keresés a lovardák között


Katonalovainkra emlékeztünk 2002.

Negyedik alkalommal gyűltünk össze a Komáromi Katonai Lovas-emlékműnél, hogy a harcok során áldozattá vált katonalovainkra emlékezzünk.

Minden esztendőben egyre többen csatlakoznak ünnepségünkhöz, mind a hagyományőrző szervezetek, mind a magánszemélyek. Vitéz Márkos Attila és néhai szeretett alelnökünk, Menthy Árpád egykori vágya valóra vált, az emlékművet 1999-ben felújítottuk, újraavattuk és azóta ünnepi megemlékezéseink országos jelentőségűvé nőttek. Minden lovat szerető és tisztelő ember tudhatja, hogy Komáromban van egy katonai lovas emlékmű, melynek talapzatán bármikor elhelyezhet egy szál virágot huszáraink, lovaskatonáink hűséges bajtársainak örök emlékére.

Az idén is megtisztelte és jelenlétével emelte ünnepségünk rangját dr. Janza Frigyes dandártábornok, aki Lamperth Mónika belügyminiszter asszonyt képviselte. Köszönjük, hogy engedélyezték a Magyar Köztársaság Nemzeti Lovas Díszegysége 7 fős alegységének jelenlétét, akik igazi díszei voltak az ünnepségnek. Az emlékműnél díszőrséget állt vitéz Cserhalmi Pál huszárezred es, vitéz Jásdi Balázs gyalogsági szemlélő, és a Történelmi Lovastúra Egyesület nevében huszár hagyományőrzőként Diószegi Edina és Prapz Melinda.
Ünnepi beszédet Váczi Ernő úr tartott, akinek hiteles szívhez szóló szavai nagy hatással voltak az egybegyűltekre.

Kedves Barátaim!

A Magyar Lovas Kör elnöke agresszív barátsággal, érdemen felül érdemesítve kötelezett a mostani szólamlásra, ahol rangos személyiségek előtt, a leghűségesebb bajtárs emlékoszlopánál emlékezhetem a csatamezőkön velünk és értünk vérző társról, a katonalóról. A mondandó témájához konkrét fogódzót keresve barátaim és saját könyvtáramban, történelmi és lovas-köteteket böngészve kutattam a nevesített katonalovak különleges szolgálatát, hőstetteit, mártírumát megörökítő, időben, térben behatárolt leírások, hiteles dokumentumok után. Hiányos az ilyen témájú memoárirodalom. Miután a csatát járt lovas katonáink gyérült erdejében már kevés az élő szálfa, szükséges lenne a hiányt pótló utolsó emlékek begyűjtése, rendszerzett, írásos rögzítése. A lelkes "kegyelet gondozó" Magyar Lovas Kör tagjainak méltó feladat lehetne ez a misszió.

A jelzett dokumentumok hiánya miatt, maradt számomra az érzelem tolulása, a témát övező gondolatok kifejtése. Az igaznak vélt vagy igaztalannak hirdetett, hont foglaló vagy hont védő háborúk tömény sorozata az emberiség történelme. A kerék feltalálása után, mintegy tízezer évvel ezelőtt, először hasított körmű állatokat jármozva, majd ugyancsak járommal, ember nélküli kocsi elé fogva az ellenségre zúdította az ember a lovat. Lópusztítással kezdődött a több évezredes csaták sorozata. Következtek a bigák, trigák, quadrigák szekérharcai, majd a nyerges küzdelmek végtelennek tűnő sorozatai, szinte napjainkig - szoros szimbiózisban ló és lovas.
Az emberszolgálatra, megbízhatóságra, hűségre, magasabb kiképzésű lovak -levád, kurbett, kapriol idomítottsággal- együtt küzdöttek a lovasokkal a győzelemért, ha kellett mindhalálig. .
Tisztelet a földgolyó valamennyi csatalovának, és megkülönböztetett tisztelet a magyar huszárlónak, mely hűséges hittel vitte, védte, óvta, vérezte honfitársainkat a Balkántól Párizsig, a Pripjet mocsaraktól a Don-kanyarig. Hangozzék el néhány legenda emlék az emlékoszlop előtt.

Dr. Várady Jenő lírai hangvételű prózai írásából merítve: 1944 ősze Tiszaszentimre. "Odább"-ra, a még tejelő sárga kancára nyerget dobnak a rekviráló katonák és gyors menetben ellovagolják a ködereszkedésben. Nyerítő sírása lassan elhal. További sorsa, végzete ismeretlen, de csecsszopó, árva csikója hátra maradt, s Aranyos néven nemzeti büszkeségünk lett. Szájhagyomány Darányiból: A bábolnai ménest már elmenekítették. A kitűnő küllemű, de ariózus természetű törzsmént, Kuhaylan Haifi 1-t Darányiba rejtették. A visszavonuló katonák rátaláltak és "vezéri hátasként" parancsnokuknak felnyergelték. Nyeregbe szállás után "Haifi" szájával hátranyúlt, lovasát földre rántva harapta, taposta, mire a rémült tiszt pisztolyt húzva, főbe lőtte a mént. Vérző tetemét a darányi-pusztai erdősávban hantolták el.

Művészszobrokkal hitelesített országos legenda: A győri csatában halálos sebbel lóról eső katona, estében lekantározta nyergesét. A szintén sebesült, kantártalan mén, nyereggel a hátán, a tíz évvel korábbi csikóemléket őrizve, szülőménesébe, Bábolnára vágtatott. Ott, szimbolizálva a csatavesztést, összeesett és kimúlt. A "leghűségesebb bajtárs" emlékét kettős változatú lószobor őrzi Bábolnán.
Vadászbarátaim egy könyvre hívták fel figyelmemet: "Cserkelés az életem." Írója, Balza Antal, egykori magyar huszár, aki vadászélménye cserkelő útjain félévszázadot meghaladó emlékként rögzíti, hogy az orosz fronton, egy felderítő osztaggal aknazáporba került és menekülő vágta után, fedett terepre érve észlelte, hogy bajtársa, a nóniusz fajtájú "Siófok" csatakba izzadva, remegni kezdett. Lóról szállva látta, hogy a nyereg mögött, ökölnyi sebből vérző lova utolsó halálvágtával mentette meg az életét. "Siófok" a messzi földben pihen, az öreg huszár, hatvan évvel később - hajnali cserkelések emlékeibe szőtt bajtársi fájdalommal szívében - tavaly tért örök pihenőre, Siófok közelében.

Kedves Barátaim! Komáromban vagyunk, a katonalovak hősi emlékoszlopánál, a novemberi ólmos őszön. Lehajtott fejjel, de feszes derékkal tisztelgünk "legjobb bajtársunk" emlékének. Közben szívünk táján pislog egy melegítő láng. Ennek neve: lelkiismeret.

Hogy az emlékmű felújítva áll, hogy környezete ápolt, rendezett, hogy évről évre méretében és színvonalában nagyobb megemlékezésre gyűlhetünk össze, az sokunk munkájának, támogatásának és részvételének köszönhető. Elhatároztuk, hogy a tőlünk telhető szerény formában, pár soros köszönetünket nyilvánító emléklappal és egy apró emléktárggyal jutalmazzuk azokat, akik lehetőségükhöz, pozíciójukhoz, pénztárcájukhoz és idejükhöz mérten váltak segítőtársakká. A Magyar Lovas Kör Kézműves Szakága mesterei közül a Budai Papírmerítő Műhely tulajdonosai, a Gulyás család, valamint Hidvégi Miklós sallangkészítő, bőrdíszműves mester keze munkáját nyújtottuk át a következő tisztelt személyeknek:

- Zatykó János, Komárom város polgármestere
- Rédli Margit a komáromi önkormányzat sajtóreferense
- Lamperth Mónika belügyminiszter
- Dr. Janza Frigyes, dandártábornok
- Fodor Lajos vezérkari főnök
- Farkas József alezredes, a 7 fős lovas díszegység parancsnoka
- Menthy Zsolt
- Menthy Mariann
- vitéz Márkos Attila
- ifj. vitéz Márkos Attila
- dr Pál János, a MHLHT ügyvezető elnöke
- vitéz Cserhalmi Pál huszárezredes
- Hargitai József őrnagy, Bólyai Lovasklub elnöke
- Diószegi György, TLE elnöke
- Pekár István, Duna TV elnöke
- Váczi Ernő
- Nagy Kálmán, ny. h. ezredes
- Czeczidlowszky Béláné
- vitéz Sándor Zsolt százados
- vitéz Jásdi Balázs gyalogsági szemlélő
- T Nagy Ferenc Gidrán-Senior Kft. tulajdonosa
- dr. Eőry István
- Eőry Csilla - Hajdú Ágnes, újságíró
- Varga István, a Monostori Erőd Hadkultúra Központ Kht. ügyintéző igazgatója

Az emléklapok átadása után került sor a koszorúzásra. Azért nem sorolom fel részletesen a résztvevőket, mert személyük és az általuk képviselt intézmények és egyesületek megegyeznek az emléklappal jutalmazottakéval. A Magyar Lovas Kör nevében dr. Elek Sándor, Brandt László, Újházi Pál és Vér Imre urak helyezték el koszorúnkat az emlékmű talapzatán. Az ünnepségról felvételt készített a Duna TV és a helyi városi televízió is.
Ezt követően átvonultunk a Monostori Erőd tanácskozási tenl1ébe, ahol szerény, de baráti hangulatú vendéglátással fogadtuk az érdeklődőket. Itt kelült sor három rövid előadásra dr. Fehér Dezső c. egyetemi tanár megnyitójával és levezetésével. Az első előadó Nagy Kálmán ny. h. ezredes volt, aki december 8-án tölti be 93. életévét. Szeretett Kálmán bácsink a huszárság szerepét méltatta történelmünkben, és a lovakhoz való kötödését, tiszteletét fejezte ki szenvedélyes szavaival. Vitéz Jásdi Balázs a katonaságnál használt nyeregtípusokról és kialakulásukról tartott tartalmas előadást. Vitéz Sándor Zsolt a Monarcllia szétesése és azt követő időszakában viselt lovas katonai ruházatokról beszélt a hallgatóságnak. Köszönetünk mindegyiküknek a hiteles, részletes, lelkes hangvételű előadásért, melyek méltó helyen és környezetben hangzottak el a történelmi falak között. Az előadások végeztével szót kért tagtársunk, támogatónk T Nagy Ferenc úr, akinek segítsége nélkül színvonalában, programjaiban szegényebb, szürkébb megemlékezést tarthattunk volna.

T Nagy Ferenc úr fontos kéréssel fordult a jelenlévőkhöz, melyet kérem, tekintsenek közfelhívásként.
Mint a Gidrán Seruor Kft. tulajdonosa és vezetője keresem azokat az embereket, akik segédkeznének a Gidrán- ló történetének megírásában. Egyúttal krem mindazon személyek jelentkezését, akik résztvevői voltak a Pusztaszentkirá1yi Méncsikótelep és a Jászberényi Méntelep Ausztriába való menekítésében 1944. szeptembere és 1945. májusa közötti időszakban, és azok Magyarországra történő visszahozatalában 1945. október és november időszakában. Ez utóbbihoz rendelkezésre áll hiteles forrásanyagként apám, T. Nagy Ferenc méneskari főtörzsőrmester fent jelzett időszakban írott kézírásos naplója számtalan névvel, pontos helymeghatározással, adattal. Akik a fenti események résztvevői voltak, megérdemlik, hogy a hálás utókor tetteik megörökítésével tisztelegjen előttük.

Cégünk mindkét témában a megírás és a megjelenés költségét, valamint a szervezéssel kapcsolatos összes munkát vállalja.

Jelentkezésüket várom az alábbi címen és telefonszámon:
Gidrán Senior Kft.
1119 Budapest, Mérnök utca 37/b tel.: (1) 203-4731, (1) 20ő-5ő18, fax: (1) 371-1184,
e-mail: gidran@axelero.hu

Vitéz Márkos Attila közbenjárásának és családja rangjának köszönhetően kaptuk meg térítésmentesen a tárgyalótermet, Varga István úrtól, a Monostori Erőd Hadkultúra Központ Kht. ügyvezető igazgatójától. Külön köszönjük neki, hogy idegenvezetőt is biztosított az erőd megtekintéséhez.  Gulyás család az ízlésesen nyomtatott, merített papír emléklapokkal támogatta idei ünnepségünket. Az ünnepségek utáni visszajelzések alapján örömmel mondhatom, elégedettek lehetünk, hogy összefogásunk meghozta gyümölcsét. Egyetlen negatívumként említem meg, és nagy csalódást jelentett, hogy tagságunk, az előre kihangsúlyozott felhívásunk ellenére, szerény létszámban jelent meg.

Pajlócz András elnök

Forrás: Magyar Lovas Kör

2002.





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés