Nyolcéves pályafutása során 67 versenyben indult, 22 alkalommal győzött, 6,1 millió angol fontot (2,4 milliárd forintot) keresett a tulajdonosának. Trénere és tulajdonosa élete lovának tartja. Május 1-jén azonban elbúcsúzik rajongóitól és visszavonul a versenyzéstől Cirrus des Aigles.
Cirrus des Aigles a hongkongi pályán
Minden év decemberében Hongkongban a nagy nemzetközi versenynap és annak a csúcspontjaként a Hongkong Cup zárja a világ legnagyobb versenyeinek sorozatát.
Öt évvel ezelőtt a reggeli tréningmunkákat nézve még a legálmosabb újságíró is felkapta a fejét, amikor az egyik ló hatalmas, ruganyos galoppjával elhaladt előttük. Amikor visszasétált a nézők elé, a többség még nem ismerte igazán és a nevét kereste a takaróján. Cirrus des Aigles – állt a feliraton. A néhány nappal később lefutott versenyen Cirrus (ahogy általában nevezik) csupán az ötödik helyen ért célba, és mint kiderült, Hongkong soha nem tartozott a kedvenc pályái közé, azonban ritka hosszú pályafutása során a lóversenyzés őshazájában, Angliában, Franciaországban és Dubaiban több tucatnyi, a világ legfelsőbb elitjébe tartozó telivért győzött le.
Senki nem gondolt pedig erre, amikor a tulajdonosa, Jean-Claude-Alain Dupouy másfél évesen idomításba adta Corine Barande-Barbe trénerasszonyhoz. A származása nem ígért túl sokat, hiszen egyik szülője sem tartozott a legjobbak közé. Apja Even Top, Listed futamokban győzött és Group 1-es versenyben is ért el helyezést, de azon kívül, hogy adott pár jobb ugrólovat, a tenyésztésben semmi maradandót nem „alkotott”. Anyja, Taille de Guepe nem futott és utódai sem mutattak addig semmi különöset. A kis Cirrus des Aigles-et ráadásul egészségügyi okokból korán ki is kellett herélni.
Cirrus des Aigles nyergében kedvenc zsokéja, Christophe Soumillon
A versenypályafutását 2008-ban kezdte kisebb, kétéveseknek kiírt versenyekben, négyszer futott és két második helyig jutott. Háromévesen vesztette el a nyeretlenségét, sőt egy Listed versenyben másodikként ért célba. Az év során fokozatosan javult, majd egy kisebb, vidéki pályán, Le Lion d’Angers-ben megszerezte első „black type” győzelmét is. (Az árverési katalógusokban fekete, vastagított betűvel jelzik, ha egy ló Listed vagy annál magasabb kategóriájú versenyt nyert, ezzel jelentősen megnő az értéke.) Ebben az évben sokat futott és egyre jobb formákat produkált.
Longchampban – amely később is a kedvenc pályája maradt – nyert egy Group 3-as, majd egy Group 2-es versenyt 2000 és 2400 méterre. Ekkor azonban még mindig bőven akadtak jobb lovak nála.
A következő szezonban, négyévesen hétszer állt starthoz. A legemlékezetesebb győzelmét a Group 2-es Prix du Dollarban aratta, amelyet karrierje során egyedülálló módon háromszor nyert meg (vagyis igazából négyszer, mert egy alkalommal diszkvalifikálták). Az év végén Japánban és Hongkongban is versenyzett, kevesebb sikerrel.
Ötévesen, 2011-ben is kiváló formát mutatott, egyre magasabb szinten, egyre jobb lovakkal futott, azonban a legnagyobb, Group 1-es versenyekben mindig akadt nála egy-két jobb ló. De csak október közepéig. Ekkor az angol királynő pályáján, Ascotban a Champion Stakes-ben óriási meglepetést okozott a jobbnál jobb származású sztárok között.
Győzelmével olyan lovakat utasított maga mögé, mint So You Think, Snow Fairy, Midday, vagy Nathaniel. E vert mezőnyben hét korábbi Group 1 nyerőt találhattunk, akik addig már összesen 25 Group 1-es versenyt nyertek. Cirrus-nek ez volt az első. Ekkor ült rajta először későbbi kedvenc zsokéja, Christophe Soumillon is és ekkor kapta a ’Fighting Cirrus’ becenevet, ami pedig a lóverseny világában csak különleges lovaknak jár. Itt lehet megnézni, miért érdemelte ezt ki:
Hatévesen március végén Dubaiban, a Sheema Classicban (Group 1) állt starthoz, ahol az előző évben Észak-Amerikában Breeders’ Cup Turföt nyert legendás St. Nicholas Abbey-t győzte le.
Ezután Longchampban megnyerte még a Prix Ganay-t, amikor az előző évi Francia Derby-nyerőt, Reliable Mant is maga mögé utasította.
Majd szezonzárásként ismét elment októberben Angliába, pontosabban Ascotba, a királynő pályájára. Itt a Champion Stakes-ben többek között az elmúlt korszak legjobb angol telivér versenylovával, Frankellel találkozott. Ezúttal neki is csak megszorongatni sikerült a telivér csodát. A lóverseny-nyilvántartásokban azonban azt is számon tartják, hogy a majdnem mindig hatalmas fölénnyel nyerő Frankelt, ki tudta egyáltalán megközelíteni. Cirrusnek ez is sikerült.
Ezután újra elrepült még Hongkongba, azonban ott nem is állt starthoz, mert a tréningmunkákban megsérült. Ekkor többen is úgy gondolták, hogy véget ért a pályafutása.
Kiderült azonban, hogy Cirrus vasból van és 2013-ban a szezon közepe felé, hétévesen ismét visszatért. Egészen szeptember végéig kellett várni, hogy igazi formába lendüljön. Ekkor egy Group 3-as és Group 2-es versenyben is nyert, majd újra az ascoti Champion Stakes-t vette célba, ahonnan ebben az évben másodikként tért vissza. A szezont ismét Hongkongban zárta, ezúttal egy harmadik hellyel. Élete legemlékezetesebb versenye pedig még csak ezután, nyolcévesen következett.
Április végén a 2100 méteres, Group 1-es Prix Ganay-ban ugyanis összetalálkozott az előző évi Arc de Triomphe győztesével, Trêve-vel.
Az óriási médiavisszhangnak köszönhetően egész Franciaország lázban égett, mert mindenki tudta, hogy a verseny csak a két nagy sztárról fog szólni, a többiek legfeljebb asszisztálhatnak. A futam úgy is zajlott le, ahogy azt megjósolták – egy apró különbséggel. A többség ugyanis azt gondolta, hogy Trêve győz. A két ló heroikus küzdelmet folytatott az utolsó 300 méteren, Trêve már megelőzte Cirrus des Aigles-t, aki azonban az utolsó 50 méteren ismét új erőre kapott és egy rövid fejhosszal visszaelőzte a kancát:
Cirrus egy újabb longchamp-i, Group 1-es győzelem után az angol Epsomban állt starthoz a Coronation Cupben, amelyet a nem sokkal korábban elhunyt, egykori nagy vetélytárs, St. Nicholas Abbey emlékére futottak. Cirrus ismét győzött, azonban a publikum hiába várta vissza a győztest az ünneplésre. Kiderült, hogy a ló megsérült. Ekkor újra mindenki azt gondolta, hogy Cirrus karrierje véget ért, de a sérülése szerencsére nem volt súlyos.
Mindezek után kilencévesen még mindig óriási kedvvel galoppozott a reggeli tréningek során, azonban a legtöbben már legyintettek rá és nem gondolták, hogy ennyi idősen még képes lenne ugyanolyan szinten versenyezni, mint korábban.
Cirrus azonban májusban még utoljára megmutatta, hogy nem véletlenül kapta a küzdő, harcos becenevet. Harmadszor is megnyerte a Group I-es Prix Ganay-t, amely eddig még soha senkinek nem sikerült előtte. Ezután még ötször futott, de már nem sikerült győznie.
Tízévesen még mindig nem csökkent a munkakedve reggelenként és Zoé nevű munkalovasa rendszeresen úgy nyilatkozott, hogy minden nap úgy érzi, hogy nem fog tudni megállni vele.
Egyik reggel azonban a trénernője úgy látta, hogy a gyorsmunkában valami nem olyan, mint korábban. Kiderült, hogy a ló ínszalagjai kezdenek elmeszesedni, ami pedig balesetveszélyes lehet verseny közben. Ezek után döntöttek úgy a tulajdonossal, hogy visszavonultatják Cirrus-t. Ezzel újra meglepték a lóversenyrajongókat.
Cirrus des Aigles nyolcéves pályafutása során összesen 67 versenyben indult, 22 alkalommal győzött, hétszer Group 1-es versenyben (Angliában, az Egyesült Arab Emirátusokban és Franciaországban), illetve 31-szer szerzett helyezést.
Összesen 6,1 millió angol fontot (2,4 milliárd forintot) keresett a tulajdonosának. Trénere és tulajdonosa élete lovának tartja. Május 1-jén a rajongók személyesen is elbúcsúzhatnak tőle Saint-Cloud-ban, ahol felvezetik a győztesek körében és a nap nagyversenyét „Merci Cirrus des Aigles”-nek vagyis „Köszönjük Cirrus des Aigles” díjnak nevezték el.
.
2016.04.20. Vonczem Gabriella
