Iskolás koromban tanítás után az első utam mindig a lovakhoz vezetett. A többiekkel mindig lóversenyest játszottunk. A Keleti pályaudvarnál laktunk, így nem is volt messze a pálya. A család nagyon ellenezte a szakma iránti érdeklődésemet, ennek ellenére érettségi után közöltem, hogy beléptem. Ez pontosan 1956. augusztus 1-jén történt és 1998. augusztus 1-jén mentem nyugdíjba. Napra pontosan negyvenkét évet dolgoztam.

Keményen meg kellett dolgozni a sikerért. Kaptak, kaptak a segédhajtók lovakat, de ha elrontotta, a tréner nem volt szégyenlős felülni a lóra, hogy kijavítsa segédhajtója hibáját. Nem nagyon viselte meg az idomárokat lelkileg, hogy segédhajtója nyer-e elég versenyt. Sok helyen dolgoztam, szerencsémre főleg élvonalbeli idomároknál; Konta, Ferge, Papp Berci, Kovács II. A szerencse nemcsak itt állt az oldalamra, hanem a versenyekben is, hiszen a rám bízott lovakkal tudtam diadalmaskodni. 40 győzelmet arattam 4 év alatt megszakításokkal (katonaság, eltiltások). Kovács János II. megbetegedett, ezért hozzá helyeztek hivatásos hajtónak. Szabad kezet adott nekem, ha jót csináltam, ha rosszat nem szólt bele. Utólag mindig szólt, tudtam, hogy rosszat teszel, de nem akartam mondani, hogy tanuljál. Rengeteget tanultam ezalatt a 2,5 év alatt. Majd mikor mesteremet nyugdíjazták 1969-ben idomár lettem. Első hivatalos győzelmemet egyébként Dolly-val arattam, még Kovács Hanzi idomársága alatt. Azért mondom, hogy hivatalosan, mert Fuvolással nyertem először, csak a Konta óvott ellenem, amit helyben is hagytak. Na így indult a karrierem. Dolly nyerése után 27 hónapig nem ülhettem sulky-ba, mert be kellett vonulnom. A negyvenedik versenyemet Illemmel nyertem.

Az első komoly siker Roccoval jött, még hivatásos hajtóként. Nemzetközi Kétéves Versenyt nyertem vele, majd a következő évben a Derby-t, Hungária Díjat, Ménesek Díját. Hozzáfűződik az első sikersorozatom. Sok jó emlékem van róla, bolond ló volt, de nagyon tudott futni.

1971-ben összehozott a sors Tóbiással. Nagy versenyek sorozata, a Derby-t pályarekordban nyertük 1.24.6-ban. Négyévesen ismét pályarekordot futott 1.23.6-ot, amit ötévesen 2740-re 1.22.7-re javított. Nagyon jó ló volt, okos, intelligens, mindent tudott, amit egy versenylónak tudnia kellett. Hosszú távra sokáig tartottuk a pályarekordot. Nemzetközi versenyeket is nyertem vele, kiváló verseny ló volt. Első moszkvai győzelmemet is vele arattam 1975-ben.

Moszkvában öt győzelmet arattam, háromszor nyertem Zápolyával, egyszer Lázálommal, és egyszer Tóbiással. Magyar rekordot is hajtottam itt Zápolyával 1978-ban1.18,6-ot. Szombaton rendezték a Béke Díjat és a Barátság díjat 2600 méterre. Aki itt nem ért el helyezést, az másnap részt vehetett a Hypodrom díjban, amit 1600 méterre futottak a lovak. Persze ezt könnyebb volt megnyerni, hiszen az oroszoknak kiváló lovaik voltak, ezért ők már az előző nap diadalmaskodtak, így már nem nagyon indíthattak itt lovat, de azért futott benne, román, cseh, jugoszláv, kelet német idomítású ló is. Háromszor nyertem egymás után ezt a díjat, 1977-ben, 1978-ban, 1979-ben.

Menyhért Feri bácsi betegsége miatt megkértek, hogy hajtsam Apit Bécsben. Új magyar rekordot hajtottam vele ott, 1.18,9-et. Következő év elején Zápolyát kaptam meg és nem Apit, nem értettem az okát, és ez nagyon rosszul esett. Dr. Fehér Dezső sem tudta megmagyarázni, csak annyit mondott, így döntöttek a vezetők. A Munka Ünnepe Díjában találkoztunk Zápolyával először Apival. Csodás verseny volt, a ló felvette a fanatizmusomat. Óriásit futott, új pályarekorddal nyertük meg a versenyt, és vertük meg Apit. A pályán teljes csend honolt. Dr. Fehér Dezső csak annyit kérdezet: hogy csináltad ezt? A válaszom csak ennyi volt: Igazgató Úr, az életben két nagy érzés van; a szerelem és a bosszú.

Zápolyát ötévesen vettem át Soós Imrétől, Rokkóval és Tóbiással viszont csikókora óta én foglalkoztam.

1977-ben és 1978-ban idomár és hajtó sampion lettem. Majd másfélévre kimentem Németországba dolgozni. Mikor hazajöttem, megkaptam az összes gyanús lovat, mégis két év múlva 1983-ban ismét sampion lettem. 1984-ben rendcsinálás címszóval két évre kitiltottak a pályáról. Amikor visszakerültem, akkor került hozzám Lázálom. Éveken keresztül nagy versenyek sorozatában arattunk sikereket. Majd Mágnás is felnőtt a nagyobb feladatokhoz. Jó kis istállóm volt akkor, aminek köszönhetően 1987-ben és 1988-ban ismét sampion lettem. 1989 jött egy kisebb törés, mert pár lovat elvettek tőlem, de 1990-ben ismét én bizonyultam a legjobbnak. Ekkor arattam 1000. győzelmemet Prímával.

1991-ben egy incidens miatt kitiltottak a pályáról, mire újra visszatérhettem 1993-ban már javában tartott a maszek világ. Nehéz volt így újra kezdeni, hiszen telítődött a piac. Huszár Lászlónál hajtogattam, majd Marschall Istvánnál, ahol Bob do It-tal kétszer is pályarekordban győzedelmeskedtünk. Spring Home-mal és Vasgyúróval Bakát nyertem. Hét Bakát nyertem, szerettem a lovakat felkészíteni erre a távra. Adottság kellett hozzá, és távbírás.

A külföldi utakat nagyon élveztem, jó kis kalandokat éltünk át. Moszkvába három napon át utaztunk, 65 óra volt a rekordunk. Jó kis csapat gyűlt ilyenkor össze, sütöttünk, főztünk, ettünk, ittunk együtt. 1972-től 1980-ig jártam külföldre. Sok szép és jó lovat láttam ez idő alatt. Az oroszok mindig jobb lovakkal rendelkeztek, hiszen óriási bázisuk volt, 152 ménes működött az országban. Mindig megvették a legjobb anyagot, Amerikából frissítették az állományt.

Zápolyával jártam éppen kinn. Az első nap hatalmas eső esett, ezért nagy volt a sár a pályán. Ezen a napon 2400 és 2600 méterre rendezték a versenyeket. A következő nap futottak a helyezetlen lovak 1600 méterre. Gondoltam, minek erőltessem meg a kedvencemet teljesen feleslegesen, adok neki egy könnyű versenyt, hogy holnap 1600 méterre megmaradjon az ereje. Nem is tettem semmilyen balanszot a lóra, azt se cipelje a nagy sárba. A német fiúk, mikor meglátták a harci „szerelésem” csak nevettek. Másnap, mikor már a verseny komolyságának megfelelő balanszokat megkapta, nevetve mondták: - Te Ferenc, megváltozott ez a ló! Persze, ragyogó napsütés fogadott minket aznap, ami felszárította a pályát, növelve az esélyeinket.

Sajnos a rendszerváltás után ezek az utak elmaradtak. Állami költségen utaztunk régebben, az új kormány nem finanszírozta ezt. Nyugat Berlinbe hívogattak minket, azok az utak is jók voltak, de hát a németeknek sokkal jobb lovaik voltak.

Rivaldafényt nagyon szerettem, 14 éves koráig versenyzett nálam. Négyéves korában került hozzám egy csere útján, nem nagyon akartam pedig, mert négyévesen még mindig 1.32. volt a rekordja. A Spicer Pista győzködött, hogy higgyem el, ez egy jó ló. Hittem neki, 56 versenyt nyert nekem úgy, hogy tizenkétévesen javította meg a rekordját 1.25-re. ő egy önálló egyéniségként működött. Annyit ment, amennyihez kedve volt, tetszett nem tetszett, nem volt hajlandó megerőltetni magát. Ha elkezdtem piszkálni, akkor bedobta a törülközött. Ennek ellenére rengeteg versenyt nyertem vele. Kicsi, hordóhasú ló volt, inkább egy pónihoz hasonlított. Károlyi Gáborral elmentek együtt a Nemzetközi Vásárba, ahol a Gábor megkínálta viccből sörrel, üvegből. ő el is fogadta, és üvegből itta a sört. Erre többen hoztak neki egy-egy üveg sört, had igyon. Az amatőrök nagyon szerették versenyben hajtani, az egyik amatőröm kitalálta, hogy szeretné ő készíteni, ráhagytam, gondoltam, majd rá jön, nem olyan egyszerű dolog ez. A ló hátranézett, látta nem én ülök mögötte, és hangosan röhögött az egész tréning alatt, szegény lány nem akart többet lovat készíteni.
Politikussal tizenegy versenyből tizenegyet nyertem, Nagy Edina foglalkozott vele, babusgatta mindig, ahogyan Murzát is, akivel hét versenyt nyertem egyszerre.
Gallon is jó fej ló volt. Az Eszes Matyit győztem meg, hogy nyugodtan cserélje el, mert egy kis gyógykezeléssel jó lóvá válhat. Meg is fogadta a tanácsom, kezelgette, de a várt eredményt nem hozta. Mérgesen közölte velem, mert rábeszéltem erre a lóra, most én cseréljem el vele valamire. Belementem. A kezeléseknek a vége felé járt már, ezért nem kellett már sokat foglalkozni vele. Emlékszem mikor először dolgoztam, nevettek a többiek, és csak annyit mondtak elég vicces jármódja van. Aztán az idő és a gyógykezelés meghozta az eredményt, az amatőrök imádták. Két héten belül három amatőrversenyt is nyert. Emlékszem egy német is nyert vele, aki meg akarta vásárolni, mert már négy éve képtelen volt versenyt nyerni, és vele sikerült.

Úgy érzem a munkamódszeremmel előre jártam az időnek, de hoztuk az eredményt. A lényege az volt, hogy komolyan kellett venni, és rendszeresen csinálni. A tréning módszere millió variációjú lehetett, hiszen akadt olyan ló is, akit alig kellett dolgozni. Bár én a kemény munka híve voltam. Ha újra fiatal lennék, nem tudom, hogy nem ugyanezt a szakmát űzném-e?

Mostanra megváltozott a világ, lélektelenné vált. Régebben nagyon sokat mulattunk együtt. Mostanra csak az irigység maradt.

Hajdu Bíborka, 2004.04.14





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés