Néhány gondolat a hackamore-ról – 2. rész

Számos különböző elképzelés kering az országban a hackamore-ról és annak használatáról. Sokak számára misztikusnak, funkciója pedig megfoghatatlannak tűnik. Hogyan lehet egy ilyen egyszerű elképzelés ennyire összetett, mely túlmutat a hagyományos gyapjúfestők által használt árnyalatok széles skáláján. Itt csak néhány információt emelünk ki a hackamore-ról.

A „horsemanship”-ről

Amit a hackamore használata során a jó kezű lovasok hamar megtanulnak, az az egyszerű tény, hogy azok a manőverek és gyakorlatok, amit a csikózablával a lóval meg lehet „csináltatni”, ugyanezen feladatokra a hachamore-ral a lovat „tanítani” kell. A legértékesebb, amivel a hackamore hozzájárul a képzési folyamathoz, a lovas hiányosságainak felfedése. Kevesen ismerik és értik ezeket az előnyöket. A hackamore használata során esszenciális, hogy a lovas helyesen készítse elő manővereit és tökéletesen támogassa a kéréseket, melyeket a lovaglás során kér. A lovas testhelyzete, testsúlyáthelyezése, időzítése és érzékenysége helyes kell, hogy legyen azért, hogy a hackamore-os ló le tudja ezeket fordítani.
Az üzenet, melyet a hackamore maga közvetít annyira finom, hogy a ló érezni fogja a kísérő segítségeket, melyek a lovas lábától, súlyától és helyzetétől érkeznek, hogy megerősítse az üzenetet, mielőtt az hatásba lép. Ha a lovas testsúlysegítsége nem megfelelő, vagy nem következetes kéréseket ad máshol, a ló hamar el fogja veszíteni a bizalmát a hackamore kéréseivel szemben és zavarodottá, rendetlenné válik. A hackamore egyedülálló karakterisztikája az, amivel talán leginkább hozzájárul a lovas világhoz. Sikeres alkalmazása a horsemanship-nek és a jártasságnak egy bizonyos szintjét igényli. A cowboy-nak ismernie és értenie kell minden járulákos kérést, melyet használ, hogy lovát megfelelően tudja pozícionálni az előtt, mielőtt azokat a hackamore használatával megtámogatja.
Ennek okán a hackamore használatának fázisa kulcsfontosságú. Tanítja, és megerősíti a lovasban az elképzelést, hogy a lovat tanítani kell arra, hogy az üzenetekre, a későbbiekben jelekre válaszoljon a végső fázisban, amikor a lovat zablával lovagolják. Kiemelten fontos hogy a lovas tudja, hogyan készítse elő, támogassa és közvetítse kéréseit következetesen minden olyan eszközzel, mellyel dolgoznia kell.

Az állat természete

A hackamore használata egyedülálló érzést hordoz. Azoknak, akik sosem használták, a mechanikája és a funkciója egyszerre tűnik egyszerűnek és összetettnek.
Bár a ’mecate’ alkalmazásához mindkét kézre szükség van, gyakran emelik ki, hogy a lovas egyszerre csak egyik, vagy másik kezével gyakoroljon nyomást, de soha egyszerre mindkettővel. Még a megállásnál és olyan manővereknél sem, melyek természetükből adódóan egyenesek és kiegyensúlyozottak, akkor is csak az egyik, vagy a másik szár vezeti a lovat, hogy azokat végrehajtsa. Ez az egyedülálló tulajdonság, ez a technika, melyet gyakran zablás lovaknál is alkalmaznak az „értő” lovasok, nem csupán ajánlatos, de kötelező a hackamore használata során. Azok a lovasok, akik mindkét kezüket egyszerre helytelenül használják a hackamore-ral, hamarosan megrekednek a lovaglással és a képzésük ellentétes irányt vesz ahhoz képest, amerre haladni szeretnének.
Még egyszer, az egy szár használata teszi teljessé a képet. Például, nyomás alkalmazása egy szárral olyan manőverek esetén, melynek végrehajtása egyenességet kíván a lótól, azt igényli a lovastól, hogy kiegyensúlyozza a kérést minden más szükséges támogató testtartással, mely segíti a lovat abban, hogy egyenes maradjon.
Megérteni azt, hogy nem csak amolyan halott súlyként ülünk a ló hátán a kezünkkel ide-oda húzogatva azt semmi más által nincs tisztábban kommunikálva, mint amikor megbirkózunk a hackamore használatával.

A vezető

Egy másik fontos jellemzője a hackamore-nak a kiegyensúlyozott temperamentum és jó döntéshozó képesség fejlesztése, természetesen a lovasban.
A siker, amit a buckaroo a hackamore használatával elér, döntések sorozatának eredménye, melyet a hackamore mindennapi használata során hoz. A győzelem és a kudarc közötti különbség annak tudásának függvénye, milyen eszköz és ló szükséges az adott munka elvégzéséhez. Vannak olyan feladatok, melyek nem feltétlenül egy olyan lónak valók, melyet nemrég kezdtek hackamore-ral lovagolni. A ménest terelni egy friss, ropogós reggelen jó példa lehet erre. Egy fiatal lovat megijeszthetnek az összeverődő állatok és elmulaszthat figyelni a hackamore-tól jövő finom utasításokra. Megérteni azokat a nyomásokat, melyek gyors és ösztönös reakciót váltanak ki a lóból, segítik a cowboy-t, hogy jó döntéseket hozzon.
Lassabb, csendesebb feladatok, melyek elegendő időt hagynak a lónak arra, hogy meg tudja különböztetni az utasításokat és azokra helyesen tudjon válaszolni, megfelelőbbek, különösen a hackamore használatának első időszakában. A lónak bizonyos időre van szüksége, hogy megértse a kéréseket és azokra magabiztosan tudjon reagálni. A magabiztosság a következetességre épül. Sajnos azok a lovak, melyeket következetesen megtanítottak „átmenni” a hackamore-on, hasonló magabiztossággal fogják azt tenni. A hackamore használatával kiválasztott munka iránti felelősség a buckaroo egyik eszköze a sok közül, mellyel megalapozza sikerét. Helyesen használva azt, a hackamore használatával eltöltött idő alatt fogja a buckaroo először megérezni az „egység” valódi érzésének első momentumait. Nincs más olyan eszköz, mely helyettesíteni tudja azt a finom kapcsolatot, melyet a hackamore-os ló kezd érezni és válaszaiban magabiztos lenni.

Az elme az erő felett

Végül, talán a legfontosabb döntés, melyet a cowboy hoz a játéknak ebben a fázisában az, hogy hogyan fogja magát kezelni. A hackmore – jobban, mint más, korai képzési fázisban használatos eszköz – igényli, hogy használója képes legyen kontrollálni érzelmeit és reakcióit, miközben a lovával dolgzik. Nincs helye indulatnak és túlreagálásnak.
Ha a buckaroo nem tudja kontrollálni reakcióit, a hackamore tönkre fogja tenni. Egyetlen dühroham, egyetlen illékony nap örökre elronthatja a hackamore-os lovat. Van egy mondás, miszerint „nem az izom teszi az embert”, és ez igaz a hackamore-os lóra is.
Ezért, a hackamore használata egyfajta ellenőrző listát ajánl a jövőbeni kantáros lovasnak. A megfelelő hozzáállás fenntartása olyan jellemvonás, mellyel a feszítőzablát használó lovasnak rendelkeznie kell. A hackamore használata kitűnő módja annak, hogy megmérettessenek azok a jellemvonások, melyek később a zablás ló kezeléséhez szükségesek.
Ironikus, hogy a szerény hackamore az, mely megkérdőjelezi a lovas ego-ját mindjárt az elején. A lovas nem lesz képes a sikerre, csak akkor, ha a saját fejében lévő hangokat elcsendesíti és ehelyett azon finom üzenetek ezreire figyel, melyeket lova küld neki.
Nos, lánccsilingelés, az ezüstön megcsillanó nap nélkül a hackamore-t használó lovas csendesen a kantáros lovas előtt helyezkedik el. Ettől a ponttól a buckaroo feladata, hogy a háttérbe olvadjon és az alatta lévő lovat fényesítse.

Minden változás látszódik a lovon, ahogy fejlődik a hackamore-on keresztül, de a valódi változás annak az embernek a szívébe vésődik, aki a hátán lovagol.

2018.02.20, Írta: Gwynn Turnbull-Weaver

Forrás: Gwynn Turnbull-Weaver – Some thoughts on the hackamore (Eclectic Horseman, May/June 2004)

Fordította: Boros Sarolta

Hozzászólások