Kezdőlap Blog Oldal 62

Lundy póni

Lundy póni

 

A fajta eredete és története

A Lundy póni annak a kísérletnek az eredménye amely célja új brit pónifajok megteremtése volt. 1928-ban New Forest kancákat pároztattak angol telivér, welsh és connemara csődörökkel Lundy szigetén. Az eredmény nem volt egy nagy siker, de néhány póni fennmaradt.

A fajta jellemzői

Marmagasságuk 134 cm. A fej tiszta, enyhén kosfej. Szemei nagyok és figyelmesek. Nyaka közepesen hosszú és izmos. Háta rövid, erős. Sárga, pej, fakó, deres és palomino színű lehet.

Bemutatókon és hátaslónak használják.

 

Fordította: Kinga
Frissítve: 2023.05.04.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Felhőcske

Rendezte: James B. Clark
1961, am. kalandfilm

Szereplők:

  • David Ladd (Paul Beebe)
  • Pam Smith (Maureen Beebe)
  • Arthur O’Connell (Beebe nagypapa)
  • Anne Seymour (Beebe nagymama)
  • Duke Farley (Eba Jones)

Egy testvérpár elveszíti a szüleit, a nagyszüleiknél élnek. A szomszéd szigetről minden évben átúsztatják a vadpónikat, és eladják a csikókat.

A gyerekek kinéznek egy sárga kancát, és megveszik. Kiderül, hogy a szüleiknek is az a ló (Fantom) volt az álmuk. Fantomnak van egy csikója, ő Felhőcske. A kanca megszelídül, lovagolják is, de visszavágyik a szigetre, a gyerekek el is engedik, de a csikó velük él tovább.

Itt megnézheted a teljes filmet angolul:

Losino

Losino

 

A fajta eredete és története

Nevét a Losa völgyről kapta, mely Burgos (Spanyolország) provincia északi részén található. Innen más fajták is származtak, mint például a Garrano, a Galíciai póni, az Asturiai póni, a Thieldon, a Sorraia, a Navarre ló, a Baszk Pottok és a Merens. A Losino védett fajta, mert számuk 50 körül van, de ezelőtt kritikusan lecsökkent 1986 körül egyedszámuk a farmok gépesítése végett.

Ebben az évben egy tervet hoztak össze a fajta helyreállítása érdekébe. Megalapították Pancorbo-ban az első Losino Lovat Tenyésztő és Szelektáló Centert. Az állatokat elfogták, megszelidítették és kisgyermekek lovagoltatására használják őket, ugyanakkor kocsiban is helyt áll és kivállóan alkalmazkodik a hegyvidéki területekhez. 1999-ben 200 állatot írtak össze.

A fajta jellemzői

Súlya 300-350 kg, marmagassága 135-140 cm körüli. Feje viszonylag nagy, tiszta vonásokkal. Fülei kicsik, homloka lapos. Szemei nagyok, csillogóak és kifejezőek. Orrlyuka nagy. Szája aránylag vastag. Nyaka erős. A törzs széles, kifejezett a mar, széles hát, széles és csapott far, a farok alacsony tűzésű, mely nagyon vastag és fekete. A paták feketék, kicsik és kemények.

Sörény és farok: dúsak és hosszúak, különösen télen védi őket a hidegtől. A csikóknak csaknem két éves korukig durva, olyasmi, mint a szamaraké, mely később alakul normállá. Nyáron és különösen a felnőtteknél a sörény rövid és erős. Nincsen bokaszőrzetük. Csak a fekete szín az elfogadott, mely nyáron és télen változik sötétebbé és világosabb tónusúvá. A homlokon a fehér jegy elfogadott.

 

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.05.04.
Fotó: Canva

Praktikák: Lómosás

Praktikák: Lómosás

Ahogy a profik csinálják

 

A nyár a legtöbb lovas kedvenc évszaka. Különösen azért, mert ilyenkor megszabadulhatnak a lópucolás fáradalmaitól, egy gyors fürdetéssel helyettesítve azt. Fele annyi idő alatt kétszer olyan tiszta lesz a ló, és a szürke lovak tulajdonosai is végre társuk eredeti színében gyönyörködhetnek.

De mi a teendő, ha lovunk nem tűri a fürdetést, és addig képes tolatni, amíg víz éri a testét? Erre a kérdésre először a Suttogó, Monty Roberts, majd a többszörös olimpiai bajnok Nicole Uphoff válaszol nekünk.

Monty Roberts: “Lassan, de biztosan.”

Ahhoz, hogy a ló hozzászokjon olyan dolgokhoz, amiktől fél, tudatosítani kell benne, hogy az a dolog nem okozhat neki fájdalmat. Ha ön szép lassan szoktatja hozzá lovát az idegen dolgokhoz, segít neki abban, hogy legyőzze a félelmét. Tanuljon meg a lovak nyelvén! Minél inkább megtanul lovával kommunikálni, annál könnyebben értheti meg, hogy miért fél a víztől vagy a slagtól. Ami a legfontosabb, ne vessen be erőszakot, hiszen a lónak ezt élveznie kell. Ha egy technikával nem ér el célt, változtasson módszert, de semmiképp ne erőltesse rá ugyanazt többször.

Íme egy módszer, ami a legtöbb lónál beválik:
1. Készítsen egy téglalap alakú elkerített részt a ló számára. Ne kösse ki ide, hanem kérjen meg valakit, hogy fogja meg, és ha a ló mocorog, engedje lazábbra a vezetőszárat.
2. Kezdje a spriccelést először oldalról, a patáknál. Innen haladjon fölfelé, de csak akkor, ha a ló már nyugodtan áll. Ezt kénytelenek vagyunk kivárni, még ha hosszú ideig tart is. Ha a ló nagyon nyugtalan, zárjuk el a vizet, amíg megnyugszik, és kezdjük az egészet elölről.
3. Így szép lassan eljuthatunk a váll, a mar, a nyak, a hát és végül a fej lemosásáig is.

Nicole Uphoff: “Dicsérettel és nyugalommal.”

Egyik lovam sem fél a fürdetéstől, még a fejüket is hagyják lemosni. Ennek nem más az oka, mint az, hogy lassan, sok dicsérettel és lócsokival szoktattam hozzá őket. Fiatal lónál mindig megkérem a segítőmet, hogy fogja meg, majd együtt lassan bevisszük a patamosóba. Itt addig dicsérjük, simogatjuk, míg meg nem nyugszik. Ha már nyugodtan áll, kinyitom a vízcsapot. Csak akkor emelem fel a slagot, és kezdem el a mosást a ló lábánál, ha már a folyó víz sem zavarja. Figyelni kell arra, hogy a víz nagyon enyhe sugárból jöjjön. Én körülbelül három nappal ezután szoktam csak erősebbre állítani a vizet, és ekkor szoktam a ló többi testrészét lemosni, persze ekkor is segítőm jelenlétében, hiszen ha már rögtön kikötném a lovat, tartanék attól, hogy megrémül, és ki akarja tépni magát.

Ha egy lónál már azzal is problémát okoz, hogy bemenjen a patamosóba, van egy trükköm, ami általában használ: a tolatás. A hátralépésnél oly mértékben magukra koncentrálnak a lovak, hogy nincs idejük félni. Freudentanz nevű lovamnál, aki mellesleg Nadine Capellmann lovának az apja – ez a módszer sokat használt a fedelesbe való bemenetelnél.

Ha hosszú ideig is tart, a lovakat akkor is türelemmel és következetesen kell minden új szituációhoz hozzászoktatni. A következetesség nagyon fontos, a ló tudja, hogy mi az, amit megtehet, és mi az, amit már nem. Ha ezt a határvonalat átlépi, finoman, de egyértelműen meg kell büntetni.

 

Írta: Zimmermann Barbara
(A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2003. augusztusi számában.)
Frissítve: 2023.05.04.
Fotók: Canva

Pata-csata

Rendezte: Frederik Du Chau
2005, am. vígjáték

Szereplők:

  • Hayden Panettiere (Channing Walsh)
  • Wendie Malick (Clara Darlymple)
  • M. Emmet Walsh (Woodzie)
  • Bruce Greenwood (Nolan Walsh)

Egy vándorcirkusz útközben elveszíti a zebráját. Nolan Walsh talál rá, aki lótenyésztőként él, és hazaviszi lányának, Channingnek.

A zebra – aki a Csíkos nevet kapja – barátságot köt az udvar lakóival, és beilleszkedik új helyére. Amikor hall a környék legnevesebb lóversenyéről, úgy dönt, hogy kiáll a nagy versenylovak ellen, és nekiáll, hogy felkészüljön élete legnagyobb kihívására.

Itt megnézheted a teljes filmet magyarul:

Ismét lóharapástól hangos a magyar média

Takarmányféltésből haraphatott a kiváló körülmények között tartott kanca

 

A hét folyamán a lovasok nagy része találkozhatott a Pápateszér egyik lovardájában történt súlyos, még lovas körökben is felettébb szokatlan balesetről szóló beszámolókkal. A rossz hír sajnos rendkívül gyorsan körbejárt.

Kielégítő az állapota annak a férfinak, akit kedden harapott meg egy ló – közölte Rácz Jenő, a veszprémi Cholnoky Ferenc Kórház főigazgatója szerdán. Jelenleg az intenzív osztályon ápolják, gyógyítása a végtagmegtartás irányába halad, adta hírül az MTI január 25-én.

Az 57 éves pápateszéri férfit kedden délelőtt harapta meg a saját lova. A férfi súlyos sérüléseket szenvedett, roncsolódott a vállízülete, többszörös nyílt csonttörést szenvedett, mentőhelikopterrel szállították kórházba.

A Lovasok.hu által megkérdezett szemtanúk egybehangzóan megerősítették, hogy a lótartás körülményei kiválóak, a balesetet okozó kancával korábban soha semmilyen probléma nem volt, vélhetően takarmányféltés miatt haraphatta meg gazdáját a bokszban.

Néhány tanács Pataky Katától, melyek segíthetnek elkerülni a hasonló helyzeteket:

– Tisztázzuk a rangsort! A lovaknak szükségük van egy vezetőre, akiben bíznak. Ez a túlélésük egyik kulcsa. Ha az ember a vezető szerepét nem tölti be, akkor a ló fogja.

– Olvassunk a jelekből! A lovaké egy testbeszédre épülő néma nyelv, épp ezért fontos, hogy a lovas értelmezni tudja a ló jelzéseit.

 A ló figyelmeztet: A lovak csak rendkívül szorult helyzetben támadnak, ha menekülésre nincs lehetőségük. A rúgást, vagy harapást mindig több figyelmeztető jelzés előzi meg, például a sunyítás.

– Hagyjuk enni! Természetes reakció, hogy a ló félti a táplálékát, megérdemli, hogy amikor eszik, azt nyugalomban tehesse. Természetesen ekkor sem léphet fel támadólag az emberrel szemben, de ne is provokáljuk, hagyjuk nyugodtan enni.

A ló úgynevezett reagáló állat, ami azt jelenti, hogy minden cselekedete reakció a környezetére. Olyan tehát nincs, hogy egy ló minden ok nélkül csinál valamit. Amit a ló tesz, az egy reakció. Nem biztos, hogy arra a személyre reagál, aki éppen foglalkozik vele. A lovak képekben gondolkodnak, ezért ha egy rossz élmény érte évekkel korábban és ahhoz hasonló benyomásokkal találkozik – legyen az egy hasonló mozdulat, szag, napszak, fény, hang, szinte bármi – akkor arra reagálnak. Vélhetően ezúttal is ez történhetett.

2012.01.26. Magyar Dorottya, Lovasok.hu
Frissítve: 2023.05.05.
Fotók: Canva

Jókai Mór – A kupec lova (A magyar nép élce)

Jókai Mór – A magyar nép élce
A kupec lova

Lovat árult a cigány, mely külsőre igen tetszetős volt. Alkuba bocsátkozik vele valami városi ember.

– De cigány, meg ne csalj, megmondd, ha hibája van a lovadnak, különben itt a vásárbíró meg a kaloda.

– Nincs ennek semmi hibája – bizonyítja a rajkó –, csak kútba nem néz, fára nem mász, és vasat nem eszik.

– Hisz énnekem nem is kell, hogy a kútba nézzen, madárfészket se akarok vele szedetni, enni pedig zabot kap nálam, nem patkószeget.

Megalkudtak, kezet adtak, a cigány eltette a pénzt. Hát amint megindul a vevő, akkor veszi észre, hogy a ló vak. De hisz a cigány megmondta, hogy nem néz a kútba. Megy vele odább, egyszer egy hídhoz érnek; amint a paripa meghallja lábai alatt dobogni a pallót, egyszerre visszarugaszkodik, és semmi könyörgés; ütés, verés rá nem bírja kényszeríteni, hogy a hídon átmenjen. Úgy kellett a vízen keresztülgázolni vele. Megmondta a cigány, hogy fára nem mász. Végre fel akarják kantározni, s akkor sül ki, hogy a paripa nem enged zablát tenni a szájába. Ezt is megmondta a cigány, hogy vasat nem eszik.

Mit tehetett a jámbor vevő? Addig járt, míg ő is rászedhetett vele valaki mást.

Forrás: mek.niif.hu
Frissítve: 2023.05.04.
Fotó: Canva

Krúdy Gyula – A derby

A derby – 1918

A Derbyt visszavonhatatlanul Reichenau nyerte. A hároméves csikó külsőleg semmiben sem különbözik kilenc társától, melyekkel a starthoz állott. A barna lovacska semmitmondó alkatú, izmai nem árulnak el valami különösebb erőt, mégis olyan tempóban, olyan szokatlan gyorsasággal és olyan fölényesen nyerte meg a százezer koronát és a császár aranykelyhét, hogy a legrégibb turflátogatók sem emlékeznek hasonló esetre.

Reichenau eddigi pályafutásán is többször feltűnt, ámde mai sikeres futását senki sem merte remélni sem Bécsben, sem Budapesten, sem másutt. A tribuswinkeli ménes tulajdona már korábban feltűnt, később visszafejlődött, a kancadíjakban helyezetlenül futott. Mai képessége, mellyel a kétezer-négyszáz métert befutotta, mély titok volt. A némaság, a morajtalanság, a meghökkent csend, amely a pályán a győzelmet követte, annak bizonyítéka, hogy alig voltak a tribünön olyanok, akik a győzelemben bizakodtak.

Bécs város, amely a lófuttatás tekintetében még Budapestet is felülmúlja, megdöbbenve látta ezt. A monarchia legjobb lovai állottak fel állítólag a freudenaui pályán, amelyen több mint százezer látogató volt. Az időjárás hagyományos Derby-időjárás volt, melegen tűzött a nap, messzi bárányfelhők lógtak az égen, az arcokat kipirosította a közelgő nyár heve, a szemek vidámak, mint a tenger hullámai, a kedvek, ha visszafojtottak is, reménykedve, fecske módjára csapkodnak. Különösen nagy hölgyközönség tisztelte meg a lóversenytér gyepét. A Derby lefutásáig tengerzöld muszlinból való, régi, szép párizsi divatokra hasonlító szoknya kötötte le az érdeklődést. Egy lengyel hercegnő viselte, ámde a bécsi hölgyek valamennyien feltűntek e napon egyszerű, ízléses, olcsó és mégis kívánatos toalettjeikben. Kevesebb selyemruha mutatkozott e délután a világváros ligetében, mint a pesti Király-díj napján a Városliget porában. Mondhatni, hogy egyszerűségig menő ízlésükben és feltűnésmentességükben a bécsi hölgyek nagyban felülmúlták pesti társnőiket.

Eltekintve a világvárosi szeméttől, a női látogatók többsége finom és válogatós volt, mint egy főúri kertünnepély vendégei. Bár az udvari páholyban nem jelent meg egyetlen főhercegnő vagy főherceg alakja sem, ott volt a legtöbb közönség: arisztokraták, bécsi nagyiparosok, osztrák-magyar tábornokok, főurak főúrnőikkel töltötték meg a kolosszális tribünöket. De lent a gyepen is a legszebb hölgykoszorú adott találkát, az összes ismert bécsi színésznők, feltűnést keltő, fehér nyakú leányok, piros-fehér arcú, szőke bécsi szépségek, galíciai zsidónők és pesti kokottok bukkantak fel Bécsben a sétálók előtt.

A férfiak közül természetesen a magyarok voltak többségben, legalábbis az ő hangjukat lehetett hallani olykor harsogva vagy pesties méltatlankodással spekulálva és felháborodva, amint ezt a pesti gyepen megszoktuk. Bizonyára kiszorítottuk volna a lóversenytér osztrák látogatóit, ha amúgy kurucosan összefogunk. Egyelőre azonban az osztrák vasiparos: Urbán Lajos úr nyerte meg a Derbyt lovával, holott a magyarok szinte nemzeti kérdést csináltak Palatin győzelméből, amely Festetics Tasziló herceg aranysárga színeivel állott starthoz. A bookmakerek, mint csata után a zsoldosok, letörölték arcukról a verejtéket, mikor felhangzott a harangszó, mely a lovak indulását jelentette.

E könyvvel manipuláló férfiak már hónapok óta biztatták a publikumot különböző lovak győzelmével. Szombaton két részre szakadt a bécsi publikum. Volt Burscheri-párt, amely Bécs város tradícióit védelmezte, amidőn Münzer Frigyes úr lovának győzelmét remélte, volt Palatin-párt, amely a felözönlő magyarok tömegéből tellett ki, de nem hiányzott a vasárnapra virradó éjszaka álmaiból Bankó és Plato pártja sem. Reichenaura nem gondolt senki e nagy városban, ahol e napokban mindenki doktora lett a hippológiának.

A háború árnya szinte eltávolodott a városról. Lónevek nyargaltak a gondolatokban, a mindennapi beszédekben, utcán és színházban, villamoson, szalonban. Elképzelhetetlen összegek voltak kockára téve egyes lovak győzelméért, csak Reichenau esetleges győzelmét nem vették kombinációba. A bookmakerek 12:1 kínálták a kanca nyerését.

A start rövidesen sikerült, a paripák megindultak, csakhamar feltűnt Janek Géza kék zubbonya, aki Plato nyergében ült, és követte a mesemondó Andersenről elnevezett Mautner-ló. Ezután körülbelül egy hossznyi űr tátong a futamodó paripák között. A fehér korlátok között röppentyű gyorsasággal futottak a dresszek színei, mint egy színes talaj, rohant végig a mezőny a gyep túlsó oldalán, s mire a színes pántlika a kanyarodóhoz jutott, a Rothschild-színek eltűntek a mezőny éléről, Janek pihentette lovát, a harmadik helyre fogta vissza.

Ezután különböző paripák tünedeztek fel. Később villámlásként száguld előre Reichenau a szürkéskék Eschsel, körülbelül egy hossznyi előnyt szerez, amelyet kétségbeesett lovaglással, de megingathatatlanul megtart a célig. Az agyonhajszolt, fáradt lovat a csoportból csupán Plato és Palatin tudják megközelíteni az ördögi iramban. Az elképedt tömegen át egy rákvörös arcú katonatiszt tör magának utat, Urbán Lajos úr, a ló tulajdonosa közeledik, és kantárszáránál vezeti lovát.

Ez volt a Derby lefolyása 1918-ban, nagy elképedésére a sportkedvelő publikumnak, és tökéletes bukására a hippológiának. A lótudósok mehetnek zabot hegyezni.

Forrás: vmek.oszk.hu
Krúdy Gyula – Álmoskönyv, tenyérjóslások könyve
Frissítve: 2023.05.05.
Fotó: Canva

Thury Zoltán – Lovak III.

Thury Zoltán – Lovak
III. rész

Azután egy darabig beteg volt Gyéres. Valami értelmetlen betegsége akadt. Az orvosok se igen tudtak kiokosodni belőle. Egy csomó jeges-zacskót raktak a fejére, szörpös, émelygős orvosságokkal teli kanalakat erőltették be az összeszorított fogai közé, de a mellett napról-napra semmi ujat se tudtak mondani a nagyságos asszonynak, ha az ura állapotáról kérdezősködött. Már az Istennel is kezdtek előhozakodni, a mikor pedig a doktor, akárhogyan is szájára veszi az Isten nevét, akkor baj van.

Azután azonban mégis csak segített az Isten. A beteg lassan-lassan föl is kelt az ágyból. Rátámaszkodott a nyurga diákra s a mikor sütött a nap, már ki is sétáltak. Azért még nagyon gyönge volt. Egy darabig tartotta magát, aztán egyszerre összeesett benne az erő, nyögött, sírt és sóhajtozott a lovai után, meleg délelőttökön kiült a tornáczra és végig nézte az itatást. Ilyenkor különösen fészkelődött a helyén és sokszor elfulladt a hangja, mig rá akart kiabálni egy-egy kocsisra, a ki ugy vezette ki a lovat, mintha tehenet huzna maga után. A doktorokkal pedig veszekedett, hogy lóra akar ülni, hajtani akar, az istállóba akar. Egyszer aztán nagysokára megengedték neki, hogy lovagoljon. A nagyságos asszony kis fehér kanczáját nyergelték meg neki. A mikor elővezették a lovat, siránkozni és nyöszörögni kezdett a nagyságos ur, mint egy gyermek.

– Miért nem ültetnek bárányra, vagy valami juhászkutyára? Ezt a kis rongyot hozzák ide. Letörik a dereka…

Kétfelől tartották, amig elhelyezkedett a nyeregben. Amikor elindult már mosolygott. Kezdte jól érezni magát a nyeregben. Egyszerre csak megindult lassan trappba, aztán ki a kapun s a tornáczról már csak annyit láttak, hogy galoppba iramodott a megrémült kis fehér lovacska s eltünt az utcza végén.

A nagyságos asszony nagyon megijedt. Lihegve szaladt le az istállóba s rákiáltott az első lovászra, a ki a jászol mellett ácsorgott.

– Vincze! Lóra hamar. Nyargalj a nagyságos ur után, tudod milyen gyönge.

A nagyságos ur pedig már jött vissza. Reszketett alatta a ló, a zabláról tenyérnyi czafatokban szakadt le a tajték, a lovasnak pedig a boldogságba belebágyadt a szeme, ragyogott az arcza. Egyenesen belovagolt az istállóba s parancsolni kezdett.

– Elő a kocsit, az enyimet. Kettőt elől, hármat a rud mellé… Vadakat… ló legyen, nem szamár… Czézár, Menelaus, Didó, a rud mellé… Hozd le az ostoromat… Repülni akarok…

Amikor látta, hogy nem sietnek s a sok kocsis összebámul, a zekéje zsebéből előrántotta a revolvert.

– Agyonlőlek kutya, ha gondolkozol mikor én beszélek. – Már lőtt is. A golyó elsivított az egyik lovász füle mellett s tompa koppanással lehullott a falról.

Erre szétszaladt mindenki, csak az asszony maradt ott. Kérlelni kezdte a nekibolondult embert.

– Ne még. Két-három hét mulva…

Gyéres rá se nézett. Türelmetlenül tappogott az agyagos padlón s nézte, hogyan vezetik elő a lovakat. Egy inas lehozta az ostort. A kezébe vette, nézte, hogyan hajlik, aztán kiment az istálló elé, egyet-kettőt kongatott vele a levegőben, de türelmetlenül, inkább csak azért, hogy teljék az idő. Azalatt azt nézte, hogy hogyan fognak be. Előhuztak egy két kerekü kis kocsit, a mi egyéb sem volt, mint kerék, meg egy ülés s eléje sorakoztatták a lovakat, csupa pihent állatot, mindeniket egy-egy lovász tartotta féken. Az asszony körülszaladgált s a mikor látta, hogy csakugyan nem tréfa a dolog, segítségért kiabált.

– Doktor! Doktor!

Nem jött senki s már elkészült a fogat. A lovak nyihogva ágaskodtak, még egy pár szijat kellett becsatolni, de Gyéres már felugrott az ülésbe. Pillanat alatt rendbeszedte kezében a gyeplőszárakat, egy szempillanatra felállott, kieresztette az ostort, vadat, hangosat kiáltott, a miben azonban benne volt minden szenvedélye, a mit az előtte toporzékoló állatok iránt érzett, lovászok szétugráltak előle s a két nagy kerék őrült iramodásban kikanyarodott az udvarról. A kicsi asszony szájtátva bámult utána s a mikor a porát se látta, egyszerre, mintha csak most ébredt volna fel a kábultságából, térdre esett az istálló előtt s imádkozni kezdett. – Miatyánk, ki vagy a mennyekben… – Nem tudta tovább mondani, megkapta hirtelen a sejtés s jajgatva szaladni kezdett. A kapunál már elhagyta az ereje és csak nyögött.

– Sohase jön vissza… vége, vége…

Gyéres pedig rohant. Egyszer megakarta törülni a homlokát s ezzel leverte a fejéről a kalapot. Betegsége alatt megnőtt a haja s most lobogott utána a levegőben. Lábait nekifeszítette a kocsi deszkájának s erősen tartotta a gyeplőt. A mikor a keze fáradni kezdett, engedett. A falu végén bekanyarodott a tarlóba. A mint ott rohant végig, egy-egy rögön magasra ugrott vele a kocsi. Még mindég nem rohantak elég vadul a lovak. Most már a gyeplővel nem is sokat törődött, csak az ostorral cserdített be egyszer-egyszer az állatok közé s hátravetette magát a keskeny párnára, hogy csak ugy uszott előre s a lovakat nézte, hogy hogyan vágtattak a földekbe, a messzibe, a semmibe s egy-egy pillanatra behunyta a szemét, mint a gyermek a mikor hintázik.

Messzire egy vesszőkerítést pillantott meg. Most már akadályt akart, valamit, a mit keresztül törjön. Arra fordította a lovakat s önkívületben látta, hogy most már mindjárt ott vannak, nekimennek. Ujra fölállott várta, a mig odaérnek, hogy keresztülgázolnak majd ezen a semmin, valami rongy parasztnak az összelopkodott korlátján… egy pillanatig azt is látta, hogyan buknak egymásra a kocsi előtt a lovak s aztán ő is beesett közéjük.

Már nem tudta megkülönböztetni a sok közül, hogy melyik ló az, a melyiknek a kemény czombjára ejtette le a fejét… Még érezte, hogy a mellébe, meg az oldalába rug valamelyik állat a sok közül, de a mire körül akart nézni, az agyát tompította el egy patkó, a mi belemélyedt a fejébe. Még nyögött, a mikor kiszaladt segítségnek a paraszt…

Forrás: www.wikiforras.hu
Frissítve: 2023.05.05.
Fotó: Canva

Karacsáj

Karacsáj

 

A fajta eredete és története

Másnéven Karakachan póni, Karatschai póni, Karatschaever, Karatschaewsker vagy Karachaier, a Karacsáj fajta az észak-kaukázusi fajták közül származik és a múlt évezred elején tenyésztették ki.

A fajta déli, sztyeppi és keleti lovak keresztezéséből származik és nagyon hasonlít a Kabardin fajtára. Kemény állatok, melyek nagyon sokáig túléltek, de a 19 században számuk lecsökkent. Sőt, kutatások a II. világháború után azt mutatták, hogy a Kabardin és a Karacsáj az egyetlen túlélő észak-kaukázusi fajták.

A háború után tenyészprogramokat dolgoztak ki, hogy felfrissítsék mindkét fajtát és sokat keresztezték őket egymással (egy kis telivér vérrel vegyítve). Az első méneskönyv 1935-ben született meg a hegyi fajták számára, bár a Karacsáj egyedek száma alacsony volt. 1942-re hivatalosan is beleolvadt a Kabarda fajtába és vonalaikat így tartották fenn.

Ugyanakkor a Karacsáj vérvonalat néhány régió tisztán megőrizte, a hivatalos beolvasztás ellenére. Szerencsére a fajtát aztán újra elismerték és azóta alaposan tanulmányozzák, hogy meghatározzák az igazi típust.

A fajta jellemzői

Két típusa alakult ki:

  • Alaptípus – hátas-hámos típus, leginkább ez mutatja a fajta jellegzetességeit és gyakran érződik a telivér hatás
  • Masszív típus – általában kisebb, durvább és nehezebb

Átlagos marmagasságuk 147-152 cm. Feje közepes méretű, egyenes vagy enyhén kosfej. Fülei figyelmesek és mozgékonyak. Nyaka közepesen hosszú és izmos. Háta hosszú, egyenes és feszes. Mellkasa mély és széles. Lábai problémásak lehetnek, patái jól formáltak és kemények.

Fekete vagy pej színű. Jó kedélyű és nyugodt fajta. Hátaslónak, turizmusban, lovas játékokon és szállításban használják.

 

Fordította: Szakál Bianka
Frissítve: 2023.05.05.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Hiba bejelentés