Somos Evelin lovas karikatúrái

1982. szeptember 8-án születtem. Már az általános iskolában jobban érdekelt a művészet, mint pl. a matematika, és mivel a jegyeim is ezt igazolták, felvételiztem a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskolába, ahol grafikusként érettségiztem. Az állatszeretet velem született, úgyhogy rajztudásomat összekötöttem velük, így kezdtem el állatportrékat rajzolni.
A középiskolai évek alatt nem volt nagy sikerem, hiszen előnyben voltak az emberi alakok, portrék, aktok. Az egyetlen állat, amit rajzoltam ez idő alatt, egy kitömött kacsa volt, meglehetősen leromlott állapotban. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán (ma a Nyugat-Magyarországi Egyetem tagintézménye) végeztem 2005-ben, diplomamunkám megírásához is a lovak iránt érzett szeretetem adta az ihletet, melynek címe „A ló, mint szimbólum a XIX. és a XX. Századi magyar festészetben” volt.  A főiskola évei alatt nyílt lehetőségem először alapos tanulmányrajzokat készíteni állatokról.  Kitömött szürke gémről, papagájról (egyébként a mai napig nem tudom, hogy az a madár valaha is létezett volna), valamint ló-koponyáról, otthon pedig az Interneten keresett állatokról készült fényképek alapján próbáltam fejlődni. Otthoni állataim, kutyáim, macskám, lovaim, állandó modellként szolgálnak számomra, ezért ők segítettek abban, hogy sok munkával eljuthassak a tanulmányoktól a kész alkotásokig. Azóta többen is megkerestek, hogy örökítsem meg kedvencüket, hiszen ők is megérdemlik, hogy ne csak fényképalbumban szerepeljenek eldugva egy fiókban. Nem kizárólag lovakat, de szinte kizárólag állatokat rajzolok, festek. Többnyire fénykép alapján készülnek munkáim, hiszen csak a pillanat kimerevítése tud egy-egy mozdulatot megállítani és erre egyedül a fotográfia képes, a látás ehhez vak. Nem hasonlítani akarom magam Degas - hoz, azonban balerina modelljeiről készült festményeit ő maga is fénykép alapján készítette el, hiszen nem tudta megkérni őket, hogy néhány órát maradjanak a levegőben. Az állatok esetében ugyanaz a helyzet. Mozgásban vannak.
Nem tudom állatok nélkül elképzelni az életemet. Házi kedvenceink feltétel nélkül bíznak bennünk, az állatok nem hazudnak, nem színészkednek, nem csapnak be minket. Ha nem is szavakkal, de mindig beszélnek hozzánk, olykor többre becsülöm őket, mint embertársaimat.

Somos Evelin Viktória
somosevi@citromail.hu