Gidrán

Gidrán

Magyarországi Mezőhegyesi Méntelepen tenyésztették ki 1816-ban, az Arabian fajta egyik egyedével (Siglavy Gidran). 1817-ben ez a gesztenyepej/pej színű csődör 6 csikót nemzett arabian, turkish, transylvanian, Spanish-Naples fajta kancákkal. Később ezek a csikók Mezőhegyesre kerültek, és ott a fajta alapítói lettek. 1820-ban a spanish-naples kancának csikója született, 2. Gidran, és ő lett a fajta alapítója. 1855-ig a Gidran fajta anyaállatai 33%arabian, 22% transilvanian, 16%spanish, 16%nonius, 6%hungarian natives és 6% gidran kancák voltak.

Aztán megjelent az angol telivér és 1893-ban 3 generáción keresztül

használták a fajta "utólagos" fejlesztésére.

Shagya Arabian csődörökkel mégtovább fejlesztették a fajtát. Az "eredmény" a fajta másik típusa lett, amely kiváló vágta és ugróképességekkel rendelkezett. A modern Gidran fajta tehettséges lovaglásban és driving- ban (lovaskocsiknál); továbbá különösen ismertek az atlétikai képességeikről, jól kiegyensúlyozott vérmérsékletükről és izmos testfelépítésükről.

Gidran fajta kitűnik a FEI közbeni fegyelmével, ahol a fajták gyorsaságát, kitartását/állóképességét, reflexeit, és bátorságát nézik. Mérete: 15,3-17 marok lehet magasággig. Kitételek a fajtához tartozáshoz: 4 generációra visszamenőleg igazolandó a ló őseinek származása (csak gesztenyepej/pej színű, melegvérű, Arabian, Anglo- Arabian fajta lehet), ezenkívül a minimális mérete 15,2 marok.

Veszélyeztetett fajta, az egész világon kevesebb mint 200 egyede van!

Fordította: Tyr

Egy kis helyesbítés, melyet Pelczéder Zoltánnak, a Pettkó-Szandtner Tibor Lovakollégium és Szakiskola igazgatójának köszönhetünk:

A GIDRÁN FAJTA KIZÁRÓLAG CSAK SÁRGA SZÍNBEN LÉTEZIK. Az a ló, amelyiknek az ősei között található olyan, amelyik fajtatiszta gidrán, még nem lesz gidrán fajtájú.

A gidrán fajtában a sárgától eltérő bármely szín kizáró ok.

A kiegészítést köszönjük!

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ 

A kizárólag sárga színben előforduló huszárlónak hányadtatatt sors jutott a történelem során, mára azonban kiváló sportló, legfőképp militaryban csillogtatja meg tehetségét.

A Gidrán fajta eredete 1816-ra nyúlik vissza, amikor Fechtig báró Egyiptomban megvsárolta a Gidran Senior névre keresztelt arab telivér mént. Ez a kis sárga ló Bábolnán állt tenyésztésbe, ahonnan Gidran II nevű csikója átkerült Mezőhegyesre és vegyes kancaállományt fedezett.

Az 1840-es években tértek át a ménesek származás szerinti csoportosítására. Ekkor tűnt fel, hogy az addig "Sárgaménesnek" nevezett kancaállomány túlnyomórészt Gidran származású volt.

Hogy elkerüljék a rokontenyésztést, illetve, hogy a fajta küllemi- és teljesítmény-értékét  javítsák, angol telivér méneket használtak, így a gidrán fajtát akár egy anglo-arab populációnak is tekinthetünk.

A gidrán hasznosítása a nyereg alatti munka felé tolódott el, így a XX. század elejére egy jól lovagolható, homogén, nemes küllemű huszárló, valamint Európa meghatározó anglo-arab fajtája lett.

A gidránt 1885-ben ismerték el önálló fajtaként.

1920-ban, a román megszállást követően, az akkor 98 gidrán kancából a román csapatok 74 lovat hadizsákmányként magukkal vittek. Mindössze 13 kanca maradt meg, a többi egyed a harcok során eltűnt és csak 1944-re sikerült a kancalétszámot 90-re bővíteni.

A két világháború közötti időszakban, a korábbi tapasztalatokra alapozva, már kevésbé használtak angol telivér méneket a tenyésztésben, inkább az arab telivér és kisbéri félvér lovakat részesítették előnyben, feltűnően jó eredményekkel: eltűntek a használatbeli problémák és egy értékes állomány alakult ki viszonylag rövid idő alatt.

A II. világháború után a tenyésztés középpontjába a megfogyatkozott állomány fejlesztése, valamint a meglévő vérvonalak megőrzése került.

1957-ben az egész ménes átkerült Mezőhegyesről a Dalmandi Állami Gazdaságba.

1975-ben az Országos Állattenyésztési Felügyelőség, közreműködve az Állattenyésztési Kutatóintézettel, Borodpusztán új törzstenyészetet alapított. A borodpusztai tenyészet többször is gazdát cserélt az évek alatt, végül 1996-ban a Pannon Lovasakadémiához került Marócpusztára. Időközben szintén ide került a megszüntetett Dalmandi gazdaságból a gidrán kancaállomány.

A gidrán legtipikusabb ismérve, hogy kizárólag sárga színben fordul elő. Tömeges testfelépítésű, középnehéz hátas fajta. Feje testtömegével arányos nagyságú, középmagasan tűzött, egyenes profilvonalú. Nyaka középmagasan illesztett, közepesen hosszú. Marja kifejezett, hosszan hátbanyúló, elég jól izmolt. Háta és ágyéka szintén közepesen hosszú, szügye széles, jól izmolt, mellkasa többé-kevésbé mély, dongás. Az anglo-arab hatás ellenére erős csontozatú, lábszerkezete túlnyomórészt szabályos, de durva lábszerkezeti hibáktól mentes.

Marmagassága 155-180 cm közé tehető.

Kiváló sportteljesítményeket tudhat magának ez a magyar lófajta. Az 1928-as amszterdami olimpián Elliot megszerzi a díjugratás aranyérmét. Bíbor Gidrán felállítja a távolugrás nem hivatalos világrekordját, amikor a Rákos patakot (10 méter széles) hibátlanul átugorja. Az 1930-as években Pauly Hartmann és Legszebb díjlovaglásban Aachenben az olimpiai nagydíj 5. helyét szerezték meg. Ezek a sikerek nem csupán a fajta kiválóságát, de genetikai értékét is bizonyítják.

Az egykori huszárló napjainkban miitaryban és díjugratásban remekel és bizonyítja rendkívüli tehetségét, de szintén megemlítendő, hogy 99 Gidran VI (Obeliszk) az 1992-es kettesfogathajtás magyar bajnoka. Déva Gidrán Hűtlen az utóbbi évek egyik kimagasló military lova egyetlen magyarként tudott minősülni a Sidney-i olimpiára.

Magyarországon kívül csak Románia és talán még Bulgária rendelkezik még kisebb létszámú ménessel, ezért a fajta tisztán való fenntartása Világörökségi szempontból is igen jelentős.

Forrás: Kisbéri és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület, Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad
Fotó: Haga Zsuzsanna