A ló egyensúlya és engedelmessége

Szemelvények a Lovaglótanárok a lovaglásról című könyvből

Múlt századi eleink a katonalovaktól főként átengedőséget, engedelmességet, kitartást, gyorsaságot és önállóságot követeltek. Habár manapság a lovak munkájára már nincs szükség a hadseregben, mégis érdemes elgondolkodni: vajon a szabadidős- és sportlovaglásban elhanyagolható-e a magas szintű lókiképzés?

Mit vártak el a múlt században egy jól képzett lótól?

„Átengedőséggel és engedelmességgel kapcsolódó kitartás és gyorsaság, valamint az a képesség, hogy nehéz akadályokkal és tereppel egyedül tudjon megbirkózni, s mindeközben a mozgás minden pillanatában a ló elengedettsége jusson kifejezésre úgy, hogy a lovas könnyeden uralja lovát."

Ezek az elvárások a használati, vagy katonalóra vonatkoztak, melyeket képes volt egy ló teljesíteni megfelelő képzés eredményeként. Habár manapság nem jön szóba háború, mégis érdemes elgondolkodni, hogy a sportban vagy a szabadidős lovaglásnál mennyire fontos a ló megbízhatósága, és a lovas biztonsága.

„Ezek a követelmények igencsak magas szintűek, s ezért joggal kérdezhetjük, vajon képes-e egy átlagos ló átlagos lovas alatt ilyen teljesítményre? Ha azonban egy használati ló esetében, mely alatt rendszerint a katonalovat értjük, ilyen tökéletességre és sokoldalúságra törekszünk, először azt kell tisztáznunk, hogy mely alapokon nyugszanak a használati lótól megkövetelt különleges tulajdonságok.

E kérdés vizsgálata ahhoz a felismeréshez vezet el bennünket, miszerint az egyensúly és az engedelmesség elengedhetetlen alapja mindannak, amire a hátasló teljesítőképessége és megbízhatósága épül, beszéljünk akár iskolalóról, vadászlóról, vagy katonalóról.

Az olyan lónak, amelynek nincs természetes egyensúlya, elsősorban az öntartása hiányzik, a hiányzó öntartás pedig a kitartást befolyásolja hátrányosan, valamint bizonyos fokig a gyorsaságát, mégpedig annyira, amennyire ez a kitartásával összefügg. A gyenge egyensúly az átengedőséget is akadályozza, és megfosztja a lovat azon képességtől, hogy nehéz akadályokkal és tereppel egyedül tudjon megbirkózni.

Még az engedelmesség sem ér sokat akkor, ha az egyensúlyban hiány mutatkozik. Az egyensúly és engedelmesség együttesen teszik a lovat teljesítőképes és megbízható használati lóvá, függetlenül attól, hogy milyen célra szeretnénk használni. Tehát e két tulajdonság biztos megalapozása az idomítás elsőrendű feladata; mert csak ez az együttes alap biztosítja számunkra egy ló használhatóságát a használati lovaglás gyakorlatának bármely területén.

Sajnos azonban kevés ló rendelkezik születésétől fogva ezzel a természetes egyensúllyal. Azaz mikor az elülső és hátulsó lábak egyensúlyban vannak, pedig ez egy hibátlan katonalónak (használati lónak) legjellemzőbb vonása kell hogy legyen.

A legtöbb ló testfelépítésükből adódóan már szabadon is jobban terheli meg az elülső, mint a hátulsó lábakat. Ám néha találkozunk olyan lóval is, mely az általános szabálytól eltérően felépítésének köszönhetően tökéletes egyensúlyban hordja magát. Egy ilyen lovon ülve jól érezhetjük, hogy semmi más nem hiányzik belőle, ahhoz, hogy ideális katonalóvá válhasson – mint a lovasnyelv ABC-je és a terepen való szükséges gyakorlat. Az ilyen „veleszületett” egyensúlyban járó lónak nincs szüksége rendszeres idomításra, illetve mindössze annyira, amennyit az átengedőség és az engedelmesség megkövetel, azaz, hogy természetes tartásban is, könnyű támaszkodással mindig száron legyen, és a legkönnyebb segítségadás révén is átmenetileg összeszedett állapotba kerüljön. A munka hátralévő része azután történhet terepen.

A felépítésükből adódó, nem természetes egyensúlyban lévő lovak kiképzése nem ilyen egyszerű. Itt az idomításnak nagyobb szerepet kell játszania – éppen a hiányzó egyensúly megszerzése érdekében, ami a későbbi, a terepen történő munka alapja lesz. Mert a ló abból, amiből a természet csak korlátozottan ajándékozta meg – támogatás nélkül nem lesz képes adni sem."

A továbbiakat elolvashatod a Lovaglótanárok a lovaglásról című könyvből, melyet itt tudsz megrendelni:

Ernst József: Lovaglótanárok a lovaglásról

Ebben a kötetben a Gondolatok a lovaglásról című gyűjtemény folytatásaként a bécsi lovaglótanárképzőben végzett magyar lovasok tanulmányai szerepelnek.

A szerzők a korszak legjobban képzett és a legjobb eredményeket elérő, versenyző és oktató, komoly szakmai tekintélyt kivívott lovasai voltak. A cikkek többnyire a lovak idomításával, iskoláztatásával foglalkoznak az alapkiképzéstől kezdve a legmagasabb szintű díjlovaglásig.

Tovább a könyv adatlapjára és a megrendeléshez:

Ernst József: Lovaglótanárok a lovaglásról >>

2016.08.18. Halász Péter, lovasedző és lókiképző
(A könyvből való részletek kiemelését a Szaktudás Kiadó Ház Zrt. hozzájárulásával tettem.)

Hozzászólások