Te ismered lovad alvási szokásait?

Az alvás minden élőlény fiziológiás és természetes szükséglete. Az alvást általában úgy definiáljuk, mint az egyed olyan mozdulatlan állapota, melyben nem reagál a környezetében bekövetkező változásokra (Bertone). Más szavakkal egy viselkedési forma, amely fiziológiai háttere nem ismert, de hiánya súlyos következményekkel jár, hiszen a szervezetnek nincs lehetősége regenerálódni. Felmerül tehát a kérdés: Mennyi alvásra van szüksége lovadnak?

Az alvás-pihenés három különböző csoportját különíthetjük el Bertone szerint:

1. Mindannyian ismerjük a mondást, miszerint “a ló állva is tud aludni”.  Nos, ha aludni nem is, pihenni mindenképp. Ez az az állapot, mikor lovad csupán az egyik hátulsó lábát pihenteti “bóbiskolás” közben. Naponta mintegy két órát tölt így.
2. Körülbelül három óra szükséges fekvő pozícióban (az oldalán, vagy a szügyén fekve).
3. Kevesebb, mint egy óra szükséges az úgynevezett paradox alvásból, mikor lovad a szügyén fekszik, fejét oldalra hajtva, így biztosítva ezzel a könnyebb légzést. Ez az alvás legmélyebb szakasza.

Láthatjuk tehát, hogy a lovadnak is szüksége van a pihentető alvásra nem csak a jó közérzet, hanem egészségük fenntartása végett is. Mégis csak rendkívül kevés lovas ismeri lova alvási szokásait.

Mi történik, ha lovad túl sokat alszik? Narkolepsziás?

A narkolepszia egy rendkívül ritka, genetikai hátterű rendellenesség, aminek következtében az agyban megváltozik bizonyos információt közvetítő anyagok termelődése.

A narkolepsziában szenvedő ló kontrollálhatatlan álmosságot él meg, gyakran hirtelen, szinte ájulásszerűen alszik el, majd egy idő múlva magától felébred. Gyakran valamilyen érzelmi reakcióra, vagy bizonyos cselekménysorozatra (pl. pucolás) adott kóros válaszreakcióként jelentkezik a legváratlanabb helyzetekben. Diagnosztizálása fizosztigmin teszttel történik. Jelenleg biztos kezelése nincs, imipraminnal, egy humán orvoslásban használt antidepresszánssal lehet próbálkozni.

Mi történik, ha lovam keveset alszik?

Akármilyen furcsa, a szükséges fekve töltött alvásidő csökkenését, és az azt követő álmosságot gyakran összekeverik a narkolepsziával, pedig a két kórforma gyökereiben különbözik egymástól.

Ha lovad nem fekszik le, hogy aludjon, előbb-utóbb diffúz fáradtság lesz úrrá rajta, ez hirtelen elalváshoz vezet, amit azonnali ébredés követ.

Gyakran látni ezt idősebb lovaknál, mikor “elbóbiskolnak” a karámban, majd a csüd elülső-felső részére esnek, amitől hirtelen felébrednek és felkelnek. Ez a csüd felső részének sérüléseihez vezethet.

Idősebb lovak jellegzetes csüdsérülése, melyet akkor szereznek, amikor “elbóbiskolnak” a karámban, majd a csüd elülső-felső részére esnek

Bertone négy lehetséges okát nevezi meg az alváshiánynak, és az azt követő diffúz fáradtságnak:

1. Valamilyen krónikus fájdalom miatt nem fekszik le a ló, mert fél, hogy nem tud ismét felállni, ami lévén, hogy menekülő állatokról van szó, hatalmas stresszt jelent számára. Fájdalomcsillapító menedzsmenttel és megfelelő alom, illetve padozat használatával általában kézben tartható ez a folyamat.
2. Az unalom indukálta általános álmosság, amely a környezet gazdagításával, játékok felszerelésével ellensúlyozható.
3. Ha a ló nem érzi magát biztonságban mikrokörnyezetében, megpróbálja elkerülni, hogy fekve aludjon. Ez a viselkedés is zsákmányállat mivoltuknak tudható be. Ilyenkor érdemes társat tenni mellé a karámba, esetleg több lovat is, hiszen ménesben kevésbé érzik magukat veszélyben, lefekhetnek, míg a többiek “őrködnek”. Az erősen domináns, agresszív állatokat érdemes kiemelni a többiek közül.
4. Mikor lovad nem találja helyét a rangsorban (tipikus példa, mikor heréltek versengenek egymással a ménesben domináns kanca hiányában), a társaktól és a hatalmi helyzet elvesztésétől való félelmében nem fekszik le. Akármilyen furcsa, ezeknek az állatoknak “vezetőre” van szükségük. Ilyen esetben érdemes kancát tenni a heréltek közé, aki átveszi az irányító szerepet, így a felelősséggel járó feszültség lekerül a “férfiakról”.

Összefoglalva: alvási rendellenességek sokkal gyakrabban fordulnak elő lovaknál, mint azt a lótartók feltételeznék.

Törekedni kell a megelőzésre, mielőtt az alvászavarok következményeként krónikus – olykor kezelhetetlen –betegségek alakulnak ki, úgy mint evési-, és egyéb viselkedési zavarok, gyomorfekély, súlyvesztés, fertőző betegségekkel szembeni csökkent ellenállóképesség, termékenyülési zavarok.

Hozzászólások