keresés a lovardák között


Western egyszeregy 5. rész

A westernlovaglás ágai

A westernlovaglás különböző speciális ágak nagyon széles palettáját nyújtja. Három részre oszthatjuk őket:

1. A "fun" számok:

Sliding stop

Ezek például a funtrailek, a potatoe race és minden más, amihez nincs szükség feltétlenül westernlóra. Ezeket a számokat majdnem minden hobbilovasoknak tartott versenyen láthatjuk, ahol mindegy ki milyen stílusban lovagol, vagy milyen fajtájú lóval indul, barátságos versenyben mérik össze tudásukat és a szórakozás áll a középpontban - vagy legalábbis az a cél -, nem annyira a versenyteljesítmény.

2. A "valódi" versenyszámok, mint például a reining, a trail, a pleasure, a halter, a western horsemanship, a western riding.

3. A westernlovaglás nálunk még viszonylag ismeretlen részei, a "rodeó-számok".

Nézzük sorjában, először a "valódi" western versenyszámokat!

Reining

A reining tulajdonképpen "western díjlovaglás", amelyben a lónak - a verseny nehézségi fokától függően - különféle előírt feladatokat kell bemutatnia. Így például:

  • ugrásváltást, ami a hagyományos díjlovaglás során bemutatotthoz hasonló feladat
  • a "roll back"-et, ami vágta, lefékezés, a hátsó lábon megfordulás és állásból ismét vágtázás
  • a spint, amely kimondottan gyors "hátsó lábon fordulás"
  • illetve a sliding stopot, ami pedig egy gyors vágtából történő lefékezés a szár meghúzása nélkül, amikor a ló a mellső lábával továbbfut, a hátsóval pedig "alácsúszik".

Rendkívüli súlya van az úgynevezett "speed control"-nak: a túl ideges ló, amelyet alig lehet megállítani, komoly pontlevonásokat kap.

A ló korától függ, hogy milyen kantárral és hogyan szabad lovagolni. A fiatal lovakat kétkezes szárhasználattal, bosallal vagy csikózablával ellátott kantárral lehet bemutatni, az idősebbeknél gyakran kötelező a feszítőzabla és az egykezes szárvezetés.
A reining nagyon látványos versenyszám, melynek láttán a közönség gyakran állvan ünnepli a ló-lovas párost egy-egy bravúros program bemutatása után.

Trail

Trail

Manapság már szinte minden olyan versenyen rendeznek trail számokat, ahol hobbilovasok is indulhatnak. Ennél a számnál a lónak és a lovasnak egy sor különböző akadályt kell leküzdenie, miközben főleg a feladatok nyugodt és helyes végrehajtására figyelnek. A ló és lovas közötti harmónia is befolyásolja a későbbi helyezést.

A trail versenyeken gyakran szereplő feladat például a műanyag ponyván való átlovaglás egy libegő szalag alatt, egy kapu kinyitása, vizesárkon való átkelés, rúdlabirintus stb. Minél magasabb osztályban versenyeznek, természetesen annál nehezebbek az akadályok. Tapasztaltabb lovaknak a rúdlabirintust hátralépésben is le kell tudniuk küzdeni. A lónak mindig érdeklődőnek és figyelmesnek kell mutatkoznia, a vonakodás az akadályok előtt vagy a szemmel látható megriadás természetesen pontlevonással jár.

Létezik a trailnek olyan változata is, amikor a lovat a pályán át kell vezetni - nagyon érdekes alternatíva fiatal lovaknak vagy lovasoknak! A győztes az, aki a lovával a legtöbb akadályt a legszebben oldotta meg.

Pleasure

A pleasure versenyszámok egy díjlovas számára nagyon idegennek tűnhetnek. A lovat mindhárom jármódban hosszú száron lovagolva kell bemutatni. A western horsemanshippel ellentétben a pleasure-ben kizárólag a ló mozgását értékelik.

A ló sokat dicsért "ellazult" tartása azonban néha már a mellső lábakat komolyan megterheli, ha olyan mély fejtartásig fokozódik, melyet az USA-ban "peanut roller"-ként ("mogyorógörgető") illetnek, mivel annyira mélyen tartják a fejüket, hogy akár egy földimogyorót is görgethetnének vele.

A pleasure-t csoportosan lovagolják, de minden lovas egyénileg lovagol, a bírók csupán utasításokat adnak a jármódról és az irányról. A vizsga végén a lovaknak a pálya közepén kell felállniuk, és nyugodtan állva maradniuk - ami sokkal nehezebb, mint amilyennek kinéz! A ló és lovas közötti harmóniát is értékelik, de nem olyan súllyal, mint a többi osztályban, ahol ez áll a középpontban. A jármódok, amelyeket a pleasure-lónak be kell mutatnia, a "walk" (lépés), "jog" (a westernlovak nagyon lassú, szinte teljesen akció nélküli ügetése) és a "canter" (nagyon lassú és nagyon kényelmes, háromütemű vágta - amit nem is olyan könnyű lovagolni!).

Halter

A halter osztály alapjában véve szépségverseny, amikor a ló felépítését kézen vezetve értékelik. Természetesen itt is nagy súlyt fektetnek a lovak száron vezethetőségére lépésben és ügetésben, valamint mozgásukra. Ebben az osztályban a fajtákat külön-külön értékelik.

Horsemanship

A western horsemanship osztály a pleasure-höz hasonló, de itt inkább a lovast értékelik, és kevésbé a lovat. Rögtön az elején egy kapun kell átlovagolni, amelyet aztán be kell csukni, majd különböző előírt feladatokat bemutatni, mint az ugrásváltás és megállások. A jó teljesítmény alapvető feltétele a jól lovagolt és átengedő ló. A segítségadás és a harmonikus összbenyomás is erősen befolyásolja az értékelést.

Rodeó-számok

Bikarodeó

A különféle "rodeó-számok" egy része nálunk még eléggé ismeretlen részei a westernsportoknak, aminek fő oka, hogy egyes számok megrendezése ellenkezik a Nyugat-Európában meglévő állatvédelmi rendelkezésekkel. Ugyanakkor persze egyáltalán nem minden állatkínzás, amit a rodeókon bemutatnak. A legtöbb versenyen külön erre a célra kiképzett, nagyértékű állatokat láthatunk.

Sok szám még meg is egyezik az idehaza is ismert versenyszámokkal, de azért szenteljünk nekik külön figyelmet. Kezdjük a bemutatást az utánpótlás számára kiírt ifjúsági számokkal.

Best working outfit: Itt három korcsoport létezik: 4-7, 8-11 és 12-15 éves korig. Ennek a számnak tulajdonképpen a lovagláshoz semmi köze, kizárólag a gyerek és a ló megjelenését értékelik, ami már az egészen kicsiknek is biztosan nagyszerű élmény. A parádén gyakran adnak díjakat a legcsinosabb "junior-", illetve "senior-cowgirl"-nek, a legjobban kinéző "junior-", illetve "senior-cowboy"-nak és a legjobb "ranch group"-nak, amely gyakran egy család tagjaiból tevődik össze.

Létezik junior western horsemanship osztály 12 évnél fiatalabbaknak, illetve 12-15 éveseknek, ami nagyon hasonlít a fent már bemutatott horsemanship versenyekre, de kizárólag gyerekek számára rendezik.

junior reined stockhorse osztály ugyanezekben a korcsoportokban már megmutatja, mennyire harmonizál egymással a ló és a lovas egy egyszerű reining számban.

Ezután a junior cowhorse osztály következik, szintén 12-15 éveseknek. Itt a lovat szintén reiningben mutatják be, de ezen kívül egy marhával is "dolgozni" kell, hiszen gyakorlat teszi a mestert! Gyakran csodálkozhatunk, milyen ügyesen állítja egyik-másik kis fickó a longhornt a sarokba!

Igazán sodró lendületű a keyhole race, amelyet szintén két korcsoportra osztanak: 12 éves kor alatt és 12-15 év között. Itt a lovasnak egy körbe kell belovagolnia teljes sebességgel, ahová csak egy keskeny folyosón lehet bemenni. A körben aztán meg kell fordulni, és ismét kilovagolni - ez gyakran már szinte tökéletes megállásokban, "sliding stop"-okban és "roll back"-ekben tetőzik - de jegyezzük meg még egyszer: mindez csak gyerekeknek!

Szintén a rodeón látható gyakran az úgynevezett Potatoe Race, amely azonban tényleg csak a móka kedvéért rendezett verseny, és gyakran a szünetek kitöltésére szolgál - ami azért nem akadályozza meg benne a közönséget, hogy a 16 év alatti fiatalokat úgy buzdítsa, ahogyan azt nálunk csak a focimeccseken hallani!

Hordókerülés

Minden jövendőbeli cowboy és cowgirl további reiningszáma a junior quadrangle stake race. Itt egy pályán bizonyos számú rudat kell a lehető leggyorsabban megkerülni, anélkül hogy megérintenék vagy akár feldöntenék azokat. A barrel race, azaz a hordókerülés hasonlít ehhez, amely szintén leginkább a fiatalok versenye, a különbség csupán a rudak helyett hordók használata.

Az abszolút tehetségek számára ott van végül a junior team roping, ahol 8-15 évesek kettesével mutathatják meg, hogyan fognak be lasszóval egy fiatal marhát.


Gyakorlati tippek

Nos, aki kedvet kapott, hogy belekóstoljon a westernlovaglás világába, annak itt van néhány gyakorlati tipp az első lépésekhez a  westernlovaglás világában.

A westernló ügetését "jog"-nak nevezik, és néhány dologban különbözik a "normál" ügetéstől. Először is nagyon lassan lovagolják, másodszor a szárak hosszúak, harmadszor pedig a lónak alig van akciója. "És hogyan magyarázzam meg ezt a lovamnak?" gondolhatja most. Nagyon egyszerűen: lassan!
Ne kövesse el azt a hibát, hogy az ügetésbe váltásnál rögtön ismét rövidebbre fogja a szárat. Lova nem érezhet különbséget! Továbbra is ön a Big Bossy Buddy, maga a megtestesült nyugalom, és tudja, hogy a lova azt teszi, amit Ön akar. Hagyja körülbelül olyan hosszúra a szárakat, ahogy a díjlovaglásnál az elengedett szárat ismeri, ilyenkor még mindig elég kontrollja van felette, ugyanakkor segít lovának megtalálni az önálló munka felé vezető utat.

Ha a lovával korábban már dolgozott a talajról, időközben már ismernie kell egy vezényszót a lassításra is - a legjobb a hangos utasítás, vezényszó.

Pontosan azt a pillanatot kell elkapnia, amikor a ló ügetésbe vált. Az első és a második ügető lépés többnyire valamivel még lassabb, a ló csak ezután jön lendületbe. És éppen ekkor kell használnia a vezényszót és ezzel egyszerre a csípőjét - de semmiképpen sem a szárat! Dőljön kissé hátra, tegye "súlyossá" magát, aztán jöhet a "lassaaan" vagy "easy" vagy bármilyen más vezényszó. Kicsit húzhat a száron - hiszen ezt a jelet a ló már korábbról ismeri -, de ez csak kiegészítő segítség legyen.
Ha lova figyelmes, megint lépésbe akar váltani.! A csípője ekkor tehermentesíti a hátat, gondolja azt, hogy "előre!", és adja meg rá egészen finoman a jelet.

Lova kezdetben talán nem fogja érteni a feladatot. Ne próbáljon rögtön tökéletes westernjogot végezni - ez egyszerűen nem megy! Próbáljon meg egy kicsit lassabban ügetni, mint egyébként.

Ez persze nem egyszerű - és még egy kicsit meg is szeretném nehezíteni: lehetőleg ne használjon nyerget! Jó okom van erre a tanácsra: így jobban érzi, mit csinál a lova. Érezni fogja az enyhe feszültséget a hátán, amikor ügetésbe vált, amikor a hátsó láb először jobban kezd előretolni, érezni fogja a marján, hogyan készül az egyensúlyozáshoz másképp emelni a fejét, mint addig. És azt is érezni fogja, amikor ez a feszültség megnő, vagyis röviddel mielőtt a lova felgyorsulna. Egy további előny: jogban puhán kell ülni. Nem is hinné, mi mindent elnyel egy jó nyereg!

Próbálja ki egyszer, de ha a dolog még túl instabilnak tűnik, ne nyúljon rögtön ismét a nyereghez, hanem kezdjen intenzív ülésjavításba. A jól kiképzett westernló számára a legkisebb mozdulat is jel. Ha egyszer lehetősége lesz lovagolni egyen, a szegény pára az egymásnak ellentmondó jelek és a nyeregben tapasztalható nyugtalanság miatt hamarosan egyáltalán nem fogja tudni, mit is kellene csinálnia - és megpróbál megszabadulni a hátán lévő felesleges tehertől.

"De a westernnyeregben jobb az ember tartása", érvelhetnek. A westernnyereg rendkívüli körülmények között alakult ki. Egy igazi cowboy olyan utakon üget fel-le, amelyekről Önnek eszébe sem jutna, hogy útnak nevezze őket. Ha azonban nincs meg az egyensúlya, a világ legjobb nyerge sem fogja megakadályozni, hogy egy nap úgy essen le a ló hátáról, mint egy zsák krumpli - csak az időpontot tolja ki! Éppen ez a kicsi, de finom különbség a westernlovas és egy westernnyeregben ülő lovas között.

Amint a lova megteszi az első, kissé lassabb ügető lépéseket, nyugodtan tanítson meg neki egy újabb vezényszót: "jog" (vagy persze bármi mást) - ha lehetséges anélkül, hogy gyorsabbá vagy lassabbá válna a tempó. Ha a lovát később egyszer ismét hagyományos módon akarja lovagolni, már most meg kell tanulnia a különbségeket, vagyis a jognak számára egészen mást kell jelentenie, mint az ügetésnek. Én úgy oldottam meg a problémát, hogy a jogot (vagy joghoz hasonló lépést) szóban vezetem be, az ügetést pedig a szokásos módon, "normális" segítségadással kérem. 90%-ban működik.

Ne gyakoroljon túlságosan sokáig. A lova éppen a kezdetekkor, ha nem tudja, mit kell csinálnia, hamar ideges lesz. Iktasson be tehát mindig hosszú lépésben tett köröket, hogy megnyugodjon, és végeztessen vele néhány olyan feladatot, amelyet már ismer.
Ha már néhány lépést a kívánt tempóban ügetett, először hagyja, aztán egyértelmű jellel kapcsoljon ismét egy sebességgel lejjebb, és csináljon valami mást. Minden gyakorlást valami olyannal fejezzen be, amit a lova tökéletes biztonsággal tud - ilyenkor megdicsérheti, és örülni fog a következő alkalomnak.

Fokozatosan növelje az ügető fázisokat, és próbálja meg lépésről lépésre lassítani a tempót, amíg azt a pontot el nem érik, amely a sebességet tekintve pontosan félúton van a lépés és az ügetés között, vagyis amikor sikerül pontosan azt a pillanatot elkapni, amikor a ló éppen az első átlós lépést teszi. Most már csak rögzíteni kell ezt az új jármódot. Ezzel párhuzamosan egészen lassan a szárat is egyre inkább elengedheti, ettől kezdve csak a testével és a hangjával tartja a lovat a kívánt irányban és sebességben. A szárat és a zablát ettől kezdve már csak abszolút vészféknek tekintse.

Karin Tillisch 
A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2002.februári számában
Fotók:
Horváth Attila, Hungary Foto
Frissítve: 2012.03.18
Címkék: fun, funtrail, a potatoe race, reining, trail, pleasure, halter, western horsemanship, western riding, roll back, spin, sliding stop, speed control, peanut roller, walk, jog, canter, best working outfit, junior reined stockhorse, cowhorse, keyhole race, quadrangle stake race, barrel race, hordókerülés, roping, lasszózás


KapcsoLÓdó cikkeink:

Western Trail: Avagy tereplovaglás a lovaspályán?





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés