A honfoglalásról egy mai lovaskatona szemével

Egyszerű dolga lenne a történészeknek, ha honfoglaló őseink írnokokat tartottak volna maguk mellett, akik megörökítik a vezérek cselekedeteit, a történelmi és egyéb fontos eseményeket, és ezt az utókorra hagyják.
Sajnos ilyen nem létezett, írásos anyag csak közvetett (más népek feljegyzései) formában maradt meg. A hiányzó információkat régészeti, néprajzi, nyelvi, embertani, állattani, növénytani, stb. kutatások alapján próbálják az utókor számára beszerezni.

Pusztaszeri László történész mintegy 40 - kutatók által írott - tanulmányát összegezve "Az élő Árpádok" című könyvében röviden összefoglalva tárgyalja népünk történetét az Árpád-házi uralkodók tevékenységének kiemelésével, személyiségük értékelésével.

A honfoglalással kapcsolatos adatainak felhasználásával nem történészként, hanem egy mai lovas és katonaember szemével az alábbi következtetések vonhatók le:

1. Ahhoz, hogy a honfoglalásra, mint óriási hadműveleti és logisztikai vállalkozás ra sor kerülhessen, kiváló egyéni adottságokkal rendelkez6, küldetéstudattal bíró, a rokontörzsek vezérei és más bölcs és szabad (nem fogoly) státuszú honfoglalók által elismert (meggyőz6désb61 vagy félelemből maga felettinek elfogadott) karizmatikus vezérre volt szükség.
2. Az etelközi vérszerződést kötő törzsi vezérek a Megyeri törzs vezérét, Álmost a feladatra és tisztségre alkalmasnak találva - de saját maguknak és utódaiknak a törzsszövetség irányítási dolgaiba beleszólási jogot a feltétlen hűség mellett fenntartva - a hatalmi hierarchia csúcsára emelve a honfoglaló törzsek közös vezetőjévé választották.
3. Ezután a központi akaratot szükség esetén fegyveresen is biztosítani kellett a törzsi nemzetségi szervezeten belül. A vezér akaratának alátámasztására a belső erőviszonyokat a törzsi hatalmi központoktól a törzsszövetség fölé emelkedő központi hatalom irányába kellett eltolni.
4. A nomád életmód, az elődök által végbevitt népvándorlások és az ezekkel együtt járó támadó és védekező harcok, a más népek szomszédságában vagy velük együttélésben eltöltött idők írásos anyag nélkül is átörökítették a következő nemzedékekre a tapasztalatokat ahhoz, hogy egy ekkora néptömeg és az óriási állatállomány megfelelő szervezés és előkészítés után a siker reményében központi irányítással nekivághasson a nagy útnak.
5. Előd - oldal vagy utóvédként - mindig a legvalószínűbb megtámadtatás irányában előszeretettel alkalmaztak behódolt vagy csatlakozó népeket saját veszteségeik csökkentésére, biztonságuk növelésére.
6. A folyókat, mint természetes akadályokat elhelyezkedésükkor védvonalként számításba vették, de képesek voltak a vonuláskor ezen akadályokat tömlők vagy úszóeszközök alkalmazásával leküzdeni. Ezt a felszerelést magukkal kellett hordani. Átkelést megelőzően a folyószakasz és mindkét part átkelésre alkalmasságát és a továbbhaladás lehetőségét fel kellett deríteni.
7. A honfoglaló törzsek összlétszáma kb. 500000 volt, amelyből a harcosok (mind lovas) kb. 40-50000 főt képeztek és magas harcértékűek voltak, melynél fogva jelentős és Ütőképes had erőt jelentettek. Ezt elősegítette az általuk készített 130 cm hosszú reflex íj, mely 700-800 m-re lőtte ki a vesszőt és a célzott lövés távolsága duplája volt a mások által használt íjaknak.
Az íj négy rétegből állt, melyhez cseresznyefa ágra, szarvasmarha nyakából és lábából vett különlegesen előkészített ínrostkötegeket sajtolta, majd halenyvvel egy szarulemez és egy nyírfakéreg réteget ragasztottak. A rétegeket nedves bélhúrral, vagy szíjjal körülcsavarva rögzítették. A pontos megfeszítéshez és lövéshez erő és rengeteg gyakorlás szükségeltetett.
8. Minden lovas harcos 2-3 vezetéklovat is vitt magával. Ez az ellenség szemében egyrészt a tömeg látszatát növelte, másrészt lehetővé tette, hogy a lovak cserélésévei napi 100-120 km-es távot megtegyenek. Ez messze meghaladta a szekerek és terelt állatok menetteljesítményét, ezért a felderítésekhez, vagy a menetoszloptól távol (a család és vagyon biztonságát növelve) kisebb összecsapások megvívásához kiváló feltételeket biztosított.
9. Az olyan lovasok, akik nem a tömeggel (család, táborfelszerelés, élelem, ivóvíz, jószágok, mesteremberek, stb.) vonultak, kb. 45 kg súlyú felszerelést vittek magukkal az élelmet is beleértve. Ez kb. 30 napi önellátást tett lehetővé. Ha vadat ejtettek, vagy valamelyik lovuk hasznavehetetlenné vált, ez még növelte az ellátottság időtartamát.
10. A lovasok felszerelése: kard, fokos vagy buzogány, tegez az íjjal, puzdra (nyílvessző tok) 20-25 tartalék nyílvesszővel, ló szügyét védő nemez "páncél", valamint az ellátáshoz 6 kg szárított hús, 6 kg tejpor, 6 kg köles, 1 kg só, 1 főzőedény, 1 nyeregre szíjazott vizeskobak.
A lovasok menetteljesítményét növelte, hogy a vizeskobakba tett szárított élelempor a vízzel összekeverve a nyergen menetközben összerázatva olyan pépet képezett, mely lóháton, menetközben megiható volt.
11. Feltételezhető, hogy a lovas az élelmet és azt a harci eszközt, amelyikre bármely pillanatban nem lehetett szükség, a vezeték lovakra málházta, hogy az a ló, amely éppen nyergesként volt soron, a lehető legkevésbé legyen túlterhelve. A túlterhelés visszavetette volna a menetteljesítményt, amely mindig annyi, amit a legjobban igénybe vett ló tud teljesíteni.
12. A lovak kis termetűek (kb. hucul méret) voltak, rendkívül szívósak, igénytelenek, jól bírták az időjárás és a terep viszontagságait és mindig azt ették, amit találtak.
13. A törzsek vagy a külön vonuló lovascsapatok között a mai értelemben kezdetleges, a kor viszonyai között mégis kiváló hírközléssel rendelkeztek. A 10-15 km-enként felállított állomásokon lecserélt lovakkal a futár 200 km-t is megtett 1 nap alatt Geleniegi világcsúcs 486 km, Pint~r Miklós dunakeszi lovas tartja 1999. augusztus óta, gróf Starhemberg főhadnagy Bécs-Berlin közötti 850 km-t 71 óra és néhány perc alatt teljesítette Athos new angol félvérén - tehát nem váltott lovakkal!) 14. Letelepedéskor, tartós várakozáskor a törzsek között nagy távolságoknak kellett lenni )ahhoz, hogy a milliós állatállományt, melyből csak lóból 300-400 000 db volt (a csikókkal együtt) legeltetni tudják.
15. Az állatokat tartósan meg kellett jelölni, mivel a keveredések a vonulás közben elkerülhetetlenek. A tenyésztés szempontjából számításba nem jövő méneket és méncsikókat a problémák csökkentése érdekében célszerű volt ivartalanítani. Minden használható korban lévő lovat (csikót) be kellett törni, hogy a feladatban segíthessen.
16. Áttelepüléskor a menet haladási sebességét a szekerek és a leglassabban terelhető állatfaj mozgása határozta meg.
17. A honfoglalási hadművelet előkészületének számít, hogy a törzsek Etelközből Kijev térségébe áttelepültek és kb. másfél év alatt felkészültek a Kárpát-medencébe történő bevonulásra.
18. A tömeg (emberek, társzekerek, állatállomány) feltételezve a korabeli közlekedési viszonyokat, olyan hosszúra elnyúlt sorban vonult (főleg, ha erdősávot kellett irtani, gázlót használni, hegyszoroson áthaladni), hogy biztonságosan egy ilyen elnyújtott alakzat jelentősebb ellenséges erővel szemben semely irányból eredményesen nem védhető. Feltételezni kell hát, hogy a művelet eredményességéhez békés feltételek adottak voltak. Ez annál inkább valószínű, mert a magyar sereg egyik része Árpád legidősebb fia, Levente vezetésével távol volt népétől. Az Al-Dunánál a bolgárok ellen harcolt Leo, bizánci császár oldalán Simeon bolgár cár ellen. (Ezzel egyben biztosította az erdélyi hágókon való átkelést és azt, hogy a bolgárok a Tisza mentén ne vághassanak északi irányban elébe a magyar bevonulóknak.) A geometria törvényszerűségeit figyelembe véve a kör forma az, amely a legkisebb kerülettel a legnagyobb területet képes körülfogni. Védelem építésénél vagy szervezésénél tehát a legtöbb személyt, állatot, anyagi javakat ilyen formán belül elhelyezve tudom a legkevesebb fallal, árokkal, eszközzel, harcossal legkönnyebben vagy legnagyobb biztonsággal védeni.
Kijev térsége és a Kárpátok között, ha volt is kitaposott út, az mindenképpen egy nyomsávos volt. A menetoszlop rövidítése (védtelenségének csökkentése) érdekében a nyomsávon haladás véleményem szerint csak a társzekerek számára lehetett engedélyezve. A terelt állatok és a lovasok az út két oldalán haladtak viszonylag kis sávszélességben, hogy a legeltető területen melyet feltehetően az éjszakai pihenéskor és a beiktatott pihenőnapokon használtak - minél kisebb taposási kár keletkezzen. A szekerek éjszakára csak halló- vagy látótávolságra térhettek le az útról, mert a másnapi indulásnál a menetbe visszasorolás lassú lett volna és sok szervezést tett volna szükségessé.
Ha a honfoglalók létszámát figyelembe vesszük, és elfogadjuk azt, hogy egy szűk családi közösségnek, melyben 3 generáció van, hozzá véve egy-egy beházasodottat, árván vagy özvegyen maradt közeli rokont, akkor ez a 7-10 fő a nomád tábori felszerelésüket, a lovaglásra képtelen tagjait külön szekereken kellett, hogy vigye. A szekerek, az elébük fogott igásállatok (ökör) és a fogatok közötti minimális követési távolságok esetén is a befogott állatok számától függően 8-10m családonkénti úrigényt jelentettek. Ez végül is személyenként 1 méter. Egyetlen menetoszlop esetén az 500000 honfoglaló e szerint kb. 500 km hosszú sorban menetelt. A napi 15 km körüli menettávokat figyelembe véve a kijevi indulásnál az első törzs már egy hónapja úton volt, mire az utolsó megkezdhette a felkészülést a menetbe sorolásra. Egy ilyen alakzat, melynek a hossza kb. ezerszerese a szélességének, a benne haladók - egyszerre indulnak tovább, akkor az első 1-2 törzs kivételével fáradt emberek és állatok fognak a hegyvidéknek nekivágni, mivel pihenőhelyük nem a célnak megfelelő ponton (térségben) lett kijelölve. Ungvár-Munkács térsége is kicsinek tűnik ahhoz, hogy a magyarság teljes állatállománya kedvező feltételek mellett :1-0 nap alatt az átkelés után úgy feljavulhasson, hogy a következő télnek a túl élés jó esélyévei vágjanak neki.
31. A törzsek külön útvonalon történő menetének hátrányai:
- megnövekszik az útakadályok száma, mivel minden útvonalat járhatóvá kell tenni, - a vízi átkelést szolgáló eszközök számát meg kell növelni, - a törzsi vezérekre hárul minden olyan feladat és döntés, amelyet közös menetoszlop esetén Álmos, a vezetésre legalkalmasabb személy személyes teherként viselt, - több, az utat jól ismerő harcosra van szükség, - a legjobb mesteremberek csak egy törzset tudnak munkájukkal támogatni.
előnyei:
- rövidebb, áttekinthetőbb a menetoszlop, - jobb a manőverező képesség, - csökkennek a kényszerű várakozások, veszteségek, - az állatállomány legeltetési feltételei kedvezőbbé válnak.
32. Ungvár-Munkács térségében, még Álmos életében utódjává választották fiát Árpádot, majd őseink számottevő ellenállás nélkül megkezdték a Kárpát-medence elfoglalását és a törzsek közötti felosztását.

Végkövetkeztetésként levonhatjuk, hogy őseink alkalmasak voltak egy ilyen volumenű feladat megtervezésére és végrehajtására. Az akkori körülményeket nálunknál sokkal jobban ismerve feltételezhetően a legcélszerűbb változat mellett döntöttek. Ha ezt mégis elhibázták volna és ennek ellenére is sikerült célba érniük, ez csak életrevalóságukat bizonyítja. Teljesítményükre csak elismeréssel és tisztelettel emlékezhetünk.

Vér Imre

Forrás: Magyar Lovas Kör

2000.