Blaskovich és Kincsem, a csodakanca

Kincsem, a verhetetlen, a legyőzhetetlen “csodakanca” 1874-ben látta meg a napvilágot Tápiószentmártonban, gróf Blaskovich Ernő birtokán. Pályafutása során 54 versenyen indult, és valamennyit megnyerte a telivér tenyésztés történetének legendás alakja. Teljesítménye, amit azóta sem ért el a világ egyetlen versenylova sem, nemcsak tulajdonosának, hanem az egész magyar állattenyésztésnek szerzett hírnevet, megbecsülést szerte a világon.

Kincsem, a verhetetlen csodakanca születésnapja

141 esztendővel ezelőtt, 1874. március 17-én született a magyar lótenyésztés és lóversenysport legnagyobb alakja, a verhetetlen KINCSEM. A sárga kanca Blaskovich Ernő tápiószentmártoni ménesében látta meg a napvilágot.

Kincsem diadala

Kincsem leszármazottai – bár ősanyjuk csodálatos eredményeit nem tudták elérni – hat ország 13 versenyterén, generációk során eljutottak a világ 12 telivér tenyésztő államába, és mindenütt megbecsülést szereztek e kiváló vérvonalnak. Ennek köszönhetően számos, nagy versenymúlttal rendelkező országban neveztek el a csodakancáról versenyeket, olyan országban is, ahol pályafutása során meg sem fordult. Ez mindennél jobban bizonyítja világszerte meglévő népszerűségét.

Kincsem valódi regényalak. Se előtte, se utána nem volt ló, ami megközelítette volna. Nem ügyeskedés szülte az 54 győzelmet, hanem a képesség, az acélosság, a szinte tudatos küzdőképesség: elsőnek lenni a legjobbak között! Ez az oka annak, hogy a világon mindenütt ő volt és maradt a “Hungarian Wonder”, a “Magyar csoda”.

1877 őszén a “Pesti St. Leger”-ben hét ló indult, köztük Kincsem is. Rengeteg a nép. A totalizatőr bérlőjének sajog a szíve: a forgalom nem lesz sok, hiszen még a játékosvérű pestiek is aligha játszanak arra, hogy a “Verhetetlen”-t leverik. Pedig ez időben a totón csak győzelemre lehetett fogadni. Császár Zsigmond, aki remek üzletember volt, engedélyt kért arra, hogy a géppénztáraknál Kincsem fogadások nélkül induljon, és a másodiknak beérkező lóra fizessék a tétkvótákat. (Arra senki sem gondolt, hogy Kincsemet megverhetik.) Így aztán a másodiknak beérkező Prince Giles the First-re fizették a kvótát. A totalizatőr történetében ez volt az első ilyen eset, később pedig az olasz ügetőversenyeken, és ennek példájára nálunk is bevezették.

A Kincsem parkban- a budapesti galopp pálya főbejáratánál – 1977-ben felállították életnagyságú bronzszobrát. Tápiószentmártonban 1999. március 20-án nyílt meg a Kincsem Múzeum, melynek bejárata előtt egy bronzból készült Kincsem szobor fogadja az ide érkezőket, ezzel a felirattal:
Vándor, aki itt jársz, állj meg egy percre és emlékezz, tisztelegj Kincsem emlékének, aki itt élt, ezen a területen, az egykori Blaskovich birtokon.”

A Kincsem parkban- a budapesti galopp pálya főbejáratánál – 1977-ben felállították életnagyságú bronzszobrát.

 

A Blaskovich család

A dinasztia-alapító Sámuel 1712-ben kapott nemességet, s több felvidéki birtokot vásárolt. Unokája, Pál 1780 után, a flamand hadjáratban mint a császári hadak ezredese, nagy győzelmet aratott Avenne le Sec mellett a franciákon. Az ezredes fia, József még “csak” 3000 holdat örökölt, de vagyonszerzésben felülmúlta az ősöket, hisz mintegy 30000 hold földet szerzett. Szerzeményének legérdekesebb darabja a tönkrement, ősrégi Kubinyi nemzetség tápiószentmártoni birtoka. E mesés vagyonból a kitűnően gazdálkodó Blaskovichok kezéből is sok kihullott, és sok elkerült tőlük a lányok férjhezmenetelével is. A 19.-20. század fordulójának első évtizedében csak Blaskovich Ernő 6800 holdas tápiószentmártoni és 2600 holdas naszádpalotai, illetve Blaskovich Elemér 5100 holdas törökszentmiklósi és Blaskovich Aladár 2611 holdas csanádpalotai uradalmai maradtak nagyobb egységben a család birtokában.

A lovak szeretete öröklődött a Blaskovich családban, valamennyiük tenyésztett, lovagolt és hajtott. Blaskovich Pál 1847-ben István főherceget másfél óra alatt vitte bravúros hajtással egy olyan úton, amit addig három óra alatt sem teljesített jó kocsis, jó lovakkal. Magyarországon azóta is él a közmondás: “hajt, mint egy Blaskovich…

Blaskovich Ernő, minden évben jelen volt a mezőn, a betakarítás időszakában. Egyetlen aratáson nem vett részt csupán, amikor barátai unszolásának eleget téve elkísérte Kincsemet Goodwoodba, Deauville-be és Baden-Badenbe. Birtokát a modern vállalkozásvezetés alapelveinek megfelelően – korát évtizedekkel megelőzve – átgondoltan, lehetőségeinek pontos felmérésével és kihasználásával vezette. 1875-ben 6-7 lova volt tréningben, és 6 yearling (1 éves) csikó legelészett a tápiószentmártoni ménesben. Ennyi ló azonban túl sok volt egy ilyen takarékos gazdának, és Blaskovich elhatározta, hogy a csikók egy részét eladja. Csakhamar vevő is jelentkezett Orczy báró és Lónyai gróf személyében. Hosszas megbeszélések után arra jutottak, hogy a Kincsem nevűt leszámítva az összes tetszik nekik. Így aztán Blaskovich a másik ötöt eladta a vevőknek, Kincsem pedig ősszel megérkezett Gödre, Hesp Róbert telepére, hogy a következő évben vágtasson a világhír, majd a halhatatlanság felé…

Kincsem

A tréner: Hesp Róbert (1823-1887)

Egy kis farmer fia volt Slinsby-ből, a Yorkshire-i grófságból. Job Marsdennél, a nagyhírű trénernél tanult Maltonban. Fiatalemberként jött Magyarországra, s itt a híres fóti, majd csákói falkavadászatokon dolgozott mint Huntsman. 1868-ban Lepsényben kapott állást, itt kezdte a galopplovak idomítását. 1875 elején saját idomítótelepet nyitott Gödön.

1875 őszén érkezett hozzá Kincsem, ami Hesp nevét felejthetetlenné tette a turf történetében. Hatalmas szerepe volt abban, hogy a Verhetetlen, 4 éves versenyzői pályafutása alatt soha nem betegedett meg, és mindvégig versenyképes állapotban maradt. Ő és egész családja tökéletesen beszélte a magyar nyelvet, ami ritkaságnak számított az angol trénerek és zsokék között.

Kincsem 1887. március 17. hajnalán múlt ki. Hesp Róbert 39 nappal élte túl szeretett kancáját – április 25-én halt meg.

 


Az oldal létrehozásában segítségünkre volt:
– Dr. Fehér Dezső: Kincsem, a csodakanca és
– Török Imre: Híres lovak, híres lovasok, híres versenyek című könyve.

Frissítve: 2022.08.03.
Fotó: Canva

 

Hozzászólások