Karácsonyi lovak

Laura Ingalls Wilder: Ház a patakparton (részlet)

Aznap este, vacsora után, mikor Carrie már mélyen aludt, édesanya felakasztotta Carrie tiszta zokniját az asztal sarkára. Laura és Mary már hálóingben becsúsztatták a gombnyakláncot az egyik zokniba. Ez volt minden. Mary és Laura már lefeküdtek, mikor édesapa megkérdezte őket:

- Kislányok, nem akarjátok kiakasztani a zoknitokat?

- De én azt hittem - motyogta Laura -, úgy hittem, a Télapó lovakat hoz nekünk.

- Valószínűleg így is lesz -jegyezte meg édesapa. De a kislányok mindig ki szokták akasztani zoknijukat karácsony este.

Laura nem tudta, ezt mire is vélje. Mary sem. Édesanya kivett a sublótból két tiszta zoknit, édesapa pedig segített kiakasztani Carrie-é mellé. Laura és Mary elmondták esti imájukat, és kétségek közepette hajtották álomra fejüket.

Reggel Laura a tűz pattogására ébredt. A fél szemét egy picit kinyitotta, lámpafényt látott és egy kis dudorodást karácsonyi zoknijában. Sikkantott örömében és kiugrott az ágyból. Mary rohant utána, és erre Carrie is felébredt. Laurának és Marynek egy-egy kis papírcsomag volt a zoknijában, teljesen egyforma. A csomagokban cukorkát találtak. Hat-hat darab volt mindkettőjükében. Soha nem láttak még ilyen gyönyörű cukrot. 

Mintha nem is szopogatásra szánták volna. Némelyik cukorka hullámokban csokrosan összefogott szalagra hasonlított. Voltak közöttük rövid hengeres rudacskák, melyeknek lapos oldalán színes virágok füzére húzódott végig az egész nyalókán. Egy gömbalakú és egy csíkos tette teljessé a készletet.Carrie egyik zoknijában négy ilyen cukorka lapult. A másik rejtette a gombfüzért. Carrie-nek szeme-szája tátva maradt a csodálkozástól. Sikkantott egyet, felkapta kincseit, majd megint sikított örömében. Felült édesapa térdére, és hol a cukorkára nézett, hol a gomb-láncra, izgett-mozgott és teli torokból nevetett.

Itt volt az idő, hogy édesapa elvégezze a ház körüli teendőket.

- Gondoljátok, hogy van valami a pajtában? - fordult a lányokhoz édesapa. Édesanya noszogatta őket:

- Gyorsan öltözzetek fel!

Harisnyát, cipőt kellett húzni. Édesanya segített begombolni cipőjüket és összetűzte kendőjüket az álluk alatt, azután kifutottak a hidegbe.

Minden szürke homályba veszett, kivéve a hosszú vörös csíkot az égbolt keleti részén. A vörös fény rávetült a foltokban megmaradt szürkés-fehér hóra. Vöröslött az a hó is, ami megtapadt a pajta falaira ragadt szénán. Édesapa megvárta őket a pajta ajtajában. Felkacagott, mikor meglátta, hogy be vannak bugyolálva a lányok. Eléjük jött, hogy együtt lépjenek be.

Peti és Rozsdás helyén két szép ló állt. Nagyobbak voltak a régi pónilovaiknál, puha vörösbarna szőrükön lágyan csillant meg a fény. Sörényük és farkuk feketéllett. Fénylő, szelíd szemmel nézték a kislányokat. Selymes orrukkal lehajoltak Laurához, lágyan szuszogtak a tenyerébe, felmelegítették lélegzetükkel.

- Gyere, Laura! Lábad ide, nem oda! Mary, te is hallgass ide! - szólt édesapa. - Nos, lányok, hogy tetszik a karácsony?

- Nagyon, édesapa - felelte Mary. Laura az elfogódottságtól meg sem tudott szólalni.

Édesapa szeme huncutul villant:

- Ki akarja lóháton levinni az állatokat a patakhoz itatni?

Laura alig győzte kivárni, amíg édesapa feltette Maryt az egyik ló hátára, hogy megmutassa neki, hogyan kell megkapaszkodnia a sörénybe, és biztatta, hogy ne féljen. Azután édesapa erős keze felkapta Laurát is. Egy pillanat múlva ott ült a másik ló széles, barátságos hátán és érezte elevenségét.

Odakünn, a tél birodalmában a kései napsütésben felszikráztak a hó és a jég kristályai. Édesapa haladt az élen, kantárszáron vezetve a lovakat. Magával vitte a fejszéjét is, hogy léket vágjon az itatáshoz a patak jegén. A lovak felemelték fejüket, és mélyeket szippantottak a kristálytiszta levegőből, majd horkantottak, hogy kifújják orrukból a hideget. Bársonyos fülüket előre szegezték, majd hátra és ismét előre. Laura lova sörényébe kapaszkodott, kalimpált a lábával és nevetett. Ünnepi hangulatuk volt.


KapcsoLÓdó oldalak:

Karácsony az állatokkal >>

Bandi pónija >>