75 éve lovak és épületek rajongója: Lázár Antal professzor

Lázár Antal, a BME Építészmérnöki Karának lelkes professzora egyetlen napot sem tud elképzelni lovak nélkül, 75 évesen is minden nap lovagol. A lovak inspirálták a hazánkban egyedülálló „A lótartás építészeti vonatkozásai” című előadássorozat életre hívásában is. Ismerd meg velünk a lóbarát Kossuth-díjas professzort.

Évek óta töretlen érdeklődés övezi a BME Építészmérnöki Kar lelkes és hozzáértő professzora által szervezett programsorozatot, amelyen a szakma legjelesebbjei adnak elő.

"Az életemnek három fontos része van: első a családom, a második helyen áll az építészet – a tervezés és az egyetemi oktatás –, a harmadik pedig a lovak iránti szeretet” – vallotta Lázár Antal, az ÉPK Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék professor emeritusa, aki évek óta szervezi a Magyarországon egyedülálló „A lótartás építészeti vonatkozásai” című előadássorozatot.

"A ló mindig fontos társa volt az embernek, használták harcban, mezőgazdaságban, iparban, sportban. Mindig szükség volt épületre az elhelyezésükhöz. Világhírű építészek, közöttük Gaudi is tervezett lovardákat, de remek magyar példák is vannak: az azóta már lebontott Nemzeti Lovardát Ybl Miklós tervezte, a BME K épületét is tervező Hauszmann Alajos a Budai Várba tervezett királyi lovardát, amelynek helyreállítását a közeljövőben tervezik, de Kós Károly is sokat foglakozott a lovakkal és az építészettel” – sorolta a professzor, akinek élete összefonódott a lovaglással, sőt, napjainkban is hetente hétszer lovagol. „Középiskola után döntenem kellett: öttusázóként öt sportág edzéseire járok, vagy a Műegyetemet végzem el. Utólag jó döntésnek bizonyult ez utóbbit választani. Az öt sportból a lovaglást tartottam meg: a Honvéd válogatott díjugratója voltam, majd áttértem a távlovaglásra, amelyben országos bajnokságot is nyertem. Az én sporteszközöm a ló, azaz egy élőlény, nem olyan, mint egy bordásfal. Van jókedve vagy rosszkedve. Ha ráülök, egy óra múlva már más lóról szállok le. Nekem minden nap mennem kell e társhoz.

"Ha nem lovagolok pár napig, azt veszem észre, hogy nem fog úgy az agyam, mint korábban…”

Fotó: epiteszforum.hu

A professzor által szervezett és a Magyar Lovassport Szövetség, valamint a BME Építészmérnöki Kara által is támogatott program előadásai nyitottak, így azokon a hallgatókon kívül számos külső érdeklődő is megjelenik.

Az Ipartanszéket, Lázár Antal munkahelyét már az első világháború előtt a mezőgazdasági építészet jelentős műhelyeként tartották számon. A lovak kiemelt szerepet kaptak e tudományterület kutatásában. Ma Magyarországon hatvan-hetvenezerre tehető a lovak száma, míg a múlt század elején másfél millió lovat tartottak.

A rendszerváltás után az állami beruházások visszaestek a lótartással kapcsolatos építkezés területén is. Ezzel párhuzamosan megnőtt a magánkezdeményezések száma, hiszen a ló iránti érdeklődés – akárcsak a nyugati országokban – fokozódott. A lovak számára készült építmények változó szakmai színvonala ösztönözte arra a professzort, hogy további kutatásokat folytasson e témában, és előadássorozatot szervezzen a hazai ló- és lovassport legkiválóbb és széles kört érintő szakembereinek bevonásával. „A lakások tervezésénél is vannak előírások a nyílászárók méretezésére vagy a fűtés kialakítására. Ez a lovak számára rendelt épületeknél sincs másképpen” – hangsúlyozta. „Az a tapasztalatom, hogy nem kerül sokba ezt szakszerűen csinálni.”

A „Lótartás építészeti vonatkozásai” kurzust hét évvel ezelőtt hirdette meg első alkalommal a BME. A gödöllői Szent István Egyetemen, valamint a Kaposvári Egyetemen is oktatnak lótartással kapcsolatos tárgyakat, de csak érintőlegesen foglalkoznak e téma építészeti vonatkozásaival. A műegyetemi előadássorozat célja egy általános, több szakterületet érintő áttekintés volt – az építészeti szempontok mellett –, így a nem építész hivatású előadók is kimagasló szaktudással rendelkeztek.

A műegyetemi előadók a lótartás építészeti és műszaki kérdéseit, valamint egy épület vagy épületegyüttes beillesztését vizsgálták a településszerkezetbe, és áttekintették a lovakkal kapcsolatos építészet háromezer évre visszanyúló történetét.

„Büszke vagyok a „házon kívülről” hívott vendégeimre. Lázár Vilmos tizenegyszeres világbajnok fogathajtó, a Magyar Lovas Szövetség elnöke, Sótonyi Péter, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának dékánja, a ló anatómiájának nemzetközi szintű szakembere, vagy Dallos Gyula örökös magyar bajnok, egyetemi lovastanár, a magyar lovas élet egyik legjobb elméleti és gyakorlati ismerője, Hecker Walter, lovas szakkönyvek egész sorának szerzője is adott elő a rendezvénysorozat keretében. De járt nálunk Hesp József lovas szakíró is, akinek dédapja Kincsem trénere volt, Angliából érkezett lovas szakemberként." – mondta el Lázár Antal professzor.

Dallos Gyula és Lázár Antal a "Lótartás építészeti vonatkozásai" kurzuson

Minden évfolyam hallgatói felvehetik a tárgyat, létszámuk általában 30 és 90 között váltakozik. Az előadások egy része az egyetemen kívüli helyszíneken zajlik, így a hallgatók jártak a Kincsem Parkban és a Mezőgazdasági Múzeumban is, ahol kiállították többek között Kincsem és Imperiál csontvázát is. A kredit megszerzéséhez esszét kell írni valamelyik elhangzott előadásról vagy a ló és az építészet kapcsolatáról: ez utóbbiak alapján íródott a „Ló és építészet” című kötet is.

A közelmúltban állították fel újra Andrássy Gyula gróf lovasszobrát a Kossuth téren. Az eredeti alkotást Zala György készítette 1906-ban. A háborút épségben átvészelő szobrot 1946-ban, az ideiglenes Kossuth-híd építésekor bontották le, anyagát a Sztálin-szoborhoz használták fel.

Az életnagyságúnál két és félszer méretesebb művet Engler András, Polgár Botond és Meszlényi János alkotta újra, és 2015 májusában helyezték el. (Engler András és Polgár Botond korábban a K épület főbejáratánál látható szoboralakok, valamint az egykor a Műegyetem könyvtárában álló Erzsébet királyné-szobor Nagykanizsa főterén felállított másolatának elkészítésében is részt vett.)

A művészek műterme a Kincsem Park műemléki tribünjében kapott helyet. „Éppen a Kincsem Parkban futószáraztam a lovamat, amikor két – akkor még számomra ismeretlen – művész megszólított, hogy lómodellt keresnek egy pályázatként benyújtandó lovas szobrukhoz” – emlékezett a professzor.

„Így lett Szudán lovam az Andrássy Gyula-szobor lovának modellje.”

„Sajnos még nincs olyan, a kurzuson végzett építész tanítványunk, akinek az épülete megvalósult volna” – jegyezte meg a professzor. „Ennek oka, hogy az első előadások nem voltak nagyon régen, így az itt végzettek kezdő építészeknek számítanak. A mi szakmánk sajátossága, hogy egy jelentős beruházás megvalósulásához sok idő és szerencse kell. Ma kevés az új beruházás, és sok fiatal építész nem kap megbízást, inkább a tapasztaltakat foglalkoztatják. Reméljük, hogy a fiatalok több lehetőséget kapnak ezen a területen is a jövőben.”

Lázár Antal 1986 óta tanít a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol 18 évig volt tanszékvezető. 2002 és 2006 között az Építészmérnöki Kar dékánja, 1966 és 1985 között az IPARTERV építésze volt.

Több országos építészeti tervpályázat győztese, többek között a Népligeti Buszpályaudvar, a Táncművészeti Főiskola, a Műegyetem Q épülete, a Veszprémi Könyvtár, a Siemens Irodaház, a budapesti Szemétégetőmű és a Tüskecsarnok tervezője, valamint számos könyv és publikáció szerzője.

Kilenc évig a Magyar Építőművészek Szövetségének főtitkára volt. Munkásságát Kossuth-, Ybl-, Pro Architektúra és Príma Díjjal is elismerték.

2016.01.14. bme.hu
Fotó: Bigstockphoto.com

Hozzászólások