Mesterfogás – Lovas kurzusok a Nyeregszemle és Hortobágyi Lovasnapokon

|ƒ programok |ƒ díjugrató verseny ƒ| regisztráci󠃃| 
"Mesterfogás" lovas kurzusok | Nyeregszemle Kupa | állategészségügyi feltételek |


Neves szakemberektől tanulhatnak a lovasok

Tavaly először szerveztek a Hortobágyi Lovasnapok és Nyeregszemle keretein belül kurzusokat azon lovasok részére, akik az ország elismert lovas szakembereitől kívántak tanulni.

A képen Szalontai Zoltán, "Sheriff", a kurzusok egyik trénere

Hamza Viktória, Pénzes Gábor, dr. Gőblyös István, valamint Szalontai Zoltán is elfogadták a felkérést, az idei évben tőlük kaphatnak tanácsokat a fejlődni vágyó lovasok.

A szemináriumok alatt a mesterek egy előre megszabott tematika mentén haladnak, minden tréner más és más programterv szerint tartja kurzusait, melyek során a résztvevő lovasok rengeteg egyénre, lóra szabott tanáccsal gazdagodhatnak.

A kurzusokra való jelentkezés feltételei hamarosan elérhetőek lesznek a www.nyeregszemle.hu honlapon. 


Oktatók

Hamza Viktória

Hamza Viktória vagyok, a lovakkal való kapcsolatom közel 10 éves múltra tekint vissza. Nem származom ősgyökeres lovas családból, nálunk a családban lovazás 2002-ben kezdődött el. Kezdetben nem vonzódtam úgy a lovakhoz, mint ahogyan most, akkoriban más sportok jobban érdekeltek, és azokban jeleskedtem inkább.

2007-ben kaptam meg az első lovamat, akit fél évvel azelőtt ismertem meg, hogy hozzánk került. Számomra az igazi lovas élet innen kezdődött. Lovas tudásom legnagyobb részét teljesen magamtól, edző és külső segítség nélkül szereztem. Gyerek fejjel sok összefüggéstelen "tudással" a hátam mögött a kis pónimmal rengeteg dologba belefogtunk és sok mindent kipróbáltunk, eközben pedig jó néhány kellemetlenségbe is belebotlottam, mikor a lovam nem hajtotta végre, amint kértem tőle, ellenszegült és stb., de nem sok gondot fordítottam ezekre a problémákra, inkább átsiklottam fölöttük, teljesen helytelenül.

2009 fordulópont volt a számomra, ekkor láttam először Jean Francois Pignon hogyan dolgozik a lovaival, ekkor még csak képernyőről, de rövidesen ugyanebben az évben megrendezett világkupán élőben is láthattam Pignont a lovaival, és ez igazán mély benyomást tett.

Mint ahogyan korábban is, egyedül fogtam bele az ún. szabadidomításba, ami közel sem volt olyan egyszerű segítség nélkül, de Pignon munkája óriási motivációt adott főleg az elején. A fő vezérvonalat az ő munkássága adta, az ő hozzáállása, és stílusa állt a saját karakteremhez a legközelebb. Az elején jó néhány zsákutcába belebotlottam, de mindeközben rengeteget változtam, a lovak megtanítottak türelmesebbnek lenni, tisztán gondolkodni, határozottnak ugyanakkor nyugodtnak maradni. Sok-sok tapasztalat gyűlt össze az elmúlt néhány év alatt, és ezek mostani tudásom alapját és forrását képezik, ami folyamatosan bővül, hisz mindig tanulhatunk valami újat.

A kezdetektől fogva lehetőségem volt arra, hogy a lovakat itthon háznál tartsam, így sok időt foglalkozhattam velük, de ami még fontos, hogy a megfigyelések során rengeteg olyan kérdésre választ kaphattam velük kapcsolatban, amire a foglalkozások során nem találtam egyértelmű magyarázatot. Tanulmányaimnak egy kisebb részét Győrben egy mezőgazdasági iskolában, lovakkal kapcsolatos szakon végeztem, ahol nem az általam képviselt idomítás és ló képzés került fókuszba, de mégis bővítette a tudásomat egyéb téren a lótartó és tenyésztő szakma megszerzése. Ezt követően szintén Győrben már egy OKJ-s képzés keretein belül a lovas-edző képesítést is megszereztem az idei évben.

Jelenleg Komáromban élek és tartom 6 saját lovamat, akikkel rendszeresen foglalkozom, mint társaimmal. Emellett lehetőségem nyílt eddig megszerzett tudásomat is átadni, és segíteni embereknek és lovaiknak, a ló kommunikáción alapuló, gördülékeny és jól működő kapcsolat kialakításában. Emellett pedig az országhatáron kívül és belül saját lovaimmal összeállított előadásunkkal igyekszünk átadni azt az érzést és élményt, amit a lovak adhatnak nekünk, ha mi is hajlandóak vagyunk a megértésre és az együttműködésre, pontosan úgy ahogyan ők is.


Pénzes Gábor

A lóval édesapám révén már kisgyerek koromban megismerkedtem. Apám Kiskunhalason volt katona és versenyző, valamint családi kötődésünk is volt Halashoz. Ott ültem lovon először kb. 2 évesen. Az első komolyabb lovagló leckéket is apámtól kaptam Halason és Pilisszentivánon.

A 80-as évek közepén elkerültem Apajra nyári munkára, majd rendszeresen vissza is jártunk, itt Bábel Józsi bácsi volt az edzőnk. A következő állomás Üllő-Tornyoslöb volt, ahol Szabados Gyula keze alá kerültünk. Elsősorban ugró lovasoknak neveltek minket, de szerencsére minden helyen nagy hangsúly fektettek az idomitásra is. Ekkor kezdtem el versenyezni ugró szakágban.

Baráti kapcsolat révén kerültem Tökre, ahol az akkori telivér ménes lovait kellett a verseny pályafutásuk után átlovagolni és ugró versenyeken elinditani. Itt rövid ideig Szabácsi Pista bácsival dolgoztunk együtt.

Amikor Vác mellé kerültem belovaglóként, nagy szerencsémre Szemere Csaba bácsival találkoztam és az ő edzésein éreztem először azt a mélységet és hatalmas távlatokat, ami ló és ember kapcsolatát jellemzi. Az ő tanitása mind szakmailag, mind emberileg egész életre szólóan meghatározó lett. Nem utolsó sorban az ő révén ismerkedtem meg a huszársággal és az ún. huszár szellemmel, ami az ő köreiben minden lovast áthatott és jelentést adott a lovas ember szónak. Vác után átmentem Sződligetre. Itt még rövid ideig dolgoztunk együtt Csaba bácsival, valamint olyan lovasokkal találkoztam és kerültem – remélem szerintük is – baráti viszonyba, mint Zupán Péter és Balog István.

Amikor Kaposváron az agrár egyetemet végeztem el, a lovas akadémia edző szakát is megcsináltam. Nagy szerencsére Monspart Gábor bácsival sikerült együtt dolgozni, aki tovább mélyitette a Csaba bácsitól kapott tudást. Elég annyi, hogy mindketten Örkénytáborosok voltak. Hosszú beszélgetéseink alatt megismertem a huszárság szerepét a hadseregekben és a világháború alatt. Azt gondolom a leghitelesebb forrásból.

Egyetem után Ausztriába mentem egy ugró istállóhoz, ahol versenyezni kellett az eladásra váró lovakkal, valamint a lóvásárlások során tesztlovasként kipróbálni a megveendő lovakat. Ez elég tömény gyakorlati képzés volt.

Hazatérve visszakerültem Tökre, mint ménesvezető, és ekkor kezdtem el bemutatókon lovagolni, illetve erre a feladatra lovakat képezni. Ekkor alapitottuk meg huszár egyesületünket, amelyik tagja az országos huszárszövetségnek is. Eddigre kikristályosodott a cél, hogy elsődleges célunk az legyen, hogy minél hitelesebben bemutassuk a huszárság szellemi és gyakorlati hagyatékát.

Szerencsémre sikerült kijutnom többször is Spanyolországba nagyon jó barátom, Komáromi Krisztián révén és ott nagyon sokat tanulni a lovak magas iskolás kiképzését illetően. Ezt a tudást Göblyös István barátommal Németországban tovább tudtam bőviteni Bent Branderoup kurzusán.

Jelenleg lovak és lovasok képzésével foglalkozom, valamint hagyományőrző alezredesként a huszár hagyományok ápolásában veszek részt, mint az egyesületünk elnöke és a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség alelnöke.


Dr. Gőblyös István

Közgazdász, lovasedző, lókiképző, a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovarda tulajdonosa vagyok.

A Nemzeti Lovardában kezdtem lovagolni 12 éves koromban. Míg társaimat kivétel nélkül az ugratás érdekelte, engem kezdettől fogva a díjlovaglás és a lókiképzés vonzott. Amikor 15 éves koromban a Budapesti Lovas Klub tagja lettem, Dallos Gyulát választottam edzőmnek. 17 évesen a magyar bajnokság döntőjében, majd egy év múlva már nagydíj kategóriában versenyeztem. Díjlovaglásban többszörös ifjúsági, főiskolás, valamint Budapest bajnok vagyok. 30 évesen a díjlovaglás mellett díjugratással és militaryval is elkezdtem foglalkozni, mindkét szakágban szintén versenyzési szintig jutottam.

Mára a modern stílust elhagyva, a klasszikus lókiképzés nemzeti hagyományokon alapuló újraélesztésén fáradozom. A számtalan győzelem és helyezés ellenére ugyanis egyre inkább azt éreztem, hogy a modern díjlovaglásban a formák és a külsőségek sokszor sekélyes tartalmat takarnak.

Egyre inkább elkezdtek foglalkoztatni a lókiképzés elméleti kérdései. Meggyőződésemmé vált, hogy az iskolalovaglás minőségi szabadidőlovaglásként a XXI. század lovaglási stílusa lesz, nekünk magyaroknak pedig, nemzeti hagyományainkra és lófajtáinkra támaszkodva különös lehetőségeink és kötelezettségeink vannak ezen a téren.

Folyamatos szakmai kapcsolatban állok az iskolalovaglás európai mestereivel, a 2003-as, sáripusztai születésű Zita nevű lovamat a kasszikus elvek alapán képzem. 2010-ben lovasblogot indítottam, ahol közel 1000 publikációt jelentettem meg. Tanítványaimmal 2013 óta saját iskolámban foglalkozom.


Szalontai Zoltán

Lovas családba születtem, nagyapám – Szalontai Mihály – a Borbáspusztai Ménes csikósa volt a 60-as években. 14 éves koromig az Ő tanyájukon töltöttem minden szabadidőmet, mindig lovak közelében éltem. Részt vettem a ménes körüli életben, később pedig a lovakkal végzett paraszti munkákban. Őriztem a ménest nagyapámmal, majd a ménes felszámolása után fogatoztunk, ekekapáztunk, szántottunk, vetettünk, boronáltunk nagyapámmal.

Óvodás korom óta lovagolok, s a 90-es évek közepe tája óta vannak saját lovaim. Az első lovaim megvásárlása óta napjainkig, lassan 20 éve üzemeltetem a Silverado Ranch nevű lovasturisztikai létesítményt. Silveradon több ezer ember fordult meg a majd két évtized alatt, s ismerkedett meg a lovaglással vagy vett részt túrákon, versenyeken lovasként, illetve megszámlálhatatlan lovas programon, rendezvényen nézőként, résztvevőként. Rendeztem westernlovas országos bajnokságokat, sőt lasszó Európa Bajnokságot is. Éveken át szervezője és moderátora voltam a Lovas Beszédes Esték talk shownak, melyeken olyan neves lovas szakembereket nyertem meg partnernek, mint Dallos GyulaKállai PálCsepin Péter, stb.

Alapító elnöke voltam a Magyar Lovasszövetség Western Szakágának, melyet éveken át vezettem, s szakbizottsági tagként azóta is részt veszek a hazai westernlovas élet szervezésében, fejlesztésében, irányításában. 2013-ban a Magyar Lovasszövetség Reining Szakága elnökének választottak.

Végzett edző vagyok mindkét western szakágban, a Magyar Lovasszövetség Edzői Tanácsában mindkét szakágat én képviselem. Immár 6 éve oktatok westernlovaglást a Szent István Egyetem Állatorvostudányi Karán, a Lovastanár és Szervező Szakon.

Szakági elnökként westernbíró képzést szerveztem, s a ma licenccel rendelkező magyar bírók mindegyike az általam szervezett képzésen szerzett végzettséget.

Versenyzőként sokszoros magyar bajnok vagyok cutting, team penning, ranch sorting, roping versenyszámokban, s 3 db aranyérmet őrzök a trófeáim között Lasszó Európa Bajnokságokról. Többször voltam győztes Közép Európa Kupákon különféle versenyszámokban, illetve dobogós színvonalas magyar és nemzetközi versenyeken. Magyarországon meghonosítója, bevezetője voltam a cutting, team penning, ranch sorting, cowboy race, cattle penning, calf roping, ranch roping versenyszámoknak. Eredményes reining versenyzőnek számítok open osztályban.

Az elnökként általam vezetett Silverado Crazy Cowboy Club, mely a Magyar Lovasszövetség tagja, a magyar westernlovas bajnokság legnagyobb lovas-létszámú sportegyesülete, s rendre elnyeri az Év Legeredményesebb Egyesülete megtisztelő címet is.


A szervezők elérhetősége és általános információkérés:

Általános információk:
E-mail: info@nyeregszemle.hu
Tel.: +36 20 290-3320
 
Információ lovasok részére:
E-mail: lovasok@nyeregszemle.hu
Tel.: +36 30 388-0114

Információk vásárosok részére:
Email: szabgab@hortobagy.eu
Telefon: +36-30/661-0670

2015.06.08. Csuti Péter, www.nyeregszemle.hu

Hozzászólások