Aki a lovakat szereti, rossz ember nem lehet

Hatvanban él Miska gazda, becsületes nevén Hóka Mihály nyugdíjas agrármérnök, gazdálkodó. Egész élete során, immáron 60 éve a lovak szorosan hozzátartoznak mindennapjaihoz.

A Galga-vidéken nőtt fel, ahol a ló fontos szerepet játszott a családok életében, az ott élők munkáját segítette. A ló megbecsült, szeretett állat volt a falusi emberek számára, a földművesek megélhetését biztosította. Miska gazda fiatal agrárszakemberként is ezen a vidéken kezdte pályáját a 70-es években, ahol a határbejárásoknál a „szolgálati jármű” a ló volt. Családot alapítva Hatvanba került, s a városszéli portáján természetes volt, hogy mindig volt és lesz is ló a háznál, míg él.

Ma már a nyereg helyett inkább a lovaskocsit választja. A váltás oka az, hogy öt unokája van, s ha eljönnek, egyszerre nem lehet őket egy ló nyergébe tenni. Ezért inkább Jászárokszálláson Tóth Alajos mesterrel készített egy hatszemélyes túrahintót, így mindenki felfér és nincs veszekedés, ha a nagypapával mennek kocsikázni a Zagyva-part mentén.

Gyakran megjelenik Miska gazda fogatával a környék lovas rendezvényein, melyet ma egy enyhén sodrott magyar félvér, „Sárga” névre keresztelt ló húz.

Mint látogató és lóbarát ilyenkor „szemlézi” a felhozatalt, hogy megállapítja, hol tart ma a lovashagyományok ápolása. Legutóbb a hatvani csata emlékhadijátékán tette tiszteletét, ahol a „labancok” kérték meg, vigye el őket is egy kis sétakocsikázásra. Sárga és huncutságra hajlamos hajtója úgy huszárosan megkocsikáztatta az „ellenséget”.

Hozzászólások