Tudnivalók a lovas számára

A lovas ülése, lábtartása

Az eredményes lovaglás egyik legfontosabb eleme a jó ülés. Egy jó üléssel ülő lovas képe, festménybe illő harmóniát, természetes egyensúlyt és könnyedséget mutat.

A western lovaglásban erre vonatkozóan nincsenek olyan szigorú szabályok, mint az angol stílusú lovaglásban. Bizonyos határokon belül és egy-két versenyszámtól eltekintve mindenki úgy ül ahogy akar, ami számít az csak a siker, az eredményesség. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a helyes ülés és a helyes testtartás önkényesen ízlés dolga lenne! Ez feltétele annak, hogy a lovas a lónak az optimális helyen és az optimális módon tudjon segítségeket adni. A lovasnak a ló hátán mindennemű kapaszkodás nélkül egyensúlyban kell lennie, miközben együtt mozog a lóval. A western nyeregben alaphelyzetben a lovas a nyereg közepén ül szimmetrikusan lábait leeresztve és annyira meghajlítva, hogy ez a lábtartás a mély ülést és az optimális segítségadásokat tegye lehetővé.

Az AQHA (=Amerikai QH Tenyésztők Egyesülete) versenyszabályzata szerint egyes versenyszámokban pl. a Western Horsemanship-ben (ebben a versenyszámban a lovast ülése, tartása és a lóval való bánásmódja alapján értékelik), az ideális ülés definíciója szerint: a fülnek, a vállaknak, a csípőnek és a sarok hátuljának egy függőleges vonalon kell elhelyezkednie. A legtöbb versenyszámban azonban ezt nem kérik számon.

A szabályzatban definiált ideális üléstől a marhával kapcsolatos munkák, a reining lovaglása és a szabadidős lovaglások során a kényelem és a praktikum szempontból el szoktak térni. A sarok általában kicsivel az előbb leírt függőleges előtt, de semmi képen nem a hevedernél előrébb van.

A kengyeleknek olyan hosszúaknak kell lenniük, hogy lehetővé tegyék a mély ülést és azt, hogy a sarok lejjebb lehessen, mint a lábfej. A lábfej körülbelül az enyhén behajlított, térd alatti függőlegesen helyezkedik el. A vádli tartson könnyű kapcsolatot a ló oldalával (érjen finoman hozzá).

A lábakat legtöbbször úgy helyezik a kengyelbe, hogy a csizma sarka érintse a kengyelt, de lehet úgy is, hogy a kengyelben a talppárnánkra támaszkodjunk. Az ha csak a lábujjak vannak a kengyelben, nem szabályos. A lábaknak a kengyelekre akkora nyomást kell gyakorolnia, hogy a lovas ne veszítse el a kengyeleket.

A leggyakrabban elkövetett hibák:

  • az elferdült ülés,
  • leszegett fej,
  • túlságosan előretolt lábak,
  • felhúzott sarkak.

A kéz- és szártartás

Az eredményes lovaglás másik fontos tényezője a finom, nyugodt kéz. A western lovaglásban a szárak kezelésére a ló korától és/vagy idomítottsági fokától függően egy vagy két kezet használunk. A kéznek, a csuklónak és az alkarnak laza, könnyű tartásban kell lenniük a test előtt úgy, hogy a felsőkar a törzzsel párhuzamos legyen.

Kétkezes szárhasználat esetén az alsókar, a könyöktől a ló szájáig tartó képzeletbeli egyenes vonal irányába mutasson. A szárakat úgy kell tartani, hogy azokat duplán összefogva, velük hidat alkossunk. A kézfejek a függőlegessel 30-45 fokos szöget kell, hogy bezárjanak.

Egykezes szárhasználat esetén -az AQHA versenyszabályzat szerint az ideális, egykezes kéztartás definíciója szerint, az alsókar a könyöktől a ló szájáig tartó képzeletbeli egyenes vonal irányába kell, hogy mutasson. Általában és az olyan versenyszámoknál, ahol ezt nem követelik meg a szárat tartó kéznél az alkar vízszintes, vagy attól kicsit lefele mutat. A szárak használata közben a kar kismértékben elmozdulhat.

A túlzott kézmunka nem kívánatos. A szárakat tartó kéz legyen közvetlenül a nyeregszarv felett, vagy egy kicsit előtte. Egykezes szárhasználat esetén a szárak kezelésére csak egy kezet lehet használni és nem szabad azokat váltani. A szárakat úgy kell tartani, hogy azok ne legyenek túl hosszúak vagy túl rövidek, a kéz és a ló szája között laza kapcsolat legyen. Az odadobott, túl hosszú szárral egyrészt nem lehet megfelelő segítségeket adni, másrészt veszélyes is lehet.

A leggyakrabban elkövetett hibák:

  • kétkezes szárhasználat esetén az egymáshoz túlságosan közel lévő kezek,
  • túl hosszú (oda dobott) szár,
  • nem laza kézzel tartott (erővel markolt) szárak,
  • nem elég nyugodt és finom kéz (állandóan, “10 dkg-nál” erősebb szársegítség).

A testtartás

A testtartásra a hanyag elegancia jellemző: legyen mindig kényelmes, laza és rugalmas, de ugyanakkor egyenes. A lovas hátának majdnem teljesen egyenes kell lennie, ami nem jelenti azonban a “karót nyelt”, feszes tartást. Csak laza, egyenes tartással és mozdulatlan felsőtesttel lehet a lovasnak a kezét is mozdulatlanul tartania, ami elengedhetetlenül szükséges, ahhoz, hogy a lovat ne zavarja. A lovas vállai legyenek hátrahúzva, leengedve.

A leggyakrabban elkövetett hibák:

Sok lovas gyakran túlságosan aktívan ül, a felső testével pumpáló mozdulatokat téve, vagy épp ellenkezően: gyakran teljesen merev, feszes tartással lovagol.

További hibák még:

  • a púpos hát, az előre ejtett vállak,
  • vagy a függőleges mögé vitt felsőtest, ami gyakran a lábak előre tolását eredményezi.

Forrás: www.maxinet.hu/westernlo
Cikk frissítve: 2019.05.14.

Hozzászólások