Menekülök, tehát vagyok: a lovak életbölcsessége

„A ló menekülő állat” – ez az egyik első információmorzsa, amit a lovak közelébe merészkedő leendő lovassal megosztanak tapasztaltabb társaik, vagy a lovasoktató. De hogy ez pontosan mit is takar, hogy miért jelent halálos veszélyt egy nejlonzacskó, vagy egy pocsolya, azzal csak később szembesülnek. Olyankor, amikor már rég késő.

Amíg a saját bőrödön nem tapasztaltad, addig nehezen hihető, hogy a ló amilyen nagy, legalább olyan ijedős jószág. Ennek oka pedig nem más, mint az evolúció által belekódolt ösztön.

A lovak menekülő állatok, azaz, amint fenyegetve érzik magukat, ösztönösen menekülni kezdenek. De fontos tudnod, hogy ugyanaz az inger (helyzet, tárgy, hang, stb.) különböző mértékű félelmet kelthet az egyes lovakban.

Tehát minden egyes ló másképp reagál egy adott helyzetben. Sőt még egy adott ló sem mindig ugyanúgy reagál ugyanabban a szituációban. Biztos lehetsz benne tehát, hogy lovad mindig okoz majd meglepetést.

De mitől ijedne meg egy ló annyira, hogy menekülni kezdjen? Mindössze két ilyen dolog van:

A lovasnyelvbe egyébként nagyszerűen beleivódott a jelenség, így gyakran olvashatod az eladó lovak hirdetéseiben, hogy “nem szemes, nem füles”, magyarán, hogy a hirdetésben szereplő ló nem ijedős. Az ellenkezőjére viszont már csak ritkábban látunk példát.

Persze hiába vagy gyakorlott lovas, és hiába ismered lovadat már évek óta, olykor bizony fogalmad sincs, hogy a derék patás mitől ijedt meg. A dolog magyarázata kettőtök merőben eltérő nézőpontja:

Vannak lovak, akik a szél sodorta nejlonzacskóktól, mások a kukáktól, megint mások pedig például a babakocsiktól, vagy épp a sárgán csíkozott fekvőrendőrtől félnek. És nem ritka az sem, hogy egyes lovak az út szélén díszelgő lapulevelek alatt sejtenek ellenséget.

Azt azonban fontos tudnod, hogy a közhiedelemmel ellentétben lovad nem előre megfontolt szándékkal ijedezik és nem is a Te bosszantásod a célja. Csupán folyamatosan figyeli a környezetét és azt teszi, amit az ösztönei diktálnak.

Ahhoz, hogy bízzon a környezetében és ne féljen tőle, bíznia kell a lovasában is. Tehát minél magabiztosabb vagy, annál magabiztosabb lesz a lovad is.

A rossz hír az, hogy ló és lovasa között a félelem ragályos lehet. A lovas ugyanis gyakran már előre tart attól, hogy lova meg fog ijedni és emiatt feszülten lovagol. A ló ezt megérzi, és szinte biztos, hogy ijedezni fog.

A jó hír az, hogy különböző gyakorlatokkal a ló-lovas közötti bizalom fejleszthető. 

De jó ha tudod, hogy lovad olyankor is nagyobb valószínűséggel ijed meg, ha csak álmodozol a nyeregben, nem figyelsz, és csak hagyod, hogy a ló menjen alattad.

És hogy mit lehet tenni ez ellen? A félős lovakat szépen fokozatosan kell hozzászoktatni a legkülönfélébb dolgokhoz, a változatos, ingergazdag környezethez. Járj gyakran terepre, lovagolj el különböző „félelmetes” tárgyak mellett, fedezz fel új útvonalakat.

De a lovardában is van lehetőséged a gyakorlásra: néhány zacskó, ponyva, zászló, esőkabát, kuka, vagy esernyő a pályán vagy a pálya szélén elhelyezve és máris kész a kalandpálya.

Ahogy lovad megszokja ezeket az ingereket, egyre magabiztosabb lesz, kevesebbet fog ijedezni és jobban tud majd a munkára koncentrálni.

A Te lovad mitől szokott megijedni?

Nagyon kíváncsiak vagyunk rá, oszd meg velünk kommentben!

2016.07.15.

Hozzászólások