„A lovad a tükröd” – Interjú Kiss Judit Ágnessel

Számtalan irodalmi mű született, melyben lovakról vagy lovaglásról olvashatunk. De milyen kapcsolat alakul ki egy ló és egy művész között? Többek közt erre kerestük a választ Kiss Judit Ágnes költővel és íróval, aki maga is régóta lovagol.

Kiss Judit Ágnes

Melyik élmény a korábbi, a lovak vagy a költészet?

Tízévesen kezdtem lovagolni, ilyen értelemben a lovaglás kezdődött előbb az életemben. Bár verset először tizennégy évesen írtam, a versek már születésem óta velem vannak: apukám Arany-balladákat mondott esti meseként már három-négyéves koromban. Ha így vesszük, akkor viszont a költészet korábbi.

Hogyan találkozott a kettő?

Nem is biztos, hogy találkozott a kettő, bár írtam már lóháton verset. Nem érzem azt, hogy költőként lovagolok, vagy lovasként alkotok. Viszont a mozgás, a lóval való együttlét csöndes, meditatív állapota segíti a versírást. Bár jellemzően, amikor lovon vagyok, kiürül a tudatos agyam, és csak utána érzem, hogy ez a kiürülés milyen jót tesz az írásnak.

Kiss Judit Ágnes

Egy blogbejegyzésben arról írsz, hogy kilenc év kihagyás után kezdted újra a lovaglást, szinte a nulláról. Nem olyan ez is, mint a biciklizés?

Nem tudom, milyen a biciklizés, mert azt sose tudtam. Van, amit nem felejt el az ember a lovon, de az egyensúly, az ülésbiztonság kifejezetten hamar romlik. Korábban bérlovas voltam, aztán hol időm, hol pénzem nem volt folytatni. Meg aztán a bérlovaglás nem arról szól, hogy stabil kapcsolatot lehet kialakítani egy-egy lóval. Amikor újrakezdtem, akkor már volt saját lovam.

Egyszer azt írtad: „Az én angyalaim pedig lovak”. Mit értettél ez alatt?

Lédát, a lovamat úgy szoktam emlegetni: a szőrös gyerekem – máshogy nem tudnám elmagyarázni a nem lovasoknak, hogy mi ez a szoros kapcsolat, ez a ragaszkodás. A lovaglásban a legnagyobb élmény, hogy senkinek nem kell megfelelnem. Sokat lovagolok egyedül. Amikor végigsétálunk egy úton, keresztül egy erdőn, akkor érzem, mennyire jó, hogy nem kell se szépnek, se kedvesnek, se okosnak lennem, hogy megfeleljek a lovamnak. Neki úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Ő a legstabilabb kapcsolatom, és ez nem túlzás, hiszen tíz éve van velem, és ez alatt az idő alatt senki mással nem találkoztam olyan rendszerességgel, mint vele. Csikóként került hozzám, természetes módszerrel sikerült elindítani Mészáros Gyula segítségével. Ő mondta mindig: a lovad a tükröd. És mindig meglepődöm, mennyire így van.

Kiss Judit Ágnes

Hogyan hatott a lovakkal való kapcsolatod a művészetedre? Mit tud tanítani egy ló egy költőnek?

Írtam lovas verset, és tudom, hogy egyszer majd lesz lovas regényem is, de a lovaglás, illetve tágabb megfogalmazásban a lovazás nem közvetlenül hat a költészetre, hanem azáltal, hogy kimozdít a hétköznapokból, az állandó pörgésből, a kényszeres gondolkodásból. A ló a lényével tanít. Azzal, hogy nem verbális. Azzal, hogy a jelenben él. A költészet pont ennek az ellenkezője. Ezért van ennyire szükségem a lovakra.

Megfordult valaha a fejedben, hogy hobbilovasból profira válts?

Dehogyis! Ahhoz jobban kellene tudnom lovagolni! A legtöbben azonnal szakértők szeretnének lenni, mihelyt lehet, versenyezni akarnak, akár féltudással oktatni, bemutatózni. Én boldog hobbilovas vagyok. Nem értek egy csomó mindenhez, és ezt vállalom. Nem vagyok jó lovas; hogy Lédával biztonságban érzem magam, az az ő jó természetén és a kapcsolatunkon múlik. De ebben nem találok semmi szégyellnivalót. Nekem megvan a szakmám, nem kell, hogy másban profi legyek. A lovaglással pont az a célom, amit csinálok is: sétálok egy fenyőerdőben, vagy keresztülvágtatok egy mezőn, és közben élvezem a kapcsolatot egy érzékeny és együttműködő lóval. A legjobb maga a kapcsolat. Ahogy elém jön a legelőről. Ha megérti a kérésemet. Vagy ha nem érti, de látom, hogy próbál megérteni. Ahogy megbízik bennem. Ahogy számít neki a biztatásom vagy a dicséretem. Lovaglás után, mikor lenyergelek, elviszem hemperegni. Onnan tudom, hogy aznap elégedett volt-e velem, hogy közvetlen mellém fekszik-e le, vagy jó messzire megy. Utóbbi esetben elfogadom a kritikát.

Kiss Judit Ágnes

Mit tanácsolsz a kezdő lovasoknak?

Fogadják el, hogy kezdők, és ne akarjanak rögtön nagy eredményeket. A tisztelet és az alázat többet ér, mint a gyors siker.

És a kezdő költőknek?

Ugyanezt.

2019. 05. 25., Svébis Bence, Lovasok.hu Akadémia – LOLA program
Képek forrása: az interjúalany

Hozzászólások