Néhány gondolat a hackamore-ról – 1. rész

Számos különböző elképzelés kering az országban a hackamore-ról és annak használatáról. Sokak számára misztikusnak, funkciója pedig megfoghatatlannak tűnik. Hogyan lehet egy ilyen egyszerű elképzelés ennyire összetett, mely túlmutat a hagyományos gyapjúfestők által használt árnyalatok széles skáláján. Itt csak néhány információt emelünk ki a hackamore-ról.

A vaquero elképzelés szerint a csikózabla csak később csatlakozott be a játékba, nagy számban a britek megjelenése után terjedt el. Addig minden új lóraülést a hackamore támogatott. Legtöbbek számára már nem újdonság, hogy nem olyan régen a lovakat későbbi életkorban indították el, mint manapság. Ez a genetika, a táplálkozás és a ranch élet szigorúsága miatt volt így. A régebbi vérvonalú lovak hidegebb vérmérsékletűek voltak – később értek mentálisan és fizikailag egyaránt. A táplálék – legalábbis a legtöbb száraz vidéken – szezonálisan változott és a szűkös idők, hozzátéve a kint töltött hosszú teleket visszatartották számos csikó növekedését. Akkoriban nem volt ritka, hogy a csikók jóval négy, öt, vagy hatéves koruk utánra fejlődtek ki teljesen.

Legtöbbeket a ló zabla nélküli iskolázásának ésszerűsége ejt zavarba. Mivel a zabla használata a kiképzés végeredménye és miután a legtöbb modern kori esetben a lovak elfogadják a zablát a szájukban, miért mennék szemben a fő áramlattal és használnánk a hackamore-t? A legtöbb válasz erre a kérdésre egyenesen a ló szájában rejlik.

A változás

Az egyik felfogás, mely támogatója és folytonos szószólója a hackamore-nak, az a ló szájában bekövetkező változás: az évek során a fogazat változása, mely közvetlenül kapcsolatban áll a zablával. Ez a változás a lovak négytől ötéves koráig tartó időszakában körvonalazódik. A fogazat változása jelezte a lovas embernek, hogy az Anyatermészet útját követve tartsa tiszteletben lovának sérülékeny és érzékeny száját.
Sajnálatos módon a legtöbb mai tréner figyelmen kívül hagyja a ló szájában bekövetkező változásokat. A lovas emberek legjobbika érzékeny lova viselkedésére, mindig a legkíméletesebb választást keresi, mely tanítja és jelez neki útja során. Csak a legalázatosabb lovas emberek, akik figyelembe veszik a lovuk által küldött üzeneteket értik, hogy az állat szájának állapota olyan dolog, melyre jól teszik, ha odafigyelnek.
A hackamore nyilvánvaló megoldás volt: megadta a lovasnak a lovaglás folytonosságának szabadságát a fogváltás időszakában is. Amivel mindamellett a legtöbb lovas nem számolt, azok a további előnyők, melyeket a hackamore használata hordoz, s mely különbségekre a hackamore maga világít rá.

Az elkészítés

A hackamore számos különböző méretben és átmérővel létezik, ahogy különböző anyagokból is készülhet.

A természetes anyagok használata kötelező. Jobban illeszkednek a természetbe, úgy lélegeznek, ahogy kell és alkalmazkodnak az állat formáihoz és hőmérsékletéhez.
A leghagyományosabb hackamore fonott nyersbőrből készül. A jobbakat egy természetes alap köré fonják. Az alap lehet egy darab használt reata (bőrből font lasszó a ford.), összecsavart nyersbőr, vagy esetleg egy darab használt mecate (lószőrbőr font szár a ford.). A fonatot 8-32 szál alkothatja, a legáltalánosabb a 12-16 szálból font hackamore. Néha másfajta bőrt is használnak a szálakhoz, melyeket önállóan, vagy nyersbőrrel kombinálva is használnak.
A hackamore átmérője némi magyarázatot igényel. Alapvetően háromféle fonott hackamore tipus lehet a felszerelés része. Az a hackamore, amiről ez az írás szól, önállóan használatos a képzés legelső szakaszában. Egy egyszerű bőr szíj, „hanger” tartja a lovon, mely általában lágyabb bőrből készül és a ló fejének oldalsó részén van megkötve. Hagyományosan lószőr mecate-val használják. A hackamore általában 3/8”-tól 7/8” átmérőjű.
A meghatározás kedvéért a következő szint a kisebb, „kétszáras” változat, általában 1/4”-5/16” átmérővel, a kantárral és egy kis mecate-val használatos. A harmadik féle felszerelést gyakran összekeverik a hackamore-ral, egy még kisebb méretű „kantár alatti bosal”, melyet egy rövid vezető mecate-val használnak a kész zablás lovaknál. Gyakran nagyon könnyed, általában nem nagyobb, mint 1/4” átmérővel, és finoman illeszkedik a kantár alatt. A kantáros ló vezetésére és finom különbségtétel jelzésére szolgál.
Az „igazi” hackamore, melyről ebben a cikkben szó van, a legnagyobb méretű a három közül.

A tű foka

Talán soha nem leszünk képesek egy tevét átvezetni egy tű fokán, de a vaquero-k mégis sikeresen lovagolnak egy lovat azon keresztül, finoman vezetve át lovaikat a manővereken. A hackamore-t használó nem húzza lovát orránál fogva, inkább a hackamore-t helyezi különböző pozíciókba és igyekszik testtartásával támogatni ezt a pozíciót. A kiképzés azon szakasza, melyben hackamore-t használnak, talán a legkockázatosabb fázisa a játéknak. Ahogy a cowboy magát és lovát képes kezelni ebben a fázisban, az kritikusan meghatározza a jövőbeni érzékenységet. Ha helytelenül, vagy durván alkalmazzák, a ló gyorsan megtanulja, hogyan „fusson át” a hackamore-on. A kemény kéz és a kiszámíthatatlan kérések hamar megijesztik a lovat és leromboják a tiszteletet, mely a lóban lehet a legalapvetőbb kérések, mint a „stop” és a „lassíts” iránt. Ha egyszer egy lovat rosszul megtanítanak arra, hogy hagyja figyelmen kívül a cowboy utasításait, a képzésnek nagyon fontos alapja sérül, melyet talán sosem lehet visszaszerezni. Sok forog kockán a hackamore használatával és egy jó kéz ismeri és elismeri ennek az eszköznek egyedülálló idioszinkráziáját.

A jó illeszkedés

A hackamorne-nak kényelmesen kell a ló orrán illeszkednie úgy, ahogy a kalap illeszkedik az ember fejére. Nem túl szoros, nem túl laza. Kellően könnyednek kell lennie amellett, hogy bizonyos szilárdságot és formát kell tartania. A túl laza hackamore elveszíti szerkezetét és egyensúlyát. Az, amelyik túl kemény, túlságosan szigorú és ügyetlen, kis területre nagy nyomást helyez. Fájdalom és nyomásérzékenység lehet az eredmény. A fájdalom tipikusan elvonja a figyelmet. A ló a fájdalomra, vagy az irritációra fókuszál és elmulasztja a lovas utasításait. Ahogy említettük, a hackamore-t mecate-val használják a helyes érzés és súly eléréséhez. A megfelelően feltekert és megkötött mecate segíti a hackamore méretének meghatározását az adott lóhoz ugyanúgy, ahogy olyan súlyt biztosít lógásával, mely lehetővé teszi a kellő engedést.
Bár vannak trükkös kiegészítők, melyeket hozzátesznek a hackamore-hoz, különböző szigorítókkal is használják, azonban a hagyományos hackamore, ha helyesen készítették és használják, ahogy annak idején tervezték a használatra, kényelmes illeszkedést és kiegyensúlyozott használatot biztosít.

Folytatása következik…

2018.02.14, Írta: Gwynn Turnbull-Weaver

Forrás: Gwynn Turnbull-Weaver – Some thoughts on the hackamore (Eclectic Horseman, May/June 2004)

Fordította: Boros Sarolta

Hozzászólások