Deliboz

Deliboz

A keleti hátaslovaknak ez a fajtája Azerbajdzsán Kazakh, Akstafa és Tauz vidékein honos, valamint Georgia ls Armenia ezekkel a területekkel határos részein. Régebben hívták a fajtát még azerbajdzsáni "Kazakh" fajtának és azerbajdzsáni fajtának is.

Az 1930-as, 1940-es években szakemberek kiválogattak Deliboz típusú egyedeket hatalmas ménesekből. Ezeket a lovakat fejlesztették arab és Karabakh hátasló-ménekkel. A deliboz lovak széleskörűen elterjedtek, egészen nyugat-Azerbajdzsánig. 1943-ban egy State Breeding Cooperative

(~ Állami tenyésztési szövetkezet) alapult, hogy a fejlesszék a köztársaság lovait (egyedszámban).

Az 1950-es évektől kezdve az azerbajdzsáni fajtát arab és tersk ménekkel fejlesztették, míg a Karabakh fajtát elválasztva tenyésztették. Keresztezések Deliboz típusú lovakat eredményeztek.

Deliboz lovak eltérnek a többitől a tiszta, rövid fejük, széles homlokuk és keskeny orruk miatt, valamint nagy nyakuk és nagy testük miatt. Az ágyékuk és hátuk is igen hosszú. Lábaik tiszták és nagyon arányosak, míg a harmadik lábközépcsontjának körmérete nagyobb mint más lovaknál.

Deliboz lovak jellemzője az ingatag temperamentum valamint a poroszkáló járásmód. Tipikus jellemvonása a fajtának az egyedi, hosszúkás redő a nyelven, ami villás-nyelv benyomását kelti.

Marmagassága átlagosan 152 cm, mellkaskerülete 172 cm, harmadik lábközépcsont kerülete 19,4 cm.

A Deliboz lovak jó munkáserőt jelentenek. Könnyedén megtesznek napi 45-55 km-t hegyvidéken 115-130 kg teherrel. Körülbelül 70 km-t lovassal. Legjobb eredményei: 1 perc 56 másodperc alatt 1600 méter,

valamin 2 perc 55 másodperc alatt 2400 méter.

A mai Deliboz lovak tenyésztésének középpontjában a Tersk, Tselostat és Pygmalion fajta lovak vannak; ezért létezik a probléma, hogy hogyan kerüljenek helyi lovak a tenyésztés középpontjába. A Dashyuz versenyistálló birtokolja a 140 "leginkább" Deliboz fajta lovakat, amelyeket olyan kancákkal fedeztetnek, amelyek ereiben nagy arányban Tersk-vér folyik.

Fordította: Tyr

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ