Natural Horsemanship – természetes módon való foglalkozás a lovakkal, illetve Természetes “Lovazás”

(Natural Horse-Man-Ship = természetes módon való foglalkozás a lovakkal, illetve Természetes “Lovazás” – nehéz lefordítani, mert nincs rá megfelelő szavunk. “LOVAZÁS” alatt itt a lóval való összes tevékenységünket -és nem csak a lovaglást értjük.)

Sokféle lovasember létezik a világon, akik különféle stílusokban, különféle módszerek szerint foglalkoznak lovaikkal. Egyesek egyéni módszereket, egyéni stílust alakítanak ki, saját megfigyeléseik, tapasztalataik alapján. Pat Parelli módszere a Natural-Horse-Man-Ship – ahogy ő mondja: “valójában olyan régi, hogy ma már újra újnak számít”.

PP a könyv elején egy érdekes problémát vet fel: miért van az, hogy annak ellenére, hogy az emberek többsége vonzódik a lovakhoz és sok közülük ki is próbálja a lovaglást, mégis a kezdő lovasok 80%-a egy éven belül, és a maradék 20%-a 5 éven belül felhagy a lovaglással.

Szerinte ez azért történik így, mert a lóról a lovaglásról az embereknek általában álomszerű elképzelései vannak. Szabadon vágtatni egy gyönyörű, kecses ló hátán a legtöbb ember számára egy vágyálom. Az első próbálkozás után azonban kiderül, hogy a ló kirázza a lovas lelkét, le lehet róla esni, nem arra megy, amerre lovasa szeretné. Vagyis a szokásos közhelyek (miszerint lovagolni egyszerű: csak fel kell nyergelni a lovat, rá kell ülni, majd ha el akarunk indulni vele, meg kell rúgni az oldalát, ha meg akarjuk állítani csak meg kell húzni a szárat, stb.) nem működnek.

A lovaglás nem ilyen egyszerű! Ahhoz, hogy kellemes élményt nyújtson mindkét partner részéről bizonyos TUDÁS-t feltételez. Könyve nem a lovak, hanem inkább a lovasok képzéséről szól. Elmélete szerint egy lovasnak nemcsak a lovát kell képeznie, hanem sokkal inkább saját magát. Könyvében szeretné az olvasót a lovak megértésére, a velük való kapcsolatteremtésre megtanítani, hogy később egymás partnerei lehessenek.

A NATURAL HORSE-MAN-SHIP 8 alapelve (a teljesség igénye nélkül):

  1. Lovazni, természetes módon lehet – ami azt jelenti, hogy az embernek, ahhoz, hogy a lóval megfelelő képen tudjon bánni, tudnia kell ló módjára gondolkozni, vagyis ismernie kell annak természetét, ösztönrendszerét, viselkedésmódját.
  2. Törekedjünk a változatosságra! Pl. Ha 3 napon keresztül mindig a kijáratnál fejezzük be a munkát, a negyedik napon ne csodálkozzunk, ha a kijárathoz érve a ló azt hiszi, vége a munkának.
  3. A ló-lovas közti kommunikációnak kétoldalúnak kell lennie. Pl. egyoldalú a kommunikáció akkor, amikor a lovas túl durva kezére a ló jelzés képen kinyitja a száját és amire a lovas csak az orrfék szorosabbra húzásával válaszol.
  4. Felelősség. A ló részéről: tanulja meg kordába tartani menekülési reflexét, maradjon mindig a szárak között és ne tekingessen összevissza. Az ember részéről: viselkedjen partnerként és ne félemlítse meg a lovat, legyen biztos ülése, és gondolkodjon ló módjára.
  5. Magatartásunk legyen mindig fair. Próbáljuk elérni, hogy amit mi akarunk, azt lovunk is akarja, azzal, hogy a nemkívánatos dolgok legyenek nehezebben véghezvihetők
  6. Meg kell tanulni olvasni a testbeszédet. Pl. ha a ló nyalja a száját, akkor megértette és elfogadja a szituációt. Ha a füle hátrafelé áll, akkor bizonytalan és ekkor jó, ha vigyázunk! Ha az ember nincs tisztában azzal, hogy a ló mit olvas le az ő mozdulataiból, akkor könnyen félreértésekre kerülhet sor. Pl. Helytelen, ha a lovat, számára agresszív tartással (a szemébe nézve, vele szembe fordulva, egyenes vonalon) akarjuk megközelíteni.
  7. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy nemcsak az ember képzi a lovat, hanem a ló is az embert. Az egyik legnagyobb hiba, hogy kezdő lovas csikót vesz magának, vagy a gyermekünknek csikót veszünk, mondván, hogy “együtt nőjenek fel”. Számukra olyan ló lenne szükséges, ami már megtanulta, hogy hogyan kell az emberrel szemben viselkedni. Pl. sok lovas nem rója fel hibaként lovának, ha felszállás közben az nem áll nyugodtan, mozdulatlanul, mert nem is gondolja, hogy ez másként is lehetne. Pedig ez nagyon sok baleset forrása volt már.
  8. A tanár munkaeszköze: a cél és az idő. Először a lónak alapdolgokat tanítunk meg azokat, amiket szeretnénk, hogy tudjon, majd ehhez célt adunk, hogy azok értelmet nyerjenek. Pl. megtanítjuk az oldaljárásokra, hogy később ki tudjunk egy kaput nyitni. Fordítsunk elég időt az alapok megtanítására, hagyjunk elég időt a ló számára a megértésre. Más szóval, haladjunk lassan, hogy gyorsan célhoz érhessünk!

A lóval való kapcsolatteremtés

Ahhoz, hogy a lóval egy megfelelő partnerkapcsolatot alakítsunk ki, el kell érnünk, hogy a ló egyre kevésbé viselkedjen áldozati állatként. Ez azt jelenti, hogy egyre kevésbé cselekedjen az ösztönei hatására, vagyis jobban figyeljen az emberre, illetve annak parancsaira, mint félelme tárgyára. Mozgása az addigi pánikszerű menekülés helyett egyre inkább kontrolláltabbá kell hogy váljon. Különböző kedveskedésekkel el kell érnünk azt is, hogy a ló szeressen a társaságunkban lenni, majd ezt követően ki kell vívnunk a tiszteletét. A ló tiszteletét a földről kell megszereznünk, és a nyeregben is meg kell tartanunk.

A ló tiszteletének, bizalmának elnyerése a földről

Ennek eszköze a vezetőszáron való idomítás (játék). Ez közelebb hozza a lovat és a lovast egymáshoz, nagymértékben növelheti a tekintélyünket és a belénk vetett bizalmat. Azáltal, hogy különböző feladatokat végeztetünk el a lóval arra törekedve, hogy azokat készségesen, finom jeladásokra kényszer nélkül magától hajtsa végre, engedelmességre neveljük.

Az engedelmességre való nevelést nem a nyeregben kell elkezdeni. Olyasmi ez mint egy jó katona kiképzése. Az sem a speciális feladatok megtanításával kezdődik, hanem a katonai magatartás (feltétlen engedelmesség a feljebbvalónak) kialakításával. Egy feladat elvégeztetése során, minél kisebb kényszert kell alkalmazunk pl. minél nagyobb távolságból tudjuk azt végrehajtatni, minél finomabb segítségadásokkal, azt mondhatjuk, hogy lovunk annál engedelmesebb. Például, ha lovunkat csak úgy tudjuk hátraléptetni, hogy közvetlenül előtte állva erővel húzzuk, és/vagy toljuk hátrafelé akkor nem beszélhetünk túl nagy engedelmességről. Ha azonban ugyan ezt például csak jelre (szóra, vagy kézjelre…stb.) el tudjuk érni, akkor már lovunk készségesen és engedelmesen hajtotta végre a feladatot.

A feladatok legyenek változatosak, különbözőek. Csak a fantáziánk szabjon nekik gátat. A gyakorlatiasságot figyelembe véve például gyakoroltassuk a lóval azokat a feladatokat, amiket majd nyeregből is meg szeretnénk tanítani. Az oldaljárásokat, a hátraléptetést, a ló elejének, hátuljának elmozdítását …stb. A feladatok megtanítását először kezdjük közvetlenül a ló mellől a kezünket használva a segítségadásokhoz. Ehhez használjunk kezdetben a körkarámot, majd később egy kb. 4 m-es vezetőszárat. Jóval később próbáljuk majd meg minél távolabbról ugyanazokat a feladatokat elvégeztetni, csak a szárat, vagy kézjeleket használva segítségként.

Hátraléptetés

A hátraléptetés tanításához álljunk közvetlenül a ló elé. Több módszert is alkalmazhatunk a ló érzékenységétől függően. A fontos csak az, hogy tartsuk be a fokozatosság elvét. Tegyük pl. kezünket az orrnyergére és először nyomjuk meg az orrát a tenyerünkkel. Ha nem reagál, akkor már két ujjunkkal nyomjuk meg az orrnyereg két oldalán futó idegeket. Ha erre sem reagál, egyre erősítsünk a nyomáson – több lépésben.

Egy másik módszer: tegyük tenyerünket a szügyéhez és nyomjuk meg egy kicsit. Ha nem reagál, nyomjuk meg a hüvelyk ujjunkkal. Ha még erre sem reagál, lépjünk tovább az előzőben leírtak szerint. Először elégedjünk meg mindig egy-egy lépéssel, mindig fokozatosan újra kezdve, majd ha ez már jól megy, kössük össze a lépéseket.

Egy jó hét gyakorlás után akár 20-30 lépést is hátra tudunk így léptetni finom segítségekkel.

Ha a gyakorlat lóközelből már működik, álljunk a lóval szembe, tőle pár méterre. Lendítsük felé a vezetőszárat. Ha nem megy hátra, kezdjük el a vezetőszárat kígyózó mozgással mozgatni. Először finoman, majd ha kell, egyre erősebben, (hogy esetleg a lengő szár az állát súrolja) míg el nem lép hátra. Itt is elégedjünk meg először csak egy-egy lépéssel.
Fontos, hogy tudjuk: egy ló minél engedelmesebben megy hátra (vagy oldalra), annál engedelmesebben fogja a többi gyakorlatot is végrehajtani.

A ló meghajlítása

Fontos, hogy lovunk hajlékony, meghajlítható legyen, mert a hajlításban lévő ló mindig kontroll alatt van. (Menekülés közben a ló mindig egyenes.) Ehhez először álljunk a ló jobb oldalához, majd fogjuk meg a farkát és tegyük kezünket az orrnyergére. Próbáljuk meg a farka és a feje húzásával megszagoltatni a saját farkát. Ha ellép, ne legyünk türelmetlenek, kezdjük elölről a gyakorlatot, mindaddig, míg helyben nem marad és az orrával el nem éri a farkát. Ekkor dicsérjük meg, pl. a homloka dörzsölésével, szóval. Ha jobbra sikerült a feladat, próbálkozzunk meg a bal oldallal is.

Oldaljárások

Az oldaljárások megtanításához állítsuk a lovat egy fallal vagy karámmal szemben. Álljunk először a ló jobb oldala középre és nyújtsuk ki a bal kezünket a ló szeme felé, ezzel felszólítva arra, hogy az elejével távolodjon el tőlünk. Eközben a jobb kezünk hüvelykujjával finoman érintsük meg az oldalát ott, ahol később az oldalra ható lábszársegítséget adnánk, hogy a hátuljával is mozduljon el.

Ha a ló nem lép el oldalirányban előlünk, kicsit masszírozzuk meg az oldalát. Ha erre sem akar még ellépni, növeljük a nyomást és következő lépésként bökdössük meg a hüvelyk ujjunkkal, míg el nem lép. Először elégedjünk meg egy-egy lépéssel, mindig elölről kezdve (érintés-masszírozás-bökdösés), majd kössük a lépéseket össze és léptessük oldalra folyamatosan. (ugyanígy a másik oldalra is)

Később, megpróbálhatjuk a gyakorlatot kezünk érintése nélkül, csak a vezetőszár segítségével is. Ekkor -szintén jobbról kezdve- jobb kezünkkel ugyan úgy mutassunk a ló szeme irányába, bal kezünkkel pörgessük meg a szárat a ló oldalánál. Először csak lassan, majd, ha szükséges egyre gyorsabban, és ha kell hagyjuk hozzáérni.

Előre küldés

Először kb. 2m (később: 4, 8m…stb.) sugarú körön küldjük a lovat körülöttünk körbe lépésben, mintha futószáraznánk. Ennek a feladatnak azonban a hagyományos futószárazástól eltérően nem a ló “lejártatása”, elfárasztása a célja, hanem a ló figyelmének magunkra irányítása, magunkon tartása, jelzéseink akceptálása.

Először próbáljuk meg jobbra: Álljunk szembe a lóval és fogjuk meg a szárat a jobb kezünkbe, úgy, hogy a vége a balban legyen. A szárat tartó jobb kezünket nyújtsuk ki jobbra, mutatva vele az irányt és nézzünk mi is ebbe az irányba. Ezután a ballal pörgessük meg a szár végét a ló eleje irányába, felszólítva ezzel arra, hogy induljon el (a kéz által mutatott irányba).

Ha erre nem indul el, az előzőek tematikája szerint, erősítsünk a jelzésen vagyis pörgessük erőteljesebben (gyorsabban) a szárat. Ha szükséges, engedjük a nyakához érni – egyre erősebben. Ha ez sem elég, induljunk el a ló nyaka irányában (ne a hátulja felé!) addig, hogy szükségszerűvé tegyük, hogy (lehetőleg a kívánt irányba) elmozduljon. A lónak azt kell megértenie, hogy ha a szárat pörgetem, az azt jelenti, hogy mennie kell.

Lehetőleg maradjunk mindig egy helyben és nézzünk a mozgás irányába. Ne küldjük körbe 2-3 körnél tovább, mert nem az a célunk, hogy meguntassuk vele a feladatot, hanem, hogy azt kérésünk szerint szabályosan és készségesen végrehajtsa. Állítsuk meg úgy, hogy a jobb kezünkkel fogjuk rövidebbre a szárat, és a bal kezünkkel küldjük el magunktól a hátulját. Ha a ló szembe fordul velünk, hagyjuk pár másodpercig állni, majd ismételtessük meg vele a gyakorlatot az ellenkező, vagy ugyan abba az irányba.

Ez a gyakorlat jó szolgálatot tehet majd később a lószállítóra való első felküldéskor is!

PP módszerének alkalmazási lehetőségei

A fentebb már említett “előre küldés” gyakorlat egy összetettebb változata: a “szűk helyen való átküldés”, jó szolgálatot tehet, pl. kézen való ugratáskor, lószállítóra való felszálláskor, más szűkebb helyre való bevezetésnél, etetésnél …stb.

A gyakorlat menete: Ennek gyakorlásához álljunk egy masszív építménnyel pl. fallal vagy karámmal szemben attól kb.2m-re. A lovat állítsuk a fallal párhuzamosan tőlünk szintén kb. 2m-re. A célunk az, hogy a ló haladjon el előttünk, a fal és mi közöttünk. Első lépésként nyújtsuk ki (ha a ló jobbról van) a bal kezünket balra, mutatva ezzel az irányt és húzzuk meg finoman a szárat, felszólítva ezzel arra, hogy menjen el előttünk.

Ha nem indul el, pörgessük meg a jobb kezünkbe lévő szárvéget. Ha még erre sem reagál, eresszük a szár végét olyan hosszúra, hogy először finoman hozzáérhessen a ló elejéhez, majd ezt addig erősítsük, míg el nem indul. Ahogy ezt megtette, azonnal hagyjuk abba a pörgetést és térjünk vissza az eredeti pozíciónkhoz. Engedjük át előttünk a lovat a bal oldalunkra és törekedjünk arra, hogy ahogy megállt, forduljon felénk. Hagyjuk pár pillanati állni, majd menjünk oda hozzá és simogassuk meg a fejét. Ez után ismételjük meg a feladatot a másik kézre is.

Előfordulhat, hogy a ló ahelyett, hogy elhaladna előttünk, hátrafele fog elindulni. Ekkor lépjünk pár lépést hátra, ezzel nagyobb helyet adva neki köztünk és a fal között. Ekkor a feladat máris hasonlóvá válik az egyszerű “futószárazáshoz”. Ne hagyjuk azonban abba a szárvég pörgetését, hanem hagyjuk nyugodtan, hogy a ló húzza a szárat. Semmi képen ne menjünk a ló mögé!

Hogyan is kell ezt csinálni?

Ismételtessük el lovunkkal az előzőekben ismertetett feladatot, egy fal vagy egy karám előtt, először 1,5m-es távolságról, majd csökkentsük ezt 80cm-re. Fontos, hogy ahogy a ló egy kicsit is együttműködő (tesz egy vagy több lépést előre) attól a pillanattól kezdve ne hajtsuk tovább. Mivel a távolság itt igen kicsi, ha a ló ellenszegül (megáll, vagy hátra akar lépni), hagyjunk neki egy kis időt gondolkodni és csak ez után lépjünk tovább.

Addig ismételjük a gyakorlatot, míg a ló elengedetten, félelem nélkül nem halad el előttünk. Ha ez már megy, ismételjük el a gyakorlatot hasonló módon az utánfutó hátulja előtt is. A ló lépjen fel a feljáróra és keresztben menjen át rajta. (ne ugorjon) Ha ezt is készségesen végrehajtja, akkor ahelyett, hogy elengednénk köztünk és a futó között, álljuk el az utját és irányítsuk be a futóba. Nem baj, ha először magától csak félig megy be, ne erőltessük tovább, hanem léptessük le a futóról hátrafelé. Majd kezdjük elölről a gyakorlatot.

Fontos, tartsuk be a következőket:

  • Hagyjunk mindig elég időt a feladatra (min.:20-30 perc)!
  • Ha lovunk kipróbáltan fél a futóra felmenni, ne próbáljuk ki először újra az addig alkalmazott módszert: “hátha most sikerül”.
  • Ha a ló felment a lószállítóra, ne akadályozzuk meg, hogy lejöjjön, ha akar – azzal, hogy rázárjuk az ajtót, vagy mögé akasztjuk a kitámasztót!
  • Ha a ló elindult, ne hajtsuk tovább!
  • Legyünk türelmesek, nyugodtak!

Annak vizsgálatára, hogy lovunk milyen engedelmes, mennyire fogad el bennünket, nézzünk érdekességképpen néhányat a teljesség igénye nélkül PP tesztjeiből:

  • Kötőfékkel a kezedben menj oda lovadhoz a karámban, (majd a bokszában is) és nézd meg elszalad-e előled vagy inkább odajön hozzád.
  • Térdelj le mellé és próbáld meg így felkantározni.
  • Ülj fel a lovadra szőrén, kötőfékkel (amin alul, csak egy vezetőszár van) és nézd meg, hogy irányítható-e így is.: hátra – oldalra tudod-e így léptetni, meg áll-e így pl. vágtából is, stb.
  • Próbáld meg egy vizesárkon, ugráson úgy (előre) átküldeni, hogy te helyben maradsz.

További információ: www.parelli.com
Forrás: www.maxinet.hu/westernlo
Fotók: Pixabay.com
Cikk frissítve: 2019.05.14.

Hozzászólások