Le kell mondani az idomító lovaglásról a modern lókiképzésben?

Manapság a „használati ló” kérdése másként vetődik fel, mint a múlt század első felében, hiszen a lovakra már nem a háborúban számítunk, hanem a lovassportokban vagy a szabadidős lovaglásnál. Abban viszont megegyezik a cél, hogy megbízható lóra van szükség.

„Lemondhatunk-e az idomító lovaglásról a modern használati lovak kiképzésében?” teszi föl a kérdést Josipovich Zsigmond huszár vezérőrnagy (1869-1945).

Amikor lóra ülsz, szeretnéd biztonságban érezni magadat és elkerülni a baleseteket, közben pedig még az is előfordul, hogy sportteljesíményt is elvársz hátasadtól, mindehhez szükséges, hogy számíthass rá.

Milyen képességekkel rendelkezik egy megbízható ló?

Az első és legfontosabb, hogy jó egyensúlyban legyen, és képes legyen megtartani az egyensúlyát a lovassal együtt is.

„Amint azt G. Rau egyszer találóan megjegyezte a veleszületett egyensúlyban járó lóval kapcsolatban – mely tulajdonképpen már idomított, mert hosszú száron, felépítése és energiája révén önmagát hordani tudja – hogy az alkalmas modellekből még jóval több ilyen lovat kellene előállítanunk, hogy velük gyorsabban és kevesebb idomító munkával érjük el célunkat, azaz azt, amit mi a használati lótól elvárunk.”

Hogy is néz ki egy „használati ló” lépésben, ügetésben és vágtában?

„Ám sajnos jelenleg nem elég, pontosabban túl kevés ilyen ló áll rendelkezésünkre, és ebből adódóan idomítással kell kiegészítenünk azt, ami a lovakban természetükből adódóan hiányzik.

Ez persze nem jelenti azt, hogy minden használati lónak a rendszeres idomítás minden feladatát végig kellene járnia, de azokban a feladatokban rendszeresen iskoláznunk kell, amelyek egyensúlyban járó lóvá fejlesztik. Ezért nem mondhatunk le az idomító lovaglásról.

Hát ez manapság a 21. században is így van. Tehát jelenleg is feladat a lovak képzése, helyes idomítása.

„Hogy milyen szintű legyen az idomítás, azaz mely feladatokat lehet vagy kell alkalmazni, véleményem szerint nem lehet általánosan előírni, hiszen a kiképző itt sem várhat el sem többet, sem pedig kevesebbet, mint amennyit a ló egyéni képessége alkalmazásának szempontjából megkövetel.”

„Az erős, jó felépítésű lovaknak rendszerint nincs szüksége sok idomításra, így elsősorban terepen történő céltudatos, rendszeres munkával könnyen elérhetik kiképzésük szükséges mértékét. A gyenge, rossz felépítésű, ideges, menős lovakat ezzel szemben elsősorban egy jó, óvatos és jól átgondolt idomítóképzésnek kellene alávetni, mielőtt – ugyancsak alapos – terepen történő képzést kapnának. Azt a kérdést, mely feladatokat kellene alkalmazni, véleményem szerint nem lehet az idomító-feladattár részletekbe menő rövidítésével megválaszolni.”

A továbbiakat olvasd el a Lovaglótanárok a lovaglásról című könyvből, melyet itt tudsz megrendelni:

Ernst József: Lovaglótanárok a lovaglásról

Ebben a kötetben a Gondolatok a lovaglásról című gyűjtemény folytatásaként a bécsi lovaglótanárképzőben végzett magyar lovasok tanulmányai szerepelnek.

A szerzők a korszak legjobban képzett és a legjobb eredményeket elérő, versenyző és oktató, komoly szakmai tekintélyt kivívott lovasai voltak. A cikkek többnyire a lovak idomításával, iskoláztatásával foglalkoznak az alapkiképzéstől kezdve a legmagasabb szintű díjlovaglásig.

Tovább a könyv adatlapjára és a megrendeléshez:

Ernst József: Lovaglótanárok a lovaglásról >>

2016.08.03. Halász Péter, lovasedző és lókiképző

Hozzászólások