Equinophobia – félelem a lovaktól

A téma komoly figyelmet érdemel, mert a lovaktól való félelem – amellett, hogy csorbítja a lovaglás örömteliségét, sok baleset forrása is. Ez a félelem azonban feloldható, leküzdhető.

Ahogy már a címből is bizonyára kiderült, a lovaktól való félelmet latinul equinophobiának vagy magyaros írásmóddal equinofóbiának nevezzük. A legtöbb élőlény, így az ember is ösztönösen fél a nála nagyobb, erősebb élőlényektől. Ez még a lovasokra is igaz, közülünk is sokan küszködnek kisebb-nagyobb equinofóbiával.

Az ember évezredek óta vonzódik a lovakhoz. Eleinte főként munkában használtuk őket, de egy ideje inkább hobbiból, sportolási célból tartjuk őket. Gyönyörűek, erősek, gyorsak. Mára kialakult eszménykép arról, ahogy az ember a tengerparton vágtat a naplementében – ez a szabadság és békesség szimbóluma. Egy ilyen jelenet melegséggel tölti el a szívünket.

A valóságban azonban az emberek többsége fél a lovaktól. Nem egyszer találkoztam olyannal, aki évek óta lovagol, vagy akár saját lóval is rendelkezik, mégis szinte retteg a lovaktól és a tevékenységtől. A lovaktól való félelem egy teljesen természetes dolog és semmi szégyellnivaló nincs benne.
De talán fogalmazzuk meg azt, hogy az ember mitől is fél pontosan? Mindenki elsőre azt válaszolja, hogy a sérüléstől vagy a balesettől fél. Sajnos a lovasbalesetek valóban nagyon veszélyesek és sok esetben maradandó sérüléssel is járhatnak.

Szomorú példa erre Christopher Reeve, a Superman esete, aki egy lovastusa verseny közben sérült meg, mert lova egy hármasugrás harmadik elemét megtagadta, és Reeve az esés következtében csigolyatörést szenvedett, ezáltal nyaktól lefelé megbénult.

De akár vehetjük példának Nicolas Evans „A suttogó” című művét is, amiben egy kislány szenved komoly balesetet. Félelmeink egy része tehát a média által közvetített hírekből, filmekből, novellákból, a velünk történt kellemetlen élményekből táplálkozik és természetesen abból, hogy az emberek többsége nem ismeri a lovakat. Nem tudják, hogy pontosan mire számíthatnak. Egy hatalmas izomtömeget, sebességet, erőt és kiszámíthatatlanságot látnak. Azok az emberek, akik gyermekkoruk óta lovak között élnek, megtanulják a lovak nyelvét, azt, hogy hogyan kell velük bánni, és hogyan kell velük viselkedni.

De mit tehet az, aki csupán szeretne bizalommal közeledni feléjük, esetleg gyermekét szeretné lovagolni taníttatni? Ebben az esetben a legfontosabb az, hogy elméletben és a gyakorlatban is meg kell ismerkedni a lovakkal egy olyan tanár, tréner segítségével, akik gyakorlott, jól olvassa a lovak és az emberek testbeszédét, és maga is érzékeli az esetleges feszültségeket, de talán, ami még ennél is fontosabb, hogy olyan lovakkal kell gyakorolni, amelyek türelmesek, gyakorlottak és segítőkészek.

Nem mindegyik ló alkalmas erre a feladatra. Aki szeretné leküzdeni a félelmeit, annak meg kell tanulnia a fent leírtak mellett a saját testét használni, megfelelő légzési technikát elsajátítani és rengeteg időt kell megbízható, nyugodt lovak között eltöltenie.

Ha valaki fél a lovaktól, akkor általában pánikszerű érzés keríti hatalmába, amikor a közelükben van. A pánik okozta gyorsabb szívverés, a hirtelenebb, kapkodó mozdulatok, az adrenalin szintünk megemelkedése pontosan azt a reakciót váltja ki a lóból, amitől az ember fél. A ló – menekülő állat lévén – folyamatosan figyeli a környezetét és a legkisebb energiaváltozásokat is megérzi. Ezért ha az emberből félelem árad, akkor a ló egyetlen dolgot fog érzékelni, azt, hogy menekülni kell. Ha a ló menekülési állapotba kerül, akkor általában nem érdekli semmi, csak az, hogy elfusson. Vannak persze fokozatok, hiszen minden ló más és más, de biztos vagyok benne, hogy bárki, aki már volt lovak közelében tapasztalt ilyesmit. Egy ilyen esetben, ha az ember megijed, akkor sajnos megerősödik a ló abban az érzésében, hogy veszély közeleg, ezért még jobban menekülni szeretne.

Ezt a félelmet le lehet küzdeni. Nem kell hozzá más, csak néhány „atombiztos” ló, amelyek megfelelő idegrendszerrel rendelkeznek és megfelelő tréningben részesültek. Ilyenek például – ideális esetben – a lovasterápiára vagy gyermeklovagoltatásra kiképzett lovak. Fokozatos, jól felépített rávezető gyakorlatokkal, sok türelemmel, megfelelő módszertannal és figyelemmel a lovak társasága egy idő után bárki számára kellemessé válik, a félelem és szorongás feloldódik és a lovakkal való együttlét örömteli és biztonságos lesz.

Szerző: Pataky Kata, Monty Roberts instruktor
Fotók: Bigstockphoto.com
2012. november 14., Frissítve: 2017.09.28.

Hozzászólások