Csekonics József
(1757–1824)

Kõszegen 1757-ben nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot a magyar lótenyésztés alapjainak zseniális lerakója. Munkásságára döntõ hatással volt az akkori idõk legkorszerûbb lótenyésztési tudományának megismerése gróf Hunyadi József ürményi ménesében. Összegyûjtött ismeretei és gyakorlati tapasztalatai birtokában terjesztette elõ javaslatát II. József császárnak a magyarországi lótenyésztés felvirágoztatásához.
Csekonics javaslatait az Udvari Hadi Tanács jóváhagyta és a császár 1784. december 20-i rendeletében megalapította a Mezõhegyesi Királyi Ménest.

Csekonics József lett a ménes parancsnoka, aki elsõ számú feladatának a hazai lóállomány javítását, nemesítését tûzte ki céljául, ellenezve a külföldi drága és alkalmatlan lovak vásárlását. Magyarországi körútja eredményeként a hadseregben már bevált csontos, erõs kancákat telepítette Mezõhegyesre, és azonosítási számmal látta el õket. Ettõl kezdve minden ló eredete ismert volt, ami nagy elõrelépést jelentett az átgondolt lótenyésztés érdekében. Örökérvényû alapelve volt, hogy „az anyakanca legyen a ménes modellje”.

Csekonics munkássága felbecsülhetetlen eredményeket hozott. Hamarosan szûknek bizonyult Mezõhegyes ménesterülete, ezért a Bécsbe vezetõ „marha hajtó út” mentén Bábolnapusztán mezõhegyesi kancákkal indított további tenyésztést. Bábolna önálló ménesként 1806-tól mûködik, és ekkor került vissza a kancaállomány a spanyol és erdélyi ménekkel együtt Mezõhegyesre.

A nyugodtabb életmód érdekében zsombolyai birtokára költözik Csekonics, és összegzi tenyésztési tapasztalatait, mely könyv formájában 1817-ben jelenik meg. Mezõhegyes és Bábolna megalapítója 21 éves munkássága alatt tábornokká és Magyarország Inszurrektiós-dandártábornokává léptették elõ. A halál 1824. április 26-án érte el zsombolyai birtokán. Ne feledjük, hogy munkássága által válhatott lehetségessé az õt követõ Kozma Ferenc törekvéseinek eredménye, a magyar lótenyésztés aranykora.

Csekonics József születésének 250. évfordulójáról remélhetõleg kellõ médiafigyelemmel és rangjához méltó ünnepséggel emlékezik meg a magyar lovas társadalom.

(Az összeállításhoz dr. Hecker Walter írásaiból válogattam forrásanyagot)
Pajlócz András

Forrás: Magyar Lovas Kör