Izlandi póni - Icelandic horse

Izlandi ló - Icelandic Horse

Izlandon őshonos szívós, robusztus pónifajta, amely egy átlagos felnőttet épp olyan könnyen elbír, mint a gyerekeket.  Kis testmérete ellenére inkább a lovak, intsem a pónik között szokták emlegetni. Az izlandi lovak a három alapjármódon – lépés, ügetés, vágta – kívül még további kettővel rendelkeznek: a tölttel és a poroszkálással.

A mai izlandi póni a korábban Izlandra vitt észak- és közép-európai pónik és kislovak keresztezéséből alakult ki.

Származás és történelem

Az izlandi lovak elődjeit valószínűleg a vikingek hajóikon vitték Izlandra 860 és 935 között.


Izlandi ló

Kevés fajta dicsekedhet olyan fokú fajtatisztasággal, mint az izlandi, melynek tenyésztésébe csaknem 1000 éven át nem vittek be más fajtát. Ezeket a pónikat tartják a későbbi Shetland-, Highland- és Connemara-pónik elődjeinek is. 

A középkorban az izlandi lakosság nagy értékként tekintett a lovakra. A harcosok nélkülözhetetlen társai voltak, így az elesett vitézeket gyakran lovukkal együtt temették el. 
A fajta kialakulása során a természetes szelekciónak nagy szerepe volt: sok ló pusztult el a takarmányhiány és az időjárási viszonyok miatt. 874 és 1300 között, a középkori felmelegedés kedvező viszonyai közt az izlandi tenyésztők a pónikat különleges szabályok alapján választották ki, mint például szín és testfelépítés.

1300 és 1900 között ismét háttérbe szorult a szelektív tenyésztés, mert a klíma gyakran vált zorddá, embert és lovat sem kímélve.
1783 és 1784 között az izlandi lóállomány 70%-a pusztult éhen, valamint vulkáni hamu okozta mérgezésben, miután 1783-ban kitört a Lakagígar vulkán. A kitörés nyolc hónapig tartott, a kitörő láva több száz négyzetkilométert lepett el, számos folyót terelt el, illetve szárított ki.  A következő száz évben a lópopuláció regenerálódott, majd a 20. század elejére a szelektív tenyésztés ismét nagyobb hangsúlyt kapott. Az első izlandi fajtaegyesületeket 1904-ben alapították, az első törzskönyvet pedig 1923 körül kezdték el vezetni.

Hátas-, málhás- és fogatlóként az izlandi ló 1926-ig elengedethetetlen volt, mivel addig nem épült ki úthálózat a szigeten. Az 1940-50-es évekig elsősorban munkalóként és fogatban hasznosították. Az 1940-es évek végére elkezdődött az első lovak exportja – többek közöt Németországba.

Az izlandi pónit lovaglásra, tenyésztésre, vagy húslóként hasznosítják. Izland déli részén már régóta működnek húslótenyészetek, miközben a sziget többi részén inkább a lovastanyák működtetésére koncentrálnak. Különleges figyelmet fordítanak a lovassportra, valamint a lovasturizmusra Észak-Izlandon, ahol az izlandi lovak vékonyabb és elegánsabb típusaival találkozhatunk.

Küllem:

Általános Az izlandi lovak között számos különböző típus lelhető fel. Sok ló – főleg az idősebbek – a pónitípushoz tartoznak. A mai tenyészcél azonban inkább az elegánsabb és jól izmolt, hátasló típusú,  szép fejű lovak tenyészete.
Test Az izlandi ló fajtájából adódóan robusztus. Nyaka rövid, izmos és szélesen illeszkedik. Marja lapos és széles, szügye mély, válla izmos és enyhén dőlt. Lábai erősek és rövidek.
Fej Az izlandi ló feje jól arányolt, profilban egyenes, homloka széles.
Marmagasság 130 és 145 cm között
Szőrzet Mivel télen is a szabad ég alatt vannak, az izlandi ló téli szőre rendkívül sűrű. Sörényük és farkszőrzetük szintén sűrű. Farkuk viszonylag mélyen tűzött.
Szín Minden szín, kivéve a tigristarkát.

Jellem

Az izlandi ló barátságos, tanulékony és könnyen kezelhető, emellett lelkes és magabiztos. Kisgyermekek alatt, vagy terápiás oktatásban is kiváló társ, emellett jól ugrik. Mivel Izlandon nincsenek ragadozók, az izlandi pónik nem mondhatók félősnek. Figyelmesek, felbecsülik a veszélyt és csak ezután cselekszenek.

Különlegesség

A három alapjármódon – lépés, ügetés és vágta – kívül még a tölttel (négyütemű gyorslépés), és passz-szal (poroszkálás) is rendelkeznek.  A tölt és a poroszkálás nagyobb biztonságot biztosítanak az egyenetlen terepen.

A tölt lépéssorrendje ugyanaz, mint a lépésé, tiszta négyütemű jármód. Mivel hiányzik a lebegőfázis, a lovast nem rázza, hanem kellemesen ringatja. Ez a rendkívül kényelmes jármód tette az izlandi pónit annyira népszerűvé hazáján kívül is.

Pónitól függően a tölt sebessége a lépéstől a vágtáig (versenytölt) fokozódhat. Van olyan egyed, amelyik 48 km/óra sebességet is el tud érni töltben.

Érdekességek:

Az izlandi póni későn érő típus, csak 4-5 éves korában érik meg a lovaglásra. Ugyanakkor hosszú életű lófajta.

Az izlandi törvények értelmében az a ló, amely egyszer elhagyta a szigetet, többé nem térhet vissza, emellett idegen lovak importja sem engedélyezett a járványok és betegségek behurcolásának elkerülése érdekében. Ugyanezen okból kifolyólag Izlandra kizárólag új lószerszámot és új, vagy alaposan fertőtlenített lovasfelszerelést lehet csak bevinni.

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ 


KapcsoLÓdó cikkeink:

Izlandi lovastúrák >>>

Lovak a vulkán árnyékában >>>